|
|
 |
|
 |
A köztársasági elnök választása és jogköre Albert, MTA Állam-
és Jogtudományi Intézet
|
Budapest, 1990. június 18. Hétfő (MTI-Press)
A rendszerváltás - vagy a forradalom - másnapján szokott
kiderülni, hogy a konkrét tennivalókban korántsincs akkora
egyetértés, mint az előző rendszer tagadásában. Egy demokratikus
politikai berendezkedés értelmét és lényegét azonban éppen az adja,
hogy útkereséséhez mert támogatást kérni és képes támogatásra
találni. A "hogyan tovább" bizonytalanságaitól - és ezt meg kell
érteni - nem lehet mentes a magyar politikai és közélet, többek
között a demokratikus válaszok részleteit illetően sem. Annál
meglepőbb, hogy a politika formálására feljogosítottak azokkal a
lehetőségekkel sem élnek, amelyek pedig alkalmasak lennének a
közbizalom erősítésére. A köztársasági elnök megválasztásának
módjával kapcsolatos kérdések egyszer - a tavalyi emlékezetes
népszavazás környékén - már a politikai viták középpontjába
kerültek, sőt az átalakulás menetét, stilusát meghatározó tényezővé
váltak. Rövid nyugalmi időszak után most ismét melegedni látszik a
politikai légkör a köztársasági elnöki tisztség körül. Ez a
körülmény arra mutat, hogy az államfői intézmény a politikai és
alkotmányos változás azon részletei közé tartozik, amelyekre nézve
általában elfogadott és támogatott megoldás még nem alakult ki.
Alcím: Az európai gyakorlat
AZ EURÓPAI DEMOKRATIKUS KÖZTÁRSASÁGOK TÚLNYOMÓ TÖBBSÉGÉBEN AZ
ÁLLAMFŐ SZEREPE ELSŐSORBAN SZIMBÓLIKUS, a politi
ai és hatalmi
alapkérdések alakításában meghatározó szerepe nincs. Mindenekelőtt
megjeleníti államának politikai egységét, s ebben a funkciójában az
elsőszámú közjogi méltóságnak számít. Az egységet szimbolizáló
szerepköréből következik, hogy az államügyek folyamatos menetébe nem
avatkozik be, a legtöbb alkotmány ehhez jogi lehetőséget sem ad
neki. Ha mégis - mint pl. a francia kormány -, akkor is követelmény,
hogy tevékenysége ne álljon egyes, aktuális politikai érdekek
szolgálatában. A köztársasági elnöki tisztség és gyakorlójának
személye a pártok felett áll.
A mai demokratikus köztársaságok azonban kivétel nélkül a
pollitikai pártok választási versengésén és közhatalmi tényezőként
való elismerésén alapulnak. (folyt.)
1990. június 18., hétfő 15:07
|
Vissza »
|
|
A köztársasági elnök választása és jogköre 2.
|
Ezt fejezi ki a parlamentáris kormányzás, amelynek lényegét az
adja, hogy a képviselők a maguk, de inkább pártjaik választási
eredményei arányában kerülnek be a legfelső képviseleti testületbe: a
parlamentbe. A parlamenti politikai erőviszonyoknak értelemszerűen
tükröződniük kell a végrehajtás legfőbb szervének: a kormánynak az
összetételében is. Ahogy a parlament a választók bizalmából, úgy a
kormány a parlament bizalmából látja el feladatait, s ennek a
bizalomnak az alapját és feltételeit nyilvánvalóan a parlament és a
kormány politik ai nézeteinek a harmóniája jelenti. A parlamentáris
kormányzati rendszer két fő összetevője: a parlament és a kormány
határozottan a pártok politikai befolyása alatt áll, s ez alól a
tavaszi választások óta Magyarország sem kivétel.
