Rendszerváltás és az MTI

	Visszhang (1. rész)
1990. június 15. péntek Kamerun - Románia ----------------- Nagy várakozás előzte meg a B-csoport két elsőfordulóbeli győztesének találkozóját, amelyen jó játékra lehetett számítani, hiszen a kameruniakat és a románokat mint a vb meglepetéscsapatait emlegették. A csütörtök délutáni, Bariban rendezett összecsapás ennek ellenére nem hozott különösebben magas színvonalat, s izgalmas is csak akkor lett a mérkőzés, amikor az afrikaiaknál az utolsó félórára beállt a 38 éves veterán csatár, Roger Milla, aki egymaga megszerezte a két pontot hazája válogatottjának. A románok megelégedtek volna a gól nélküli döntetlennel, így csak arra törekedtek, hogy hátsó alakzataikat biztosítsák. A játék lassítása azonban megbosszulta magát, és amint az gyakran előfordul, a passzívabb csapat járt pórul. Az már csak részletkérdés, hogy a mexikói játékvezető valóban tévedett, amikor nem ítélt szabadrúgást a románok javára Milla lökése után, hanem megengedte a kameruni csatárnak, hogy befejezze a szabálytalanul megkezdett akciót. Jenei Imre, a vesztesek szövetségi kapitánya szokásától eltérően mindenben kereste a hibát, csak saját magában nem: - Ami játékosaimat illeti, Hagi nem váltotta be azokat a reményeket, amelyeket visszatéréséhez fűztem. Messze formája alatt teljesített, nem tudom, mi történt vele. Ennek ellenére nem kaptunk volna ki, ha a játékvezető észreveszi, hogy Milla lökött az első gól előtt. De nem nekünk kedvezett a nagy hőség és a korai kezdési időpont sem. A vereség okai között említeném a bukaresti eseményeket is. Hiába tiltottam meg játékosaimnak, hogy a hazai dolgokról beszéljenek, ha szobájukban bekapcsolták a televíziót, láthatták, milyen felfordulás van Romániában... A hírügynökségi jelentések szerint a román küldöttség tagjai aggodalommal fogadják a Bukarestből érkező híreket, amelyek miatt körükben terjed a bizonytalanság. Kamerunban viszont országszerte újra önfeledten ünnepelnek, hiszen a csapat a világbajnoki címvédő Argentína után ismét szenzációs sikert aratott. A két gól szerzője, Milla eddig is nemzeti hősnek kijáró tiszteletnek örvendett hazájában, de ha lehet, most még nagyobbra nőtt nimbusza. - Hat évvel ezelőtt elhatároztam: abbahagyom a labdarúgást - nyilatkozta Milla. - Most mit is mondhatnék? Örülök, hogy hagytam magam rábeszélni a folytatásra... x x x (folyt.köv.) 1990. június 15., péntek 11:27
Vissza » A hírhez kapcsolódik »

	Visszhang (2. rész)
1990. június 15. péntek Jugoszlávia - Kolumbia ---------------------- Érdekes mérkőzésnek ígérkezett a dél-európai stílust képviselő jugoszlávok és a brazilos futballt játszó kolumbiaiak találkozója, ám a nézők mégis csalódottan álltak fel helyükről a bolognai 90 perc után. Tulajdonképpen egyik csapat sem igazolta hírnevét, s az unalmas labdázgatás közben legfeljebb Higuita kapus már megszokott, de azért mindig meglepő ,,kirohanásai,, törték meg az egyhangúságot. Ivica Oszim jugoszláv szövetségi kapitány a ,,plávi,, szurkolóktól eltérően ítélte meg a látottakat - a hívek ugyanis kifütyülték kedvenceiket -, s azt állította, hogy csapata a körülményekhez képest nem is játszott rosszul... - Az NSZK-tól elszenvedett 4:1-es vereség után rosszabbra számítottam - vallotta be a szakvezető. - Számunkra most egy a lényeg: ha minimális arányú győzelemmel is, de megszereztük azt a két pontot, amely elengedhetetlenül szükséges lehet a továbbjutáshoz. Ha nem is játszottunk látványosan, azért egy-egy villanásban fel lehetett fedezni biztató jeleket. Az 1:0-ás vereség a kolumbiaiaknak könnyen a búcsút jelentheti a világbajnokságtól. Mint bebizonyosodott, egy hiányosan felkészített, gyengén védekező csapattal érkeztek a vb-döntőre a dél-amerikai ország képviselői. - El kell ismerni, hogy a jugoszlávok győzelme teljesen megérdemelt - nyilatkozta Francisco Maturana szövetségi kapitány. - De mivel a labdarúgás egy játék, kis szerencsével akár fordított eredmény is születhetett volna... x x x (folyt.köv.) 1990. június 15., péntek 11:29
Vissza »

