|
|
 |
|
 |
NSZK: kormánynyilatkozat, megemlékezés-1939.szeptember 1. (1. rész)
|
Flesch István az MTI tudósítója jelenti:
Bonn, 1989. szeptember 1. péntek (MTI-tud.) - Helmut Kohl, az NSZK szövetségi kancellárja a második világháború kirobbantásának 50. évforulóján - hangot adva az alkalom diktálta mély gyász és a felelősségtudat érzésének - kinyilvánította, hogy az NSZK a múlt szörnyő tanulságainak alapján és az ország szabadelvű és demokratikus alkotmányának szellemében az élet minden területén abszolut elsőbbséget biztosít az emberi méltóság szavatolásának, s egyaránt elutasítja a háborút és erőszakot mint a politika eszközét, valamint a revansizmust.
A szövetségi gyűlésben (Bundestag) felolvasott
kormánynyilatkozatában - az eljövendő egységes Európa részeként -
egyúttal hitet tett a német egység eszméje mellett. A bonni
kormányfő beszéde idején az NSZK-ban a szakszervezetek, az egyházak
képviselői országszerte békerendezvényeken, illletve
Istentiszteleten emlékeztek meg a náci Németország Lengyelország
ellen megindított támadásáról. Az egykori agresszió időpontjában, a
hajnali órákban megkondultak a harangok számos római katolikus és
reformatus templomban.
Kohl szavai szerint éppen német földön nem merülhet soha
feledésbe a múlt, ez a súlyos tehertétel: ez a háború - kirobbantói
akaratából - kérlelhetetlen fajirtó és megsemmisítő hadjárat volt,
végső következménye egy olyan totalitárius ideológiának, amely
tébolyultságában egy fajt bálványozott. A kormányfő a hitlerista
rémuralom és öldöklés áldozatai között elsőnek említette a zsidóság
megszámlálhatatlan áldozatait, a soraiban végrehajtott példátlan
népirtást, valamint a lengyelséget, amelyet Hitler - a náci
Németország első háborús célpontjaként - teljes rabszolgaságra és
kiirtásra akart kárhoztatni. (folyt.)
1989. szeptember 1., péntek 14:37
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
NSZK: kormánynyilatkozat, megemlékezés - 1939. szeptember 1. (2. rész)
|
A németek nevében és a németek keze által rettenetes gaztetteket
követtek el a lengyel nép ellen - mondotta, s felidézte: az NSZK-ban
sokan ma már nem is tudják, hogy a lengyel földön létrehozott német
megsemmisítőtáborokat a lengyel elit módszeres kiirtására is
szánták. A Lengyelországgal való kölcsönös jobb megértés irányában
tett útmutató lépésnek nevezte a Willy Brandt egykori
szociáldemokrata kancellár által 1970-ben aláírt varsói szerződést,
amelynek betűjéhez és szelleméhez - mint hangsúlyozta - az NSZK a
jövőben is tartja magát. Ugyancsak fontos tényezőként üdvözölte a
nyugatnémet és a lengyel katolikusok közös évfordulós nyilatkozatát,
amelynek aláírói - közöttük Tadeusz Mazowiecki új lengyel kormányfő
- Lengyelország nyugati határainak tartós szilárdságát
hangsúlyozták.
Kohl kormánynyilatkozatában külön jókívánságait tolmácsolta a
varsói kormányfőnek, sikert kívánva nehéz munkájához. Ötven év
múltán elérkezett az ideje a két nép végleges kibékülésének -
jelentette ki, s a jelenlegi lengyelországi társadalmi nyitást
jelentősnek mondotta a két nép közeledése és megbékélése
szempontjából. Ennek feltételeként megemlítette a teljes igazság
kimondását is. Ezen azt a körülményt értette, hogy a háború végén
több mint kétmillió német polgári személy vesztette életét a régi
országrészből való menekülés és elűzetés közben.
