|
|
|
|
A köztársasági elnök választása és jogköre Albert, MTA Állam-
és Jogtudományi Intézet
|
Budapest, 1990. június 18. Hétfő (MTI-Press)
A rendszerváltás - vagy a forradalom - másnapján szokott kiderülni, hogy a konkrét tennivalókban korántsincs akkora egyetértés, mint az előző rendszer tagadásában. Egy demokratikus politikai berendezkedés értelmét és lényegét azonban éppen az adja, hogy útkereséséhez mert támogatást kérni és képes támogatásra találni. A "hogyan tovább" bizonytalanságaitól - és ezt meg kell érteni - nem lehet mentes a magyar politikai és közélet, többek között a demokratikus válaszok részleteit illetően sem. Annál meglepőbb, hogy a politika formálására feljogosítottak azokkal a lehetőségekkel sem élnek, amelyek pedig alkalmasak lennének a közbizalom erősítésére. A köztársasági elnök megválasztásának módjával kapcsolatos kérdések egyszer - a tavalyi emlékezetes népszavazás környékén - már a politikai viták középpontjába kerültek, sőt az átalakulás menetét, stilusát meghatározó tényezővé váltak. Rövid nyugalmi időszak után most ismét melegedni látszik a politikai légkör a köztársasági elnöki tisztség körül. Ez a körülmény arra mutat, hogy az államfői intézmény a politikai és alkotmányos változás azon részletei közé tartozik, amelyekre nézve általában elfogadott és támogatott megoldás még nem alakult ki.
Alcím: Az európai gyakorlat
AZ EURÓPAI DEMOKRATIKUS KÖZTÁRSASÁGOK TÚLNYOMÓ TÖBBSÉGÉBEN AZ ÁLLAMFŐ SZEREPE ELSŐSORBAN SZIMBÓLIKUS, a politi ai és hatalmi alapkérdések alakításában meghatározó szerepe nincs. Mindenekelőtt megjeleníti államának politikai egységét, s ebben a funkciójában az elsőszámú közjogi méltóságnak számít. Az egységet szimbolizáló szerepköréből következik, hogy az államügyek folyamatos menetébe nem avatkozik be, a legtöbb alkotmány ehhez jogi lehetőséget sem ad neki. Ha mégis - mint pl. a francia kormány -, akkor is követelmény, hogy tevékenysége ne álljon egyes, aktuális politikai érdekek szolgálatában. A köztársasági elnöki tisztség és gyakorlójának személye a pártok felett áll. A mai demokratikus köztársaságok azonban kivétel nélkül a pollitikai pártok választási versengésén és közhatalmi tényezőként való elismerésén alapulnak. (folyt.)
1990. június 18., hétfő 15:07
|
Vissza »
|
|
A köztársasági elnök választása és jogköre 2.
|
Ezt fejezi ki a parlamentáris kormányzás, amelynek lényegét az
adja, hogy a képviselők a maguk, de inkább pártjaik választási
eredményei arányában kerülnek be a legfelső képviseleti testületbe: a
parlamentbe. A parlamenti politikai erőviszonyoknak értelemszerűen
tükröződniük kell a végrehajtás legfőbb szervének: a kormánynak az
összetételében is. Ahogy a parlament a választók bizalmából, úgy a
kormány a parlament bizalmából látja el feladatait, s ennek a
bizalomnak az alapját és feltételeit nyilvánvalóan a parlament és a
kormány politik ai nézeteinek a harmóniája jelenti. A parlamentáris
kormányzati rendszer két fő összetevője: a parlament és a kormány
határozottan a pártok politikai befolyása alatt áll, s ez alól a
tavaszi választások óta Magyarország sem kivétel.
Kérdés mármost, hogy a konkuráló és alapvetően mégiscsak részleges politikai törekvéseknek teret adó, sőt azokra épülő parlamentáris kormányzás rendszerébe MIKÉNT ILLESZTHETŐ BELE A KöZTÁRSASÁGI ELNÖK NEM KÜLÖNBÖZŐSÉGEKET, HANEM EGYSÉGET SZIMBOLIZÁLÓ TISZTE? Néhány európai állam /Ausztria, Portugália/ azt a megoldást követi, hogy az államfőt nem a pártpolitikai tagoltságot megjelenítő parlament választja, hanem közvetlen szavazással maguk az állampolgárok. Az államfői tisztre pályázó személyt általában ilyenkor is támogatják pártok, de a megválasztáshoz szükséges több millió szavazat elég nagy garanciát nyújt arra, hogy az elnök személye iránt általános a társadalmi bizalom, s tevékenységét valóban a pártok felett álló szemléletmód jellemzi majd. A demokratikus köztársaságok többségében azonban NEM KÖZVETLEN ELJÁRÁSSAL VÁLASZTANAK KÖZTÁRSASÁGI ELNÖKÖT, HANEM EZT A FELADATOT A PARLAMENT VÉGZI EL. Ez a megoldás azzal indokolható, hogy a képviselőválasztások során az állampolgárok a parlament tagjainak bizalmat szavaznak, s az államügyek vitelére való felhatalmazásba az államfő megválasztásának joga is beleértendő. A parlamentáris demokráciák képviselőválasztási logikájában - szemérmesen elhallgatva ugyan, de - az az elv húzódik meg, hogy az állampolgár szabadon és gondosan mérlegelje bizalmának odaítélését, ehhez azonban időbeli vagy más fenntartásokat nem fűzhet. Az állampolgár tehát a választáson tanusított körültekintő magatartásával, a bizalmat minden tekintetben élvező képviselője megválasztásával közvetve ahhoz is hozzájárul, hogy a köztársasági elnöki tisztségébe végül is arra méltó személy kerüljön. (folyt.)