Kérdés mármost, hogy a konkuráló és alapvetően mégiscsak
részleges politikai törekvéseknek teret adó, sőt azokra épülő
parlamentáris kormányzás rendszerébe MIKÉNT ILLESZTHETŐ BELE A
KöZTÁRSASÁGI ELNÖK NEM KÜLÖNBÖZŐSÉGEKET, HANEM EGYSÉGET SZIMBOLIZÁLÓ
TISZTE? Néhány európai állam /Ausztria, Portugália/ azt a megoldást
követi, hogy az államfőt nem a pártpolitikai tagoltságot megjelenítő
parlament választja, hanem közvetlen szavazással maguk az
állampolgárok. Az államfői tisztre pályázó személyt általában
ilyenkor is támogatják pártok, de a megválasztáshoz szükséges több
millió szavazat elég nagy garanciát nyújt arra, hogy az elnök
személye iránt általános a társadalmi bizalom, s tevékenységét
valóban a pártok felett álló szemléletmód jellemzi majd. A
demokratikus köztársaságok többségében azonban NEM KÖZVETLEN
ELJÁRÁSSAL VÁLASZTANAK KÖZTÁRSASÁGI ELNÖKÖT, HANEM EZT A FELADATOT A
PARLAMENT VÉGZI EL. Ez a megoldás azzal indokolható, hogy a
képviselőválasztások során az állampolgárok a parlament tagjainak
bizalmat szavaznak, s az államügyek vitelére való felhatalmazásba az
államfő megválasztásának joga is beleértendő. A parlamentáris
demokráciák képviselőválasztási logikájában - szemérmesen
elhallgatva ugyan, de - az az elv húzódik meg, hogy az állampolgár
szabadon és gondosan mérlegelje bizalmának odaítélését, ehhez
azonban időbeli vagy más fenntartásokat nem fűzhet. Az állampolgár
tehát a választáson tanusított körültekintő magatartásával, a
bizalmat minden tekintetben élvező képviselője megválasztásával
közvetve ahhoz is hozzájárul, hogy a köztársasági elnöki tisztségébe
végül is arra méltó személy kerüljön. (folyt.)
1990. június 18., hétfő 15:07
|
Vissza »
|
|
A köztársasági elnök vávlasztása és jogköre 3.
|
Alcím: A magyar állmfő jogai
A parlamentarizmus gyakorlatban igazolt eredményeivel és
demokratikus teljesítményeivel az államfő parlamenti megválasztása -
a látszólagos ellentmondás ellenére is - inkább összhangban van,
mint a közvetlen választás. A KÖZTÁRSASÁGI ELNÖK SZEREPE KÍVÜL ESIK
A KÖZHATALOM GYAKORLÁSÁNAK KORMÁNYZATI FELADATAIN, ezekben ugyanis
egyértelműen a parlament és a kormány dominanciája érvényesül. A
köztársasági elnöki tisztet létrehozó és az elnöki jogkört
meghatározó - és ebben a vonatkozásban ma is változatlan - 1989. évi
XXXI. /alkotmánymódosító/ törvény - az európai parlamentarizmusok
túlnyomó többségét követve - egy szokásosan "KÖZEPESEN ERŐS"-NEK
NEVEZETT ÁLLAMFŐI MÉLTÓSÁG FELÁLLÍTÁSA MELLETT DÖNTÖTT. Ez az
általában használatos minősítés azonban félrevezető. A magyar
köztársasági elnök jogköre kétségtelenül szűkebb, mint a franciáé
vagy az amerikaié, vitathatatlanul szélesebb, mint az angol vagy
japán uralkodóé, ám ezekhez képest mégsem közbülső helyet foglal
el, minthogy az említett államfők nem parlamentáris kormányzati
rendszerek államfői. Az 1989-ben elhatározott magyar megoldás
köztársasági elnöke a tipikus parlamentáris köztársaság tipikus
államfője. Alkotmányjogi státusa ezért inkább gyengének minősíthető,
mert a viszonyítási mértéket a parlament és a kormány jellegadó
hatalmi többlete jelenti.