A kancellár - a németek különleges felelősségét hangsúlyozva a
Lengyelország ellen indított náci fajirtó és megsemmisítő
hadjáratban - megbélyegezte a Hitler-Sztálin paktumot is. Az akkori
megállapodásokkal - mondotta - szégyenletes módon semmibe vették
Lengyelország, a balti államok, Finnország és Románia függetlenségét
és területi integritását, s így a nemzetközi jog, nem utolsósorban
az önrendelkezési jog elleni eme merényletet semmi nem igazolhatja.
Az NSZK minden fenntartás nélkül elítéli e paktumot és az utána
következő erőszakos cselekményeket.
Számára az akkori megállapodások nem jogérvényesek, s ez azt is
jelenti, hogy a szerződésből magából és a csatolt megállapodásokból
nem eredeztethető a nemzetközi jog német birodalom és a Szovjetunió
által történt megsértéseinek semmiféle igazolása. Két diktatúra
cinikusan összejátszott, s az egyik közülük örökre elpuszult a saját
maga által kirobbantott világégésben. A Szovjetunió azonban jelenleg
- 36 évvel Sztálin halála után - az új gondolkodás jegyében a
kritikus önvizsgálat fájdalmas folyamatának szakaszában tart.
(folyt.)
1989. szeptember 1., péntek 14:50
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
NSZK: kormány nyilatkozat, megemlékezés - 1939. szeptember 1. (3.rész)
|
A háború előtörténetét felidézve a tanulságokat ma is
érvényesnek tartotta a szükséges éberség okán, jóllehet kifejtette:
az NSZK-t keleti és délkeleti szomszédaihoz gyökeresen megváltozott
kapcsolatok fűzik. Kohl e kapcsolatok alakulását bátorítónak és
remélhetően tartósnak érzékelte, megigérve kormánya nevében, hogy a
németek felelősségének tudatában Bonn kiváltképp törekszik
ápolásukra. Annál is inkább, mivel a Varsói Szerződés tagállamaiban
végbemenő politikai és társadalmi változások történelmi eséllyel
kecsegtetnek minden európait, így minden németet is, a korábban
tőlük megtagadott emberi jogok érvényesülésének területén.
Európa - mondotta - egy új korszakba vezető kezdet tanúja,
olyané, amelyben az egész földrész előtt átfogó gazdasági és
társadalmi változás lehetősége nyílik meg: a második világháború
után első ízben körvonalazódik annak lehetősége, hogy sikerül
kilépni a kelet-nyugati szembenállás árnyékából. Világszerte
bámulatba ejtik az embereket az Óvilágban lejátszódó események,
felenged az évtizedes merevség, s felsejlik a német egység új
reménye is.
A bonni kormányfő a német földön épült eddig legszabadabb
államnak mondotta az NSZK-t, olyan országnak, amely megvalósította a
Hitler által legfékevesztettebben gyűlölt szabadságeszményeket.
Logikus volt, hogy Hitler először a demokráciát, a pártokat számolta
fel. Ezzel összefüggésben emlékezett meg Kohl a demokrácia igazi
letéteményeseiről, a Hitlerrel szembeni ellenállás német hőseiről
is. Közöttük megnevezett keresztényeket, szocialistákat,
liberálisokat, szakszervezetieket, konzervatívokat és kommunistákat,
katonákat. A különböző politikai meggyőződésű emberek együttműködése
tette lehetővé az újrakezdést 1945-ben - mondotta.
Kohl kancellár a Hitlerrel szembeni nemzetközi ellenállás
alakjai közül külön megemlékezett Raoul Wallenbergről, a budapesti
zsidóság feltehetően később a Szovjetunióban elpusztult jótevőjéről,
sok ezer ember megmentőjéről. Kormánynyilatkozatában ezért
elismeréssel szólt arról, hogy a Gorbacsov főtitkárral való
többszöri megbeszélése után a szovjet hatóságok meghívták Wallenberg
hozzátartozóit. Reményét fejezte ki, hogy a sztálinizmus nyomasztó
terhetől való megszabadulás folyamatában tisztázódik a huszadik
század e nagy hősének sorsa is.+++
1989. szeptember 1., péntek 15:01
|
Vissza »
|
|
|
|
|
|