|
|
 |
|
 |
Román fordulat - 45 évvel ezelőtt
|
1989 augusztus 22. (MTI-PRESS)- Bukarestben 1944. augusztus 23-án, pontosan 16 órakor kezdődtek a párizsi békeszerződést is nagymértékben befolyásoló drámai események. Ekkor érkezett a királyi palotába Mihai Antonescu miniszterelnök és névrokona, Ion Antonescu külügyminiszter. Mindketten arra törekedtek, hogy megnyerjék Mihály király támogatását egy totális mozgósításhoz. Iasi térségében a szovjet csapatok ugyanis áttörték a frontvonalat, s ezzel szabaddá vált az út Bukarest felé, küszöbön állt a katonai összeomlás.
Ion Antonescu arra kérte a királyt, hogy intézzen felhívást a
román nemzethez s buzdítsa harcra a népet. Az audiencia heves
szóváltásba torkollott, s mielőttt Ion Antonescu az ajtóhoz ért
volna, a király közölte vele: ,,Ön le van tartóztatva,,. Tisztek
léptek be, Antonescuékat elfogták, elvezették, s átadták egy
felfegyverzett munkásosztagnak, amelyet nem sokkal korábban hívtak a
palotába. A csoport parancsnoka a kommunista Emil Bodnaras, a
készülő felkelés katonai bizottságának vezetője volt. Az történt,
aminek ilyenkor egy jól szervezett felkelés esetében történnie kell:
az antifasiszta mozgalomhoz feltétlenül hű katonai alakulatok
elfoglalták a főváros fontosabb pontjait, a kormányhivatalokat, a
rádiót és a telefonközpontot, megbénították a német alakulatok
közötti hírforgalmat. Mihály király este tízkor mondott beszédet a
rádióban: felszólította a hadsereget, hogy ne tanusítson ellenállást
a Vörös hadsereggel szemben.
Hitler állítólag őrjöngve szerzett tudomást a fordulatról. A
Németország oldalán éveken át folytatott román hadviselés nem volt
lényegtelen tényező Berlin számára: Románia már a háború elején
kilencvenezer embert veszített az Odessza alatti harcokban; a Donnál
252 ezer katonát vonultattak fel, a veszteség itt 116 ezer fő volt;
a Volgánál pedig 57 ezer katonát vesztettek a román csapatok.
A felkelést előkészítő munka már 1943-ban sikereket ért el. Az
ellenállást főként a Kommunista Párt szervezte, de a fasizmus elleni
harcban annak idején szövetségesre talált a Petru Groza által
vezetett Ekésfrontban, a szociáldemokratákban és a MADOSZ-ban, a
magyar Dolgozók Országos Szövetségében. A fegyveres felkelés sikerét
azonban végső soron a szovjet offenzíva teremtette meg, hiszen az
országban ekkor hétszázezer főnyi német katonaság állomásozott, a
fővárosban pedig 11 ezer német katona volt. A németek augusztus
24-én még bombázták a fővárost, de már nem tudták visszafoglalni a
fővárost. A Vörös Hadsereg végül augusztus 30-án vonult be a már
szabad Bukarestbe. A német haderő a Kárpátok mögé vonult vissza, de
ez a történelem újabb fejezete volt már....
B.
1989. augusztus 22., kedd 11:25
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|