|
|
 |
|
 |
A bukaresti események nemzetközi visszhangja
|
--------------------------------------------
München, 1990. június 15. (SZER, Késő esti világhíradó) - A
bukaresti eseményekkel kapcsolatban sorra vesszük a nyugati
reakciókat. Elsőnek Csipán Tibor jelentkezik Washintonból:
- Ha az amerikai közvélemény szemében a furcsa választások után
maradt volna még egyáltalán valami hitele az Iliescu-rezsimnek -, az
most villámgyorsan elpárolgott. Különös ezt kimondani a kezdetben
forradalomnak látszó romániai változások után, de tény: egyetlenegy
román kormánynak sem volt még ilyen kevés becsülete Amerikában, mint
az úgynevezett Nemzeti Megmentés Frontjának.
Az Iliescu-rezsim által legimitizált és begerjesztett csőcselék
garázdálkodása Bukarest utcáin - tökéletesen elképesztette az
amerikaikat. Ilyen jeleneteket az elmúlt évtizedekben még a
legprimitívebb politikai kultúrával rendelkező, elmaradott
országokból sem láthattunk.
A nagy amerikai lapok első oldalán hatalmas képek: visszataszító
képek. A tv-híradókban úgyszintén. A kormánypolitika szintjére emelt
primitív agresszió és rombolás. Az Iliescu által fasisztának
nevezett diákok, lányok, járókelők, professzorok, újságírók,
gyerekek, a "rossz" bukarestiek ellen.
Ugyancsak vissza kellene mennünk a történelemben, hogy hasonlóra
leljünk - mondják itt a kommentátorok. Egy választott vezető
egymásra uszítja a népét.
A külügy szóvivője kijelentette: az Egyesült Államok kormánya a
lehető legerőteljesebb szavakkal ítéli el a román kormány brutális,
elnyomó intézkedéseit, és a gyilkos erőszak alkalmazását azok ellen,
akik jogosan hangoztatnak a kormányétól eltérő politikai nézeteket.
(folyt.)
1990. június 15., péntek
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
- A román események visszhangja - 1. folyt.
|
Marlin Fitzwater, a Fehér Ház szóvivője hasonló hangnemben
nyilatkozott. Nyomatékosan hangsúlyozta, hogy a román kormány által
ösztönzött csőcselék garázdálkodása szöges ellentétben áll
mindenféle demokratikus gyakorlattal és a jogra épülő államrenddel.
A külügy szóvivője nyilatkozatában egy igen szomorú tényre hívta
fel a figyelmet: emlékeztetett arra, hogy a romániai esmények, a
demokratizálódási folyamat megszakadása komolyan veszélyeztetheti
korunk álmát: az egységes és szabad Európa kialakulását.
- Mind az amerikaiak, mind a britek nemcsak elítélő szavakkal
sújtják a bukaresti vezetést, hanem a gazdasági segítséget is
felfüggesztik, amíg a demokrácia elleni intézkedéseket nem vonja
vissza a kormány. Rentoul Ferenc Londonból tolmácsolja a brit
kormány megvető véleményét az eseményekről:
- A romániai fejlemények élénken foglalkoztatják az angol
kormányköröket és a sajtót. William Waldegrave helyettes
külügyminiszter tegnap azt mondta egy tévé-interjúban, hogy a román
kormány felbérelt tömegek bevetésével igyekszik aláducolni a
hatalmát, és - mindaddig, amíg ilyen diktatórikus eszközökkel
próbálja a Nemzeti Megmentés Frontja megszilárdítani a helyzetét -,
nem lehet szó róla, hogy az angol kormány a Lengyelországnak és
Magyarországnak előirányzott támogatás mintájára anyagi segítséget
nyújtson Romániának. Az angol rádióban már két napja minden híradás
a romániai események részleteivel kezdődik.
- A nyugatnémet és a francia álláspontot Kovács Kristóf foglalja
össze:
- A nyugatnémet kormány komoly aggodalommal szemléli a
Romániában zajló, aggasztó eseményeket: az erőszak alkalmazását, a
vérontást - jelentette ki a bonni külügyminisztérium egyik
szóvivője. Arról azonban nem beszélt: lesz-e következménye a
Szövetségi Köztáraság rosszallásának. Mint mondta: erről még korai
volna döntést hozni. (folyt.)
1990. június 15., péntek
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
- A román események visszhangja - 2. folyt.
|
A román nagykövet mindenesetre azzal a kéréssel fordult a
külügyminisztériumhoz, hogy beszámolhasson az országában uralkodó
állapotokról. És ugyanez a témakör a koppenhágai emberi jogi
értkezeleten is szóba került - fűzte hozzá a szóvivő.
Egy másik szóvivő felháborítónak, a Ceausescu-rendszerre
emlékeztetőnek nevezte a tüntetés szétverését, a tüntetőkkel szemben
használt nyelvezetet pedig sztálinistának.
A kormánykoalíció vezető pártjának, a Kereszténydemokrata
Uniónak parlamenti képviselői felszólították a kormányt, hogy bírja
rá a romániai vezetőket: azonnal hagyjanak fel a demokratikus
ellenzékkel szembeni erőszakkal.
A szintén a kormánykoalícióhoz tartozó szabaddemokraták elnöke:
Lambsdorff visszatetszésének és aggodalmának adott hangot a
Romániában zaljó pogromjellegű túlkapások miatt. Lambsdorff
véleménye szerint a nyugatnémet kormánynak fonntolóra kell vennie:
van-e még értelme segélyeket folyósítani Romániának, ha az ottani
kormány nem hajlandó visszatérni, mégpedig sürgősen a civilizált
politikai párbeszédhez, és nem deríti fel a botrányos események
hátterét.
