Rendszerváltás és az MTI

	- Interjú Mécs Imrével - 1 folyt.
- Hát gondoltuk, de nem reméltük - és minden reményünket meghaladta az az ütem, ahogy az események fejlődtek, ahogy a tömegek aktivizálódtak - és ahogy lépésről-lépésre a hatalmon lévő kommunista párt engedni kényszerült. Nagyon fontos változások történtek, de még az útnak csak a felén vagyunk. Ugyanilyen ütemben kell tovább haladnunk, mert hogy ha veszítünk az ütemünkből, ha lassabban hajtjuk végre a változásokat, akkor a nép elégedetlen lesz, és valami szörnyű stagnálásba mehet át az ország. Ugyanilyen ütemben, megfontoltan, de nagyon határozottan kell haladnunk tovább a reformok útján és rendszerváltást kell végrehajtanunk - az egypártú kommunista diktaturából és a központosított, rosszul működő tervgazdaságból át kell mennünk a többpártrendszerű demokráciába, a jogállamba és a piacgazdaságba. - Magyarország fokozatos elszegényedése kézzelfogható. Még a felületes látogató számára is szembeszökő. 1991-92-ben az adósságterhek súlyosabbá válnak. A Magyarország - többen mondták - Románia színvonalára süllyedhet. Vajon nem ez az oka annak, hogy a kommunisták hajlandók már a közeljövőben esetleg kiadni a kezükből a gyeplőt? Végeredményben megvették maguknak a tanácsi lakást, a gyerekeknek megépítették a házat, az átalakítási törvényre átmentenek mindent, ami menthető, és most, mentse meg - gondolják - az ellenzék a gazdasági helyzetet - ha tudja. Hozzon helyre mindent, amit a kommunisták 40 év alatt elrontottak. De vajon lehetséges-e? - Igen. Csak szélesebben nézve: a kommunista rendszer minden tartalékát fölélte. Tehát először ugye államosított, aztán extenzív fejlesztésbe kezdett. Bevonta a háziasszonyokat is a termelésbe, gigantikus gyárakat épített, kizsarolta a földet, és végül, amikor már át kellett volna térni az intezív fejlesztésre - erre már nem voltak képesek. Hanem - hogy az életszínvonalat tartsák - hatalmas kölcsönöket vettek fel. (folyt.) 1989. szeptember 10., vasárnap
Vissza » Folytatásokkal » A hírhez kapcsolódik »