![](../img/spacer.gif) |
![](../img/spacer.gif) |
|
![](../img/spacer.gif) |
![](../img/spacer.gif) |
|
![](../img/spacer.gif) |
![](../img/spacer.gif) |
OS:
Állásfoglalás a debreceni repülőtérről
"...a terület egységesen, teljes egészében kerüljön át
magyar kezelésbe. Ezért szükségesnek látjuk e kérdés ujbóli
felvetését, azzal a céllal, hogy az eddig át nem adott objektumok
átadása is megtörténjen. Kérjük a Magyar Köztársaság
kormánymegbízottját, kezdeményezésünk támogatására és képviseletére.
"
SZER, Világhíradó:
Szőcs Géza:
nem provokáció, hatalmi viszály
"E pillanatban a helyzet továbbra is drámai. Azt kell mondanom,
hogy most, itteni idő szerint délután 4 órakor a bányászok még
mindig folytatják a tisztogatást. Az utca népének följelentésére,
rámutatására diákokat és diák külsejű egyéneket kiragadnak, majdnem
karvastagságú botokkal, azaz fejszenyelekkel ütlegelnek, egyszóval
tragikus az utca állapota.
"
|
|
![](../img/spacer.gif) |
|
![](../img/spacer.gif) |
![](../img/spacer.gif) |
![](../img/1990_icon.gif) |
![](../img/spacer.gif)
Amire a sajtó a legkisebb figyelmet szentel
|
![](../img/spacer.gif)
-------------------------------------------
Washington, 1990. június 14. (Amerika hangja) - Keddre valószínűleg meglesz a Magyar Köztársaság végleges elnöke. Szénási Sándor budapesti tudsítónk jelentését hallják:
A köztársasági elnök személye és megválasztásának módja ma a legsúlyosabb kérdés, még akkor is, ha a sajtó ennek szentel e pillanatban a legkisebb figyelmet. Ám akkor minek szentel? - kérdezhetik. Csupa fontos dolognak - válaszolhatom. Fizessünk, és ha igen, mekkora kártérítést a Szovjetuniónak azokért az épületekért, amelyeket magyar területeken húzott fel. Az 50 milliárd forint ugyanis, amit a szovjetek kérnek, nyilvánvaló nonszensz.
Aztán: ki ellenőrizze a rádiót, a televíziót, a távirati irodát? A jövő héten erről már megkezdődik a vita enyhe sajtórémületben. Olyan hírek terjengenek ugyanis, hogy a felügyelő bizottságba - a korábbi döntéssel ellentétben - nem óhajtják beengedni az intézmények dolgozóit, mondván, hogy nem ellenőrizhetik saját magukat. A logika másik oldalára, hogy akkor a pártok képviselői hogyan ellenőrizhetik a pártatlanságot, már senki nem figyel.
Írnak aztán arról, hogy a kultuszminiszter egy lépéssel meghátrálni látszik hitoktatás ügyben, s arról, hogy a nemzetiségek folyamatos bírálatban részesítik jelenlegi képviseleti rendszerüket, amely az ombudsmani elvre épül, ám ezt kevésnek tartják.
Írnak arról, hogy a nosztalgikus - egyébként teljesen jogosulatlan - múltba révedés már megint torzságokat vetít előre. Egy kisgazda a parlamentben azt javasolta, állítsák vissza a csendőrség intézményét, és az ötletet egy másik képviselő - aki mint mondta, maga is járt csendőriskolába - támogatta. A felháborodás azonban szerencsére elsöpörte ezt az indítványt. (folyt.)
1990. június 14., csütörtök
|
![](../img/spacer.gif)
Vissza »
|
![](../img/1990_icon.gif) |
![](../img/spacer.gif)
- Köztársasági elnök - 1. folyt.
|
![](../img/spacer.gif)
Téma tehát van elég, még ha ezek tálalása és értelmezése körül bajok is vannak. Mégis, az elkövetkező napokban a legnagyobb viharok a köztársasági elnök személye körül törnek majd ki, ez azonban az állítólag szabad magyar sajtóból még nem tűnik ki. Pedig az erőre kapott Szocialista Párt komoly erőpróbára készül. Szeretné megtörni az SZDSZ és az MDF paktumát, amelynek alapja, hogy az elnök Göncz Árpád legyen - szabaddemokrata -, s megválasztására a parlamentben és ne népszavazáson kerüljön sor.
A szocialisták azonban országos választásokat akarnak, reménykedve abban, hogy a meglehetősen népszerű Németh Miklós, esetleg Horn Gyula, netán - ámbár ez vad ötletnek tűnik - Pozsgay Imre lehet a nyertes. A parlament többsége persze ez ellen van, ám az Országgyűlés megkerülhető, ha a szocialisták összegyűjtenek 100 ezer aláírást az országban a népszavazás mellett, amelyet így kötelező lenne kiírni.
Az indoklás - hogy tudniillik döntsön a nép - eléggé populistának hangzik ahhoz, hogy a terv keresztülvihető legyen. Éppen ezért feltételezik a megfigyelők, hogy jövő keddden mindenképpen keresztülviszik a parlamentben az elnökválasztást. Addig ugyanis az aláírások megszerezhetők, de nem érvényesíthetők, mert az ellenőrzés hosszú procedúra.