	Visszhang (3. rész)
1990. június 15. péntek Olaszország - Egyesült Államok ------------------------------ A római Olimpiai stadiont zsúfolásig megtöltő ,,tifosik,, könnyed, fölényes sikert, és amolyan technikai bemutatót vártak a hazai csapattól. Nem gondolták volna, hogy Vialliék keményen megszenvednek a két pontért az ellen az amerikai csapat ellen, amelyik az első fordulóban egy híján féltucat gólt kapott a csehszlovákoktól, méghozzá úgy, hogy akár kétszámjegyű is lehetett volna az európai válogatott győzelme. - Nem akarok mentegetőzni, erre ugyanis nincs semmi okom - hárította el az újságírók támadását Azeglio Vicini, a ,,Squadra Azzurra,, szövetségi kapitánya. - Most is ugyanazt válaszolom kérdésükre, amit a mérkőzés előtt is hangsúlyoztam: számunkra a legfontosabb a továbbjutás biztosítása volt, ami az 1:0-ás győzelemmel is sikerült. Vicini ezután ,,panaszkodni,, kezdett: - A hazai pálya inkább nagyobb felelősséget, mintsem előnyt jelent számunkra. A szurkolók még talán a világbajnoki győzelemmel sem érnék be, hanem akkor is a látványos játékot kérnék számon. Nem veszik észre ugyanakkor, hogy csapatunkból hiányzik egy igazán nagy csatáregyéniség, olyan, mint amilyen 1982-ben Paolo Rossi volt. A szakvezető szavait igazolja, hogy ugyanez az olasz társaság az idén 350 percig nem talált a hálóba előkészületi mérkőzéseken. Giuseppe Bergomi csapatkapitány is cáfolta, hogy lebecsülték volna az ismeretlen játékosokat felvonultató amerikai ellenfelet: - Az első félidőben gyorsan megszereztük a vezetést, de azután nem tudtunk mit kezdeni a kitűnően záró védelemmel. Igy is kiharcoltunk egy tizenegyest, de sajnos a büntetőt elhibáztuk, utána pedig már nem jutottunk nagyobb lehetőséghez. Lelkesen játszottunk, az első perctől az utolsóig összpontosítottunk. Dehát ez nem jelentette azt, hogy öt gólt lövünk... Bob Gansler amerikai szakvezető főleg az ellenfél dicséretével méltatta saját csapata teljesítményét: - Az olasz válogatottban kiemelkedő tudású játékosok szerepelnek, meggyőződésem, hogy a világbajnoki címet is megszerzik (folyt.köv.) 1990. június 15., péntek 11:50
Vissza »

	Visszhang (4. rész)
1990. június 15. péntek Tudásukhoz képest igen jól, mondhatni várakozáson felül szerepeltek az amerikai futballisták a házigazdák ellen, ennek dacára a tengerentúli sajtóban nem kapott túl nagy nyilvánosságot a végül is sikernek mondható 0:1-es vereség. Igaz, New York utcáin akkor sem táncoltak volna az emberek, ha a labdarúgók 10:0-ra győzik le a világbajnokság esélyesét... Az Olaszország - Egyesült Államok mérkőzést egy kábeltelevíziós hálózaton közvetítették, de munkaidőben kevés nézője akadt az összecsapásnak. Az amerikai szövetség vezetői remélik, hogy 1994-ben nagyobb érdeklődés kíséri majd a sportág eseményeit. Ebben az évben ugyanis az Újvilágban rendezik a vb-döntőt...+++ 1990. június 15., péntek 11:56
Vissza »