Kétségtelen, hogy A KÖZTÁRSASÁGI ELNÖK TÖBB OLYAN JOGOSÍTVÁNNYAL
IS RENDELKEZIK, AMELYEK AZ 1949 UTÁNI MAGYAR ALKOTMÁNYJOGBAN
ISMERETLENEK VOLTAK, ezért ma esetleg szokatlannak tűnnek. Ezek közül
azonban egyet sem lehet az államfői hatalom kiterjedésére utaló
jelként értelmezni, mert párhuzamosan a parlament és a kormány
működésének keretei és feltételei is átalakultak. AZ ÁLLAMFŐI JOGOK
VÁLTOZÁSÁNAK SORÁBAN MINDEN BIZONNYAL A LEGSZEMBETŰNŐBB A PARLAMENT
FELOSZLATÁSÁNAK LEHETŐSÉGE. Ezzel a jogával a köztársasági elnök
akkor élhet, ha a parlament egy éven belül legalább négy alkalommal
megvonja a bizalmat a kormánytól, vagy ha nem szavaz bizalmat a
bemutatkozó kormánynak. A feloszlatás joga tehát csak pontosan
meghatározott esetekben gyakorolható, ami elejét veszi annak, hogy a
köztársasági elnök saját belátása szerint beavatkozzék a parlament
és a kormány működésének, illetve együttműködésének menetébe.
Másrészt, a köztársasági elnök parlament-feloszlatási jogának van
egy racionális - valójában demokratikus - értelme is. (folyt.)
1990. június 18., hétfő 15:08
|
Vissza »
|
|
A köztársasági elenök választása és jogköre 4.
|
A feloszlatásra lehetőséget adó mindkét említett eset súlyos
hatalmi válság jele, amelyben az igéri a legbiztosabb és
legdemokratikusabb megoldást, ha az állampolgárok számára soronkívül
alkalom nyílik a kormányzás személyi feltételeinek meghatározására.
A PARLAMENT FELOSZLATÁSA TEHÁT ÉPPEN NEM AZ ÁLLAMFŐ HATALMÁNAK
ÖNÁLLÓSULÁSÁT EREDMÉNYEZI, HANEM ÚJ VÁLASZTÁSOK ÚTJÁN HIDAL ÁT EGY
KORMÁNYZATI SZEMPONTBÓL TARTHATATLAN HELYZETET.
A köztársasági elnök többi jogköréről is kimutatható lenne, hogy
bennük sem a parlament, sem a kormány tevékenységének fékezésére
alkalmas érdemi eszközök nincsenek. Jelenlegi jogosultságainak
birtokában a KÖZTÁRSASÁGI ELNÖKTŐL NEM VÁRHATÓ, HOGY A KORMÁNYZATI
MUNKA SZÍNVONALÁT BEFOLYÁSOLJA, AZT AKÁR RONTSA VAGY JAVÍTSA. Ebben
a tekintetben minden a parlamenten és az általa megbízott, neki
felelős kormányon múlik. A képviselőválasztások megtörténtek, a
parlament és kormánya legitim, és ennek alapján együtt tartoznak
teljes felelősséggel az ország kormányzásáért. Ezen a kétségbe nem
vonható, sőt nagyon is hangsúlyozandó tényen aligha változtatna az a
körülmény, ha az államfő megválasztásának joga nem a parlamentet,
hanem közvetlenül az állampolgárokat illetné. AZ ELNÖKVÁLASZTÁS
MÓDJA ÖNMAGÁBAN SEMMIKÉPPEN SEM FENYEGETI AZ ORSZÁG
KORMÁNYOZHATÓSÁGÁT, mint ahogy nem is biztosítja azt. A
kormányozhatatlanságot a parlamenti politikai pártok látszólagos,
törékeny szövetségei és a politikai cselekvéshez választott
módszerek alkalmatlanságai idézhetnek elő. Ha a parlamenti pártoknak
az ország kormányozhatóságát garantáló együttműködése amiatt hiusul
meg, mert a köztársasági elnök személyének megválasztása nem lehet
egyezkedések tárgya, akkor a baj súlyosabb annál, mintsem azt a
bármiféleképpen megválasztott köztársasági elnök megnyugtató módon
orvosolhatná. (Másfelől persze az is igaz, hogy az erős - a
parlamentarizmus keretein túlmutató - elnöki hatalom hibáit a
relative gyenge jogokkal felruházott parlament sem képes alapjaiban
korrigálni.)
