|
|
|
|
Gombagyűjtés és terrorizmus (1.rész)
|
1990. június 18. hétfő (MTI-Panoráma) - ,,RAF-terroristák
búvóhelye az NDK?,, - tette föl a kérdést a Berliner Morgenpost alig
egy hete, Susanne Albrecht őrizetbe vételének másnapján. Ami akkor a
Springer-riporterek fantazmagóriájának, szenzációkra mindig éhes
tudósítók vaklármájának tűnt, az mostanra nagyon is valószínűvé
vált. Inge Viett és négy társának letartóztatása megerősíti a
szakértők és a sajtó föltevését, amely szerint az NSZK-ban évek óta
körözött terroristák jelentős része a kisebbik német állam területén
rejtőzködik.
Az egy hét leforgása alatt őrizetbe vett Susanne Albrecht (39) és a ,,RAF-nagymamáként,, számontartott Inge Viett (46) minden bizonnyal a Vörös Hadsereg Frakció (RAF) azon tagjai közé tartozik, akik feladták egykori elveiket a tőkés társadalom erőszakos megváltoztatásával kapcsolatban. Erre enged következtetni, hogy mindketten a RAF-vezérkar jóváhagyásával fordíthattak hátat a terrorizmusnak, miután lagymatag hozzáállásuk egyre inkább koloncot és lebukásveszélyt jelentett a szervezet számára.
Az ,,új élethez,, persze új helyszín és új személyazonosság kellett. Ehhez nyújtott segítséget mindkettőjüknek a keletnémet állampárt, az NSZEP ,,kardja és pajzsa,, - az állambiztonsági szervezet. Az Albrechtet és Viettet fogadó ügynökök a kormány nevében intézkedtek újsütetű védenceik elhelyezéséről, munkahelyhez és lakáshoz juttatásáról. Segítőkészségüknek köszönhető, hogy az NSZK-ban gyilkosságért, emberrablásért, merényletekért körözött RAF-tagok békés polgárokként élhettek egy évtizeden át az NDK-ban. Mi több: amikor egy 1987-ben sugárzott keletnémet tv-adásban a bemutatott RAF-prominensek között felbukkant a képernyőn Susanne Albrecht fényképe, s ennek alapján több munkatársa gyanút fogott, a bejelentést tevő személyeket a megyei stasi-parancsnokság utasította rendre. ,,Önök tévedtek - felejtsék el az egészet,, - hangzott az (akkor még) rettegett állambiztonsági tisztek ajánlása...
Az már a gorbacsovi új szelektől megrettent keletnémet vezetés zavarát jelzi, hogy az újabb fölismeréstől rettegő, s vidékről Berlinbe költöző Susanne Albrechtet 1988 tavaszán éppen a Szovjetunióba küldte - anélkül persze, hogy beavatta volna a vendéglátó ország illetékeseit a hölgy múltjába. Albrecht-Becker asszony - aki időközben férjhez ment és gyereket szült - kémiai laboránsként a dubnai atomfizikai kutatóközpontban dolgozott két éven át, kínos foltot ejtve a nemzetközi intézet hírnevén. (folyt.)
1990. június 18., hétfő 10:17
|
Vissza »
|
|
Gombagyűjtés és terrorizmus (2.rész)
|
Ám ez a húzás aligha meglepő. A Stasi-összekötők a ugyanis korábban azzal fogadták a RAF-tagokat Berlinben, hogy ,,az NDK ugyan ,,elutasítja a szervezet módszereit, ám osztja annak antiimperialista célkitűzéset,,. Ez volt tehát a megideologizálása annak a skizofrén felfogásnak, amellyel az NSZEP és a stasi öregurai egyrészt szavakban és nyilvánosan hangzatosan elítélték a nemzetközi terrorizmust, másrészt viszont nagylelkűen menedéket nyújtottak Ponto bankár, Drenkmann bíró, Buback államügyész, Schleyer gyáros gyilkosainak.
Az NDK-ban lefogott RAF-terroristák minden bizonnyal végleg feladták társadalom-megváltó terveit, lemondva a brutális erőszak eszközéről, amely a hetvenes években rettegésben tartotta az NSZK-t. Elévülés azonban nincsen - elkövetett tetteikért felelni tartoznak, mégpedig nyugatnémet bíróság előtt. A fogas kérdés az, kiadhatja-e egyáltalán az NDK az elfogott bűnözőket az NSZK-nak? Mindannyian fölvették ugyanis a keletnémet állampolgárságot, s ez védelmet nyújt nekik bármilyen eredetű kiadatási kérelemmel szemben. Az állampolgárság csak akkor vonható vissza, ha a kérelmező hamis adatokat diktál be a hatóságoknak az eljárás során - s ebben az esetben is csak a befogadás utáni 5 éven belül. Ez a határidő régesrég lejárt, ráadásul a Stasi mint befogadó tökéletesen tisztában volt az áttelepülni kívánók személyazonosságával, tehát ,,tudatos félrevezetésről,, nem lehetett szó.
A német-német bünügyi együttműködés első eredményei és biztató távlatai láttán nem lehet kétséges, hogy Berlin előbb-utóbb eleget fog tenni a bonni kiadatási kérelemnek - még akár egy törvénymódosításs árán is. A körözött 30 RAF-terrorista közül immár hatot sikerült lefülelni - ami azt jelenti, hogy a szögesdrót és a berlini fal leomlása nem csupán az egyszerű NDK-polgárok mozgásszabadságát növelte, hanem egyúttal megfosztotta eddig biztosnak hitt menedéküktől a Vörös Hadsereg Frakció főszereplőit. Várható, hogy a következő napokban újabb lebukásokról érkezik hír az NDK-ból. Mint Peter-Michael Diestel belügyminiszter fogalmazott: aki az erdőben járva két gombára bukkan, az tovább keres... +++
Dorogman László (Berlin), MTI-Panoráma
1990. június 18., hétfő 10:22
|
Vissza »
|
|
|
|
|
|