1990. június 18., hétfő 15:07
|
Vissza »
|
|
A köztársasági elnök vávlasztása és jogköre 3.
|
Alcím: A magyar állmfő jogai
A parlamentarizmus gyakorlatban igazolt eredményeivel és demokratikus teljesítményeivel az államfő parlamenti megválasztása - a látszólagos ellentmondás ellenére is - inkább összhangban van, mint a közvetlen választás. A KÖZTÁRSASÁGI ELNÖK SZEREPE KÍVÜL ESIK A KÖZHATALOM GYAKORLÁSÁNAK KORMÁNYZATI FELADATAIN, ezekben ugyanis egyértelműen a parlament és a kormány dominanciája érvényesül. A köztársasági elnöki tisztet létrehozó és az elnöki jogkört meghatározó - és ebben a vonatkozásban ma is változatlan - 1989. évi XXXI. /alkotmánymódosító/ törvény - az európai parlamentarizmusok túlnyomó többségét követve - egy szokásosan "KÖZEPESEN ERŐS"-NEK NEVEZETT ÁLLAMFŐI MÉLTÓSÁG FELÁLLÍTÁSA MELLETT DÖNTÖTT. Ez az általában használatos minősítés azonban félrevezető. A magyar köztársasági elnök jogköre kétségtelenül szűkebb, mint a franciáé vagy az amerikaié, vitathatatlanul szélesebb, mint az angol vagy japán uralkodóé, ám ezekhez képest mégsem közbülső helyet foglal el, minthogy az említett államfők nem parlamentáris kormányzati rendszerek államfői. Az 1989-ben elhatározott magyar megoldás köztársasági elnöke a tipikus parlamentáris köztársaság tipikus államfője. Alkotmányjogi státusa ezért inkább gyengének minősíthető, mert a viszonyítási mértéket a parlament és a kormány jellegadó hatalmi többlete jelenti. Kétségtelen, hogy A KÖZTÁRSASÁGI ELNÖK TÖBB OLYAN JOGOSÍTVÁNNYAL IS RENDELKEZIK, AMELYEK AZ 1949 UTÁNI MAGYAR ALKOTMÁNYJOGBAN ISMERETLENEK VOLTAK, ezért ma esetleg szokatlannak tűnnek. Ezek közül azonban egyet sem lehet az államfői hatalom kiterjedésére utaló jelként értelmezni, mert párhuzamosan a parlament és a kormány működésének keretei és feltételei is átalakultak. AZ ÁLLAMFŐI JOGOK VÁLTOZÁSÁNAK SORÁBAN MINDEN BIZONNYAL A LEGSZEMBETŰNŐBB A PARLAMENT FELOSZLATÁSÁNAK LEHETŐSÉGE. Ezzel a jogával a köztársasági elnök akkor élhet, ha a parlament egy éven belül legalább négy alkalommal megvonja a bizalmat a kormánytól, vagy ha nem szavaz bizalmat a bemutatkozó kormánynak. A feloszlatás joga tehát csak pontosan meghatározott esetekben gyakorolható, ami elejét veszi annak, hogy a köztársasági elnök saját belátása szerint beavatkozzék a parlament és a kormány működésének, illetve együttműködésének menetébe. Másrészt, a köztársasági elnök parlament-feloszlatási jogának van egy racionális - valójában demokratikus - értelme is. (folyt.)
1990. június 18., hétfő 15:08
|
Vissza »
|
|
A köztársasági elenök választása és jogköre 4.
