|
|
|
|
|
|
|
|
OS:
A Nagy László Kör közleménye
"A Nagy László Kör közli, hogy a
,,Szomszéd népek költői,, országos versmondó versenyre jelentkezés -
korhatár nélkül -, felkészítés folyamatosan Miskolc, Kisfaludy
Károly u. 12. alatt történik. Hat vers tudása kötelező - osztrák,
jugoszláv, román, szovjet cseh és szlovák, valamint lengyel
költészetből."
SZER, Magyar Híradó:
Mit hoz az amnesztia?
"Tegnap délután
megkezdődött a közkegyelemben részesült elítéltek szabadon
bocsájtása. Ez folyamatosan történik, elsősorban adminisztratív,
okiratbeszerzési és egyéb okokból. Tegnap több mint 600 elítélt
kapta vissza a szabadságát, és a hónap végéig még további -
körülbelül 2500 - ember lép ki a fegyházak, börtönök és fogházak
kapuján szabad emberként.
"
|
|
|
|
|
|
|
- Kitüntetések - 1. folyt.
|
Tisztelet tehát Csoóri Sándornak, Konrád Györgynek, Mészöly Miklósnak. De nem a Kossuth-díjért, hanem egész életművükért, a nehéz évtizedekben is mindvégig tiszta, emberi és erkölcsi magatartásukért. Példamutatásukon még a Kossuth-díj sem ronthat. És a közvélemény eléggé bölcs ahhoz, hogy ne tekintse nevük mellett szégyenfoltnak e bizony sajnos lejáratott díj emlegetését. Hiszen végül is a sok, máris névtelenségbe süllyedt pártszerző mellett mégiscsak ott voltak a sorban olyanok, mint Déry Tibor, Illyés Gyula, Németh László, Veöres Sándor.
De azért valami mégsem stimmel ebben az egészben. És nemcsak az, hogy ezek az írók nem a mostani hatalom emberei, díjazásukat - ha kell ilyen egyáltalán - a szabad választások utáni hatalomnak illett volna átengedni. Ezek a díjak a letűnőben lévő hatalom lelkiismeretének kellettek igazán. A legelegánsabb az lett volna, ha elvállalják: nem adunk díjat, mert nem tudunk kinek adni. Akiknek szeretnénk, azokat nem érdemeljük meg, akiket pedig megérdemelnénk, azokat szégyelljük - ez lett volna az igazán korrekt.
De hát nem tudták megállni, hogy ne adjanak azoknak, akiknek a szép tiszta nevét pedig ez a hatalom - az előző folyamatos jogutódja - bizony nem érdemli meg. És különben is: van valami visszás abban, hogy az az állam, amely mindenhová elérő kezével annyi mindent elvett az országtól és polgáraitól, anyagi javakat és erkölcsi értékeket egyaránt, az díjakkal - és a tetejébe még: rangsorolt díjakkal, mintha ő döntené el ki a legjobb, ki az utána következő legjobb -, ezekkel megsímogatja művészei és tudósai őszülő fejét. (folyt.)
1990. március 13., kedd
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|