|
|
|
|
|
|
|
|
OS:
A Református Egyház közleményei
"A Magyarországi Református Egyház Zsinata nem vitatja, hogy
Németh Géza református lelkésznek, mint magyar állampolgárnak joga
van saját véleményét olyan módon és formában közreadni, amelyet
helyesnek tart, illetve amiért felelősséget tud vállani.
A Zsinat kijelenti, hogy Németh Géza, mivel erre nézve semmiféle
felhatalmazással nem rendelkezik, a Magyarországi Református Egyház
egyetlen testületét sem képviseli és nincs joga arra, hogy a
Magyarországi Református Egyház nevében bármilyen formában
nyilatkozzék."
Izraeli Rádió, Esti kiadás:
Antiszemitizmus Magyarországon
"Lassan-lassan évfordulójához érkezik egy vita, amely egyelőre
csak a sajtó hasábjain folyik Magyarországon, de ebbe a sajtóba
nemcsak az írásos sajtót kell beleérteni, hanem a tömegkommunikáció
valamennyi médiáját, tehát a rádiót és a televíziót is.
Egy szőnyeg alá söpört - és 40 évig ott tartott - témáról van szó,
az antiszemitizmusról, amelyet addig legfeljebb szűk baráti, családi
körben lehetett megbeszéln, és amely addig csak a futballpályák
lelátóin, vagy az egyre csökkenő fővárosi kocsmák pultjainál kapott
nyilvánosságot.
"
|
|
|
|
|
|
|
Újra megjelenik az Igazság
|
--------------------------
München, 1990. június 22. (SZER, Magyar híradó) - Ismét megjelenik az Igazság, a híres ötvenhatos lap, amelyet Obersovszky Gyula és Gál József még november 4-ike után is kiadott. A megújult lapról Várkonyi Balázs számol be:
- Az embernek, mikor már végképp úgy érzi, elég a sebek szaggatásából, elég a nemzeti tragédiák és traumák megidézéséből, a halottak elsiratásából, a régmúlt, jelen idejűvé kényszerítéséből - mikor tehát úgy érzi: elég ebből, mert éppen jelenidejű esélyeinket rontja a fájdalom dajkálása -, akkor kézbe kell venni egy lapot: az Igazság címűt, hogy megértse, ebben nincs elég, ebben nincs sok, egyszerűen meg kell tanulnunk emlékeinket őrizni úgy, hogy ernyedtté mégse legyünk ezáltal; meg kell tanulnunk összebékíteni magunkban a szomorú múltat, a nem tudom milyen jövővel.
De most jelen van. És anakronizmusnak tűnik tán, hogy még mindig ötvenhat, még mindig a továbbélő halottak, tragédiáink késztetnek figyelemre és emlékezésre. Mégis: az Igazság című lap újraindulásának előhírnökét, az 1956-ot idéző, úgynevezett előszámot olvasva nem nehéz belátni: joga van az emlékezésre és a bennünket emlékezésre kényszerítésre azoknak, akik megélték nemzeti forradalmunkat, akik igazságba öltöztették a szót, hogy tudósítson akkori dolgokról - nemcsak az akkoriaknak.
Bár elvérzett a forradalom, amikor a lap még megjelent már jajkiáltás vette át benne a korábbi forradalmi napok krónikás szerepét, már azt üvöltötte csak, hogy veszélyben a haza, és már azt kérdezte csak: meddig, meddig bírják a végső után is kitartók? - aztán már nem kérdezett semmit, már jajkiáltás sem volt. Végül semmi sem volt, csak szétveretés, felszámolás, börtön, száműzés és vér -, de erről már nem tudósított lap hitelesen. (folyt.)
1990. június 22., péntek
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|