|
A feloszlatásra lehetőséget adó mindkét említett eset súlyos hatalmi válság jele, amelyben az igéri a legbiztosabb és legdemokratikusabb megoldást, ha az állampolgárok számára soronkívül alkalom nyílik a kormányzás személyi feltételeinek meghatározására. A PARLAMENT FELOSZLATÁSA TEHÁT ÉPPEN NEM AZ ÁLLAMFŐ HATALMÁNAK ÖNÁLLÓSULÁSÁT EREDMÉNYEZI, HANEM ÚJ VÁLASZTÁSOK ÚTJÁN HIDAL ÁT EGY KORMÁNYZATI SZEMPONTBÓL TARTHATATLAN HELYZETET. A köztársasági elnök többi jogköréről is kimutatható lenne, hogy bennük sem a parlament, sem a kormány tevékenységének fékezésére alkalmas érdemi eszközök nincsenek. Jelenlegi jogosultságainak birtokában a KÖZTÁRSASÁGI ELNÖKTŐL NEM VÁRHATÓ, HOGY A KORMÁNYZATI MUNKA SZÍNVONALÁT BEFOLYÁSOLJA, AZT AKÁR RONTSA VAGY JAVÍTSA. Ebben a tekintetben minden a parlamenten és az általa megbízott, neki felelős kormányon múlik. A képviselőválasztások megtörténtek, a parlament és kormánya legitim, és ennek alapján együtt tartoznak teljes felelősséggel az ország kormányzásáért. Ezen a kétségbe nem vonható, sőt nagyon is hangsúlyozandó tényen aligha változtatna az a körülmény, ha az államfő megválasztásának joga nem a parlamentet, hanem közvetlenül az állampolgárokat illetné. AZ ELNÖKVÁLASZTÁS MÓDJA ÖNMAGÁBAN SEMMIKÉPPEN SEM FENYEGETI AZ ORSZÁG KORMÁNYOZHATÓSÁGÁT, mint ahogy nem is biztosítja azt. A kormányozhatatlanságot a parlamenti politikai pártok látszólagos, törékeny szövetségei és a politikai cselekvéshez választott módszerek alkalmatlanságai idézhetnek elő. Ha a parlamenti pártoknak az ország kormányozhatóságát garantáló együttműködése amiatt hiusul meg, mert a köztársasági elnök személyének megválasztása nem lehet egyezkedések tárgya, akkor a baj súlyosabb annál, mintsem azt a bármiféleképpen megválasztott köztársasági elnök megnyugtató módon orvosolhatná. (Másfelől persze az is igaz, hogy az erős - a parlamentarizmus keretein túlmutató - elnöki hatalom hibáit a relative gyenge jogokkal felruházott parlament sem képes alapjaiban korrigálni.)
Alcím: Elvek és politikai érdekek
Mindezekre figyelemmel, ha a magyar alkotmány a parlamentáris kormányzás elvei és gyakorlata szerint kívánja az államéletet szervezni és a közhatalmat gyakoroltatni, akkor a köztársasági elnök jogkörét és megválasztási módját is a parlamentarizmus igényei szerint kell kialakítania. A köztársasági elnök jogosítványainak jelenlegi terjedelme ezeknek az igényeknek alapvetően megfelel. (folyt.)
1990. június 18., hétfő 15:51
|
Vissza »
|
|
A köztársasági elnök megválasztása és jogköre 5.
|
Ugyanakkor megérthető azoknak a szándéka is, akik közvetlen választáson szeretnének a köztársasági elnök személyéről dönteni. Az államfői tisztség betöltésének módjával kapcsolatosan ugyanis az elmúlt néhány hónapban NEM AZ ELVEK, SOKSZOR MÉG CSAK NEM IS AZ ÉRVEK, HANEM A NAPI POLITIKAI ÉRDEKEK ÉS INDULATOK CSATÁZTAK. Túlságosan sok vargabetűt tett a politika és a jogalkotás ahhoz, hogy az állampolgároktól általában elvárható legyen egy adott választási móddal való azonosulás. Mi sem jellemzőbb a helyzet kuszaságára, mint hogy ismét népszavazás készülődik, ezúttal azonban a parlament általi államfő-választás megakadályozására. Rövid néhány hónapon belül az alkotmány tartalmazta főszabályként a köztársasági elnök választásának parlamenti módját és kivételként az egyszeri, közvetlen választást, majd alkotmányos rangra emelte az állampolgári államfőválasztást. Az új parlament - meglehetősen csekély ellenzékkel - most ismét a parlament által történő köztársaságielnök-választást szeretné a módosított alkotmányban látni. A sok bizonytalanságban annyi mindenesetre biztosnak látszik, hogy a köztársasági elnök megválasztásának a magyar parlamentarizmus viszonyai között is helyes és elfogadható módját: a parlamenti választást egy rossz politikai gyakorlat sokak számára elutasítandóvá tett. TAPASZTALATOKÉRT, MINTÁKÉRT LEHET ÉS KELL KÜLFÖLDRE MENNI, DE POLITIKAI BIZALOM CSAK HAZAI FÖLDÖN TEREM. Akár lesz népszavazás az államfő megválasztási módja kérdésében, akár nem, akár annál a gyarkorlatnál köt ki a magyar parlamentarizmus, hogy a képviselők választanak köztársasági elnököt, akár annál, hogy az állampolgárok, elkerülhetetlenül el kell sajátítani a parlamentáris kormányzásnak nemcsak az alkotmányjogi, hanem a bizalmi tehcnikáit is. (MTI-Press) sk A szerkesztőségek tájékoztatására: A szöveg nagybetűs írásmódja technikai jellegű: a kiemelés értelemszerűen fett vagy kurzív. (MTI-Press)
1990. június 18., hétfő 15:53
|
Vissza »
|
|
|
|
|
|