Mi történik itt tulajdonképpen? Pozsgay Imre régóta azzal érvel országgyűlési felszólalásaiban, hogy a kétpárti paktummal gyakorlatilag minden pártot parlamenten kívüli párttá tettek abban az értelemben, hogy beleszólásuk nincs a dolgokba. A fő kérdésekről folytatott viták előre lefutottak. Így tehát a képviseleti rendszer gyakorlatilag nem működik. Márpedig a szocialisták únják a statiszta vagy éppen a terméketlen opponens szerepét, bele akarnak szólni a döntésekbe, mutatni akarják választóiknak, hogy igenis léteznek. (folyt.)
1990. június 14., csütörtök
|
![](../img/spacer.gif)
Vissza »
|
![](../img/1990_icon.gif) |
![](../img/spacer.gif)
- Köztársasági elnök - 2. folyt.
|
![](../img/spacer.gif)
Ez ugyebár teljesen érthető magatartás. Az is világos, hogy ennek érdekében meg kell törniük a két párt egyezségét, ez pedig az elnök kérdésében érhető el egyedül. Hogy ez mennyire így van, bizonyítja egy SZDSZ-es képviselő megjegyzése egy magánbeszélgetésünkön: "Ha Gönczöt megválasztják köztársasági elnöknek, vége a paktumnak. Onnantól szabad kezünk van. Onnantól az SZDSZ visszatérhet akadálytalan ellenzéki működéséhez, miközben ellenőrzési lehetősége lesz a kormányhatalom fölött az elnök személyén keresztül." Durvábban fogalmazva: a mecss ugyanazokon a térfeleken folyik majd, mint eddig, csak éppen az SZDSZ számára jobb esélyekkel. Nem lesz megkötve ugyanis a keze.
A szocialisták ezt persze nem hagyhajták. Saját ambícióikon túl ugyanis az a távlati elképzelésük, hogy az ellenzék egységesedjék, esetleg úgy, hogy mind az MDF-ből, mind az SZDSZ-ből váljon le egy-egy elégedetlen csoport, csatlakozzon az MSZP-hez, amely akár vezető ereje is lehet egy új oppozíciónak. Persze a politika nem áll olyan távol az irracionális történésektől, mint azt hinni lehetne. Mindensetre a paktum meghiúsulása beláthatatlan következményekkel járhatna.
A miniszterelnök, Antall Jázsef legynagyobb gondja az, hogy koalíciós partnereivel - elsősorban a kisgazdákkal - képtelen zöldágra vergődni, képtelen kormányozni velük. A legnagyobb baj a földkérdésben van velük, amelyet ha úgy intéznek, ahogy ezt a Kisgazdapárt képzeli, az ország egyszerűen a teljes csőd állapotába kerül. 1947-es alapon semmit nem lehet rendezni, elérni, legfeljebb azt, hogy a mezőgazdaság is szétrothad. (folyt.)
1990. június 14., csütörtök
|
![](../img/spacer.gif)
Vissza »
|
![](../img/1990_icon.gif) |
![](../img/spacer.gif)
- Köztársasági elnök - 3. folyt.
|
![](../img/spacer.gif)
Antall ugyan jó két húzást már tett ebben az ügyben. Először a győztes választások után sikerült elérnie egy gyors, szinte már puccsszerű vezetőségváltást a kisgazdáknál. Most pedig - azt gondolom, szintén az ő mérséklő befolyására - a kisgazdák bejelentették, hogy őket eddig mindenki félreértette, ők nem azt mondták, amit mondtak, nem is úgy gondolták, ahogy feltételezik róluk. Nem lesznek ők tehát olyan radikálisak a negyvenhetes viszonyok visszaállításában.
Mindez szép, ám kevés, mert kisgazdapárti körökben koncepció sajnos nincs. Most már a látszata sem. Harc a pozíciókért azonban annál inkább. El lehet képzelni, mi történne az Antall-kormánnyal, ha magára hagynák őt a kisgazdákkal, meg saját pártja, az MDF szélsőségeseivel, akik vármegyéket akarnak, főispánokat, sajtómonopóliumot, valláserkölcsöt, szóval azt a gyönyörűséges régi úri világot kívánnák vissza.
Márpedig velük szemben egy szocialista-szabaddemokrata egység sem lenne elég, ha az egyáltalán lehetséges lenne. Ám nem lehetséges. A szabaddemokraták nem hisznek az MSZP jelenlegi vezetőiben, akik mind az ő korábbi tárgyalópartnerei voltak a kerekasztal-tárgyalásokon. Nem lehetséges ez az összefogás azért sem, mert az SZDSZ liberális, nem szocialista. Arról nem is beszélve, hogy pozícióit ő sem óhajtja feladni.
Összefoglalva: a paktum kell addig, amíg az ország ismét működőképes állapotba nem kerül, és amíg nem sikerül visszaszorítani a múltba vágyó regresszív erőket. Saját véleményem: mivel az utóbbi csak ideiglenes lehet, az összeműködés az elnökválasztás után is tartani fog valamilyen szinten. Antallnak szüksége lesz a liberálisokra, hogy velük tartsa féken saját kis tigriseit.
Tehát kedden lesz elnök. +++
1990. június 14., csütörtök
|
![](../img/spacer.gif)
Vissza »
|
|
|
![](../img/spacer.gif) |
|
|