|
|
|
|
Nemzetközi tanácskozás a kincstári tulajdonról (1. rész)
|
1990. június 12., kedd - A piacgazdaság körülményei között
is számos olyan központi feladat marad, - például az ország védelme,
a közbiztonság egy része, a külső és belső államadósság törlesztése,
vagy az államhatalom, államigazgatás működtetése -, amelyet az
államnak kell ellátnia. Ezért olyan forrásokra is szükség lesz,
amelyeket eddig nem, vagy nem hatékonyan használt fel az állam. Így
továbbra is az állam tulajdonában maradó vagyonnak olyan körülmények
között kell működnie, amely társadalmilag is elfogadott eredményt,
hasznot hoz. Mindehhez a közeljövőben körül kell határolni a
központi, azaz a kincstári vagyon fogalmát, az ebbe tartozó
tulajdonrészeket, és meg kell keresni hasznosulásuk legoptimálisabb
formáit - mondotta Gruber Nándor, a Pénzügyminisztérium
főosztályvezetője kedden, azon a tanácskozáson, amelyet külföldi
szakértők részvételével a kincstári tulajdonról rendeztek a
Budapesti Közgazdaságtudományi Egyetemen.
Mint a főosztályvezető hangsúlyozta: az állami tulajdonnak (vagyonnak) három megjelenési formája lehetséges: az állami vállalati vagyon, a központi, illetve kincstári vagyon, és a helyi közigazgatási, azaz a leendő önkormányzati vagyon. Mindhárom formához speciális lehetőségek és jogosultságok kapcsolódhatnának. Így a vagyonnal vállalkozni lehetne, bérleménybe lehetne adni, és megfelelő nemzeti kontroll mellett elidegeníthetővé válna.
Jelenleg az a gyakorlat érvényesül, hogy az állami ingatlanok csak akkor válhatnak pénzügyi, anyagi forrássá, ha eladják őket. Ezért egyre jobban felerősödnek azok a törekvések, hogy egy-egy helyi közigazgatási szerv a területén lévő valamennnyi ingatlan kezelői jogát igyekszik megszerezni, főleg térítésmentesen abból a célból, hogy eladásuk révén minél nagyobb pénzügyi forrásra tegyen szert. Napjainkban Magyarországon még igen különbözőek a vélemények arról, hogy milyen mértékű legyen a privatizáció, más néven a denacionalizálás. A mértékről, s a végrehajtás üteméről végső soron a politikai döntést hozó testületeknek kell állást foglalniuk. A privatizálás mellett azonban fenn kell, hogy maradjon bizonyos nagyságú állami tulajdon is. (folyt. köv.)
1990. június 12., kedd 19:31
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
Nemzetközi tanácskozás a kincstári