Alcím: Elvek és politikai érdekek
Mindezekre figyelemmel, ha a magyar alkotmány a parlamentáris
kormányzás elvei és gyakorlata szerint kívánja az államéletet
szervezni és a közhatalmat gyakoroltatni, akkor a köztársasági
elnök jogkörét és megválasztási módját is a parlamentarizmus igényei
szerint kell kialakítania. A köztársasági elnök jogosítványainak
jelenlegi terjedelme ezeknek az igényeknek alapvetően megfelel.
(folyt.)
1990. június 18., hétfő 15:51
|
Vissza »
|
|
A köztársasági elnök megválasztása és jogköre 5.
|
Ugyanakkor megérthető azoknak a szándéka is, akik közvetlen
választáson szeretnének a köztársasági elnök személyéről dönteni. Az
államfői tisztség betöltésének módjával kapcsolatosan ugyanis az
elmúlt néhány hónapban NEM AZ ELVEK, SOKSZOR MÉG CSAK NEM IS AZ
ÉRVEK, HANEM A NAPI POLITIKAI ÉRDEKEK ÉS INDULATOK CSATÁZTAK.
Túlságosan sok vargabetűt tett a politika és a jogalkotás ahhoz,
hogy az állampolgároktól általában elvárható legyen egy adott
választási móddal való azonosulás. Mi sem jellemzőbb a helyzet
kuszaságára, mint hogy ismét népszavazás készülődik, ezúttal
azonban a parlament általi államfő-választás megakadályozására.
Rövid néhány hónapon belül az alkotmány tartalmazta főszabályként a
köztársasági elnök választásának parlamenti módját és kivételként az
egyszeri, közvetlen választást, majd alkotmányos rangra emelte az
állampolgári államfőválasztást. Az új parlament - meglehetősen
csekély ellenzékkel - most ismét a parlament által történő
köztársaságielnök-választást szeretné a módosított alkotmányban
látni. A sok bizonytalanságban annyi mindenesetre biztosnak látszik,
hogy a köztársasági elnök megválasztásának a magyar parlamentarizmus
viszonyai között is helyes és elfogadható módját: a parlamenti
választást egy rossz politikai gyakorlat sokak számára
elutasítandóvá tett. TAPASZTALATOKÉRT, MINTÁKÉRT LEHET ÉS KELL
KÜLFÖLDRE MENNI, DE POLITIKAI BIZALOM CSAK HAZAI FÖLDÖN TEREM. Akár
lesz népszavazás az államfő megválasztási módja kérdésében, akár nem,
akár annál a gyarkorlatnál köt ki a magyar parlamentarizmus, hogy a
képviselők választanak köztársasági elnököt, akár annál, hogy az
állampolgárok, elkerülhetetlenül el kell sajátítani a parlamentáris
kormányzásnak nemcsak az alkotmányjogi, hanem a bizalmi tehcnikáit
is. (MTI-Press)
sk
A szerkesztőségek tájékoztatására: A szöveg nagybetűs írásmódja
technikai jellegű: a kiemelés értelemszerűen fett vagy kurzív.
(MTI-Press)
1990. június 18., hétfő 15:53
|
Vissza »
|
|
|
|
|
|