Rendszerváltás és az MTI

	Interjú Kimmel Emillel
---------------------- London, 1990. május 26. (BBC, Panoráma) - Végjáték a Fehér Házban - címmel a jövő hét elején kerül a magyarországi könyvesboltokba Kimmel Emilnek, az MSZMP szóvivő-helyettesének visszaemlékezése a pártállam lebontásának, az MSZMP uralma utolsó napjainak történetére. Ez alkalomból készített interjút vele munkatársunk, Szakonyi Péter. Elsősorban az érdekelte: milyen megfontolásokat mérlegelt Kimmel Emil, milyen érvek szóltak amellett, hogy megírja és kiadja a könyvet, és milyen érvek szóltak ellene? - A leglényegesebb érvek, amelyek a könyv megírása mellett hatottak - ezt én belefogalmaztam a könyvbe, ott is olvasható lesz majd - az, hogy a történések lényegét még most melegében mondjuk el: az eseményekhez közel, amikor az emlékezést nem szépíti meg a múlt, nem torzítja el a harag, a gyűlölet. Én azt hiszem, hogy ez volt a legdöntőbb szempont ennek a közreadásánál. Ezenkívül természetesen motivált engem az, hogy ami belülről tetszett, amit én mindig el akartam mondani, de az volt a dolgom: szóvivő - én helyettes szóvivő vagyok. El kell mondani - s nem mondhattam el... Egyszer el kell mondani az embernek, és mielőtt megfeküdné az ember gyomrát - elmondtam... - A könyve címlapján egy nagy sakktábla van a Fehér Ház tetején, amelyben az akkori vezető garnitúra vélhető felfedezni - gondolom, hogy ez a könyv az ő köreikben is nagy feltűnést aratott. Megmutatta-e a könyv kéziratát valamelyik egykori pártvezetőnek - hiszen rólik is van szó? (folyt.) 1990. május 26., szombat
Vissza »

	- Interjú Kimmel Emillel - 1. folyt.
- Nem mutattam meg - bár mind Grósz Károlynak, mind Nyers Rezsőnek megemlítettem még a múlt év végén, hogy én könyvet fogok írni az elmúlt év történéseiről. Teljes mértékben én kívánom vállalni a felelősséget ezért a könyvért. Ami viszont a könyvben van, ami le van írva a könyvben, azért a felelősséget nekik kell vállalni, és a helyzet tulajdonképpen az, hogy ezek közül az emberek közül senki nem marad, nem maradhat állva és talpon a magyar politikai közéletben. Legalábbis rövid távon belül biztos, hogy mindenki el fog tűnni. - A könyvből egyes részletek napvilágot láttak a Népszabadságban és a Magyarországban is. Ezekből úgy derül ki - legalábbis számomra az derült ki - hogy Ön tudatosan készült: már akkor tervezett egy ilyen könyvet, hiszen nagyon pontos feljegyzéseket, magnófelvételeket tartalmaz ez a könyv. Így volt-e? - Igen. Így volt -, örülök, hogy ez kiderült már a szemelvényezésekből is: tudatosan készültem arra tulajdonképpen tavaly 89 februárjától, amikor kiderült, hogy a párt, - az MSZMP - a korábban felvállalt nyilvánosságot nem tudja, nem akarja, nem hajlandó vállalni -, hiszen a belső harcokat jobbnak vélték a kulisszák mögött lefolytatni. Nos, én a kulisszák mögé óhajtottam bevinni az olvasót. Igyekeztem csak azokat belerakni a könyvbe, amelyekről biztosan tudom, hogy igazak: nem bemondásos alapon, nem pletykákra hagyatkoznak, hanem ennek a dokumentumai a korábbi Központi Bizottság irattárában bármikor fellelhetők. (folyt.) 1990. május 26., szombat
Vissza » A hírhez kapcsolódik »

	- Interjú Kimmel Emillel - 2. folyt.
Amit nagyon sajnálok, talán a legjobban: amikor én munkatárs lettem a pártközpontban, én kaptam egy szobát, és tüntetően kezdtem nézegetni a páncélszekrényt. Teli volt irattal. S ahogy egyre lejjebb másztam az iratkupacokban, egyre értékesebb dokumentumokat találtam. Nem levéltári igényességű dokumentumok, hanem munkatársak személyes feljegyzései, levelezések egymás között, feljegyzés Szirmai elvtársnak, vagy feljegyzés Aczél elvtársnak - iktatás, minden nélkül. Ott, dossziéban ezek hevertek. Bevallom becsülettel: engem megkísértett ennek az értéke, szerettem volna kimenteni, össze is gyüjtöttem -, de olyan gyorsan lettem szóvivő, olyan gyorsan kellett költöznöm másik szobába, és oly sok munkám volt, hogy egyszerűen képtelen voltam ezt magammal vinni, és mire kerestem volna már, ezek nem voltak. Az új lakója a szobának azt mondta, hogy dobozokba rakatta őket, és a zúzdába küldték. Én tudatosan készültem erre: jegyzeteltem, gyüjtögettem. Mindig úgy álltam föl az újságírók elé, hogy el akarom mondani az igazságot, a történések rövid lényegét - jegyzetek mindig a birtokomban voltak, kollégáim és én ezeket elkészítettük. Hogy nem mondhattam el - az a politikai helyzet függvényében történt így. +++ 1990. május 26., szombat
Vissza »