Az ellenzéki szociáldemokraták képviselője, aki megfigyelőként
jelen volt a májusi romániai választásokon, szinte megkérdőjelezte a
Romániának juttatott segélyek jogosságát. A nyugatnémet kormánynak
és az Európai Közösség vezetőinek felül kell vizsgálniuk ezügyben
hozott döntéseiket - jelentette ki a szociáldemokrata képviselő.
Tiltakozott Franciaország is. Románia ügyvivőjét bekérették a
párizsi külügyminisztériumba, ahol kézhez vehette a francia kormány
lehető leghatározottabb tiltakozását az elfogadhatatlan bánásmód
ellen, amelyben négy francia diplomata részesült a bukaresti
események során. (folyt.)
1990. június 15., péntek
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
- A román események visszhangja - 3. folyt.
|
A tüntetés szétverésekor ugyanis az Iliescu által a fővárosba
rendelt bányászok feltartóztattak egy autót, és a benne ülőket - a
francia követség munkatársait - súlyosan bántalmazták. A román
diplomata - mint kijelentette - sajnálatosnak tartja a történteket.
Az éppen madagaszkári látogatáson tartózkodó Mitterrand
köztársasági elnök viszont - ha nem is kérdőjelezte meg Iliescu
kormányának legitimitását -, felszólította a román vezetőket, hogy
mihamarabb állítsák helyre a közrendet, de ne olyan módszerekkel,
amelyekkel csak méginkább elmélyítik a válságot, és amellyel
egymásra uszítják az ország lakosait.
Ha Románia csatlakozni kíván a demokratikus országok közé, fel
kell hagynia az erőszakkal - jelentette ki az elnök. Pártja, a
szocialista párt pedig közleményben ítélte el a sztálinista
módszerekre emlékeztető romániai elnyomást. (folyt.)
1990. június 15., péntek
|
Vissza »
|
|
- A román események visszhangja - 4. folyt.
|
Nem az a fő kérdés most, hogy Iliescu és pártja, a Nemzeti
Megmentés Frontja valóban megszerezte-e a többséget a választásokon;
nem az a kérdés, hogy esetleg megfélemlített és manipulált emberek
szavaztak-e a Frontra? Tegyük félre kételyeinket. Tételezzük fel,
hogy a Front mögött valóban Románia lakosságának a többsége áll.
Újra és újra hangsúlyozni kell, hogy a demokrácia nem abban áll,
hogy a többség kormányoz. A demokrácia az, hogy a többség úgy
kormányoz, hogy tiszteletben tartja a kisebbség jogait -
tiszteletben tartja, békésen eltűri, méltóságteljesen elviseli az
ellenvéleményeket.
Mellékes még, hogy a hetek óta folyamatosan tartó Egyetem téri
tüntetések forgalmat akadályoztak, de bizonyos, hogy Iliescut és
társait nem ez izgatta fel, hanem a politikai tüntetés. Miért
bizonyos ez? Mert a forgalmi akadályokat nem úgy szokás eltüntetni,
hogy a rohamrendőrség és felbérelt bandák rontanak neki a tömegnek,
halottakat és sebesülteket hagyva hátra.
A bukaresti módszer nagyon "népi demokratikus" volt. Miért? A
nyílt szélsőjobboldali katonai diktatúrák a tüntetők ellen általában
bevetik a karhatalmat, vízágyúkat, gázbombákat, botokkal,
védőpajzsokkal felszerelt rohamrendőröket. Ez is mélységesen
elítélendő. De a népi demokratikus módszer pedig az, hogy ezt
kombinálják "a dolgozók spontán haragjának" a megrendezésével. Ezt
megértük 1945 és 1948 között Magyarországon is: "Munkásököl vasököl,
oda csap, ahová köll
" - hangzott a jelszó. Így akarta igazolni
önmagát a kommunista párt, amikor kivonultatta az utcára felheccelt
tömegeit - a diktatúra előkészítésére. (folyt.)
1990. június 15., péntek
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
- Román események visszhangja - 5. folyt.
|
Iliescu kormányzatát azzal vádolják, hogy kommunista.
Módszereivel most alátámasztotta a gyanut. Csak nem akarja elhitetni
a világgal a mai román vezetés, hogy spontánul jelentek meg a
haragos bányászok? Ki állította össze a különvonatokat? Ki fizette
ezeket? Ki egyezett bele abba, hogy a bányászok megkapják bérüket -
akkor is, ha elhagyták munkahelyüket?
A kormányzatnak az lett volna a feladata, hogy a váltókat úgy
állítsa át, hogy ezek a vonatok ne érkezhessenek be a fővárosba a
botokkal és a vasdorongokkal.
Semmi sem moshatja le Iliescuról és társairól, hogy a demokrácia
elfojtására, a közvélemény elnémítására, béremeléssel jutalmazott
munkásokat használt fel - most már nem első ízben. És ezt találják
Európában nagyon súlyosnak.
Egy ország köztársasági elnöke a társadalom egyik csoportját -
jelen esetben a bányászokat - egy másik társadalmi csoport: az
értelmiségi fiatalok, az egyetemisták ellen felizgatja, és
brutalitásra szólítja fel. +++
1990. június 15., péntek
|
Vissza »
|
|
|
|
|
|