Rendszerváltás és az MTI

	Visszhang (1. rész)
1990. június 19. kedd (Reuter, AFP, UPI, APA, dpa, ANSA, MTI) Kamerun - Szovjetunió --------------------- Csupán halvány remény hajtotta a szovjet labdarugókat a B-csoport utolsó fordulójában, hiszen a ,,szbornaja,, csak akkor lehetett volna ott a következő körben, ha a román - argentin találkozó nem döntetlennel zárul. Erre kevés esély volt, így a játékosok inkább azért küzdöttek, hogy méltó búcsút vegyenek a válogatott kispadját elhagyó Valerij Lobanovszkij szövetségi kapitánytól, aki évekig dolgozott a mostani gárdával. Lobanovszkij mérkőzés utáni nyilatkozata arra utal, hogy a 4:0-ás győzelem sem feledtette csalódását, s még mindig az argentinok elleni találkozó játékvezetőjét, a svéd Fredrikssont tartja felelősnek a kudarcért: - Az utolsó pillanatig nem adtuk fel a reményt, dehát ilyen a sport, nem mindig az jut tovább, aki megérdemli. Azok után, amit velünk tett a svéd bíró, minden esélyünket elveszítettük. Máig sem értem, hogy lehet nem észrevenni, ha valamelyik játékos - mint azt Maradona tette - kézzel ér a labdához a 16-oson belül. A csalódás ellenére úgy értékelem, hogy szép éveket töltöttem a válogatottnál. Lobanovszkij honfitársa, a kameruni válogatottat irányító Valerij Nepomnyascsij - a mester egyébként a fagyos Szibériából került Fekete-Afrikába - nem volt túlságosan elkeseredve a 4:0-ás vereség miatt: - A futballban mindenki azt kapja, amit megérdemel. Mi tehát nem véletlenül végeztünk a csoport élén, ugyanakkor remélem, játékosaim tanultak a leckéből. A szovjetek végig nagy iramot diktáltak, s ezt a mieink nem tudták felvenni. Lehet persze, a vereségben az is közrejátszott, hogy már a legjobb 16 között érezhettük magunkat, ellenfeleink pedig megpróbálták legutolsó lehetőségüket is megragadni. Nepomnyascsij végezetül elmondta, hogy nem éppen a legkellemesebb érzésekkel viaskodott, amikor honfitársai ellen vezette a kameruniakat: - Azt hiszem, egy edzőnek hozzá kell szoknia az ilyen helyzetekhez. Ha a szívemre hallgatok, akkor még örülök is a szovjet sikernek, de ez még nem jelenti azt, hogy játékosaimat nem bírálom a hibákért. A kameruniak intelligens futballisták, akik, remélem legalábbis, le tudják vonni a következtetéseket, és legközelebb igyekeznek javítani. x x x (folyt.köv.) 1990. június 19., kedd 11:49
Vissza »

	Visszhang (2. rész)
1990. június 19. kedd Argentina - Románia ------------------- A román válogatott ötödször vesz részt világbajnoki döntőn, de eddig még egyszer sem jutott tovább az első fordulóból. Most ez is sikerült, méghozzá teljesen megérdemelten. Jenei Imre szövetségi kapitány csapata a második félidőben legalábbis egyenrangú ellenfele volt a világbajnoki címvédő argentinoknak, sőt, a mérkőzés bizonyos szakaszaiban Lacatusék a győzelemhez is közel álltak. - Igen éles és magas színvonalú találkozó volt, s elmondhatom, hogy nem véletlenül jutottunk el a második fordulóba - jelentette ki Jenei. - Ami az argentinok elleni összecsapást illeti, végig rossz érzésem volt a játékvezető működése miatt. Sajnos, vannak játékosok, akiknek mindent megengednek, másokkal szemben viszont a legkisebb szabálytalanságot követően is a zsebükbe, büntetőcédula után nyúlnak. Láthatták: ha valaki hozzáért Maradonához, rögtön megkapta a sárgalapos figyelmeztetést. Így nehéz helyzetbe kerültünk, mivel a nyolcaddöntőben kénytelenek leszünk nélkülözni Lacatust, aki ,,besárgult,,. Bevallom, fogalmam sincs, kit szerepeltetek a helyén... Az argentin válogatott csak nagy nehezen szerezte meg a harmadik helyet, ami azt jelentheti, hogy a világbajnoki címvédő, ha továbbjut egyáltalán, mindenképpen erős ellenfelet kap a nyolcaddöntőben, ahol már egyenes kieséses rendszerben küzdenek a csapatok. Carlos Bilardo, aki négy évvel ezelőtt vb-győzelemre vezette Maradonáékat, már most magyarázkodásra kényszerült: - Ezt a csapatot nem szabad összetéveszteni az 1986-ossal. Hogy mi az alapvető különbség? Nos, akkor 16 játékossal kezdhettem meg a felkészülést, a Mondiale előtt viszont csak öt ember állt rendelkezésemre. Így tehát az ,,éles,, mérkőzéseken kell formába hozni az együttest, ami nem könnyű feladat, de azért nem is reménytelen vállalkozás. A románok ellen például az első 25 percben határozottan jól játszottunk. Várom a még jobb folytatást. Az argentin szakvezető védelmébe vette a sokat bírált Diego Maradonát: - Diego önfeláldozó lelkesedése példaértékű lehet a fiatalabbak számára. Saroksérüléssel kínlódott, mégis vállalta a játékot, s amikor a félidőben le akartam cserélni, a következőképpen reagált: ,,Meg vagy őrülve, Carlos? Talán ki sem bírnám, ha nem lehetnék ott a pályán ...,,+++ 1990. június 19., kedd 12:09
Vissza »