|
|
 |
|
 |
Gombagyűjtés és terrorizmus (1.rész)
|
1990. június 18. hétfő (MTI-Panoráma) - ,,RAF-terroristák
búvóhelye az NDK?,, - tette föl a kérdést a Berliner Morgenpost alig
egy hete, Susanne Albrecht őrizetbe vételének másnapján. Ami akkor a
Springer-riporterek fantazmagóriájának, szenzációkra mindig éhes
tudósítók vaklármájának tűnt, az mostanra nagyon is valószínűvé
vált. Inge Viett és négy társának letartóztatása megerősíti a
szakértők és a sajtó föltevését, amely szerint az NSZK-ban évek óta
körözött terroristák jelentős része a kisebbik német állam területén
rejtőzködik.
Az egy hét leforgása alatt őrizetbe vett Susanne Albrecht (39)
és a ,,RAF-nagymamáként,, számontartott Inge Viett (46) minden
bizonnyal a Vörös Hadsereg Frakció (RAF) azon tagjai közé tartozik,
akik feladták egykori elveiket a tőkés társadalom erőszakos
megváltoztatásával kapcsolatban. Erre enged következtetni, hogy
mindketten a RAF-vezérkar jóváhagyásával fordíthattak hátat a
terrorizmusnak, miután lagymatag hozzáállásuk egyre inkább koloncot
és lebukásveszélyt jelentett a szervezet számára.
Az ,,új élethez,, persze új helyszín és új személyazonosság
kellett. Ehhez nyújtott segítséget mindkettőjüknek a keletnémet
állampárt, az NSZEP ,,kardja és pajzsa,, - az állambiztonsági
szervezet. Az Albrechtet és Viettet fogadó ügynökök a kormány
nevében intézkedtek újsütetű védenceik elhelyezéséről, munkahelyhez
és lakáshoz juttatásáról. Segítőkészségüknek köszönhető, hogy az
NSZK-ban gyilkosságért, emberrablásért, merényletekért körözött
RAF-tagok békés polgárokként élhettek egy évtizeden át az NDK-ban.
Mi több: amikor egy 1987-ben sugárzott keletnémet tv-adásban a
bemutatott RAF-prominensek között felbukkant a képernyőn Susanne
Albrecht fényképe, s ennek alapján több munkatársa gyanút fogott, a
bejelentést tevő személyeket a megyei stasi-parancsnokság utasította
rendre. ,,Önök tévedtek - felejtsék el az egészet,, - hangzott az
(akkor még) rettegett állambiztonsági tisztek ajánlása...
Az már a gorbacsovi új szelektől megrettent keletnémet vezetés
zavarát jelzi, hogy az újabb fölismeréstől rettegő, s vidékről
Berlinbe költöző Susanne Albrechtet 1988 tavaszán éppen a
Szovjetunióba küldte - anélkül persze, hogy beavatta volna a
vendéglátó ország illetékeseit a hölgy múltjába. Albrecht-Becker
asszony - aki időközben férjhez ment és gyereket szült - kémiai
laboránsként a dubnai atomfizikai kutatóközpontban dolgozott két
éven át, kínos foltot ejtve a nemzetközi intézet hírnevén. (folyt.)
1990. június 18., hétfő 10:17
|
Vissza »
Folytatásokkal »
|
|
|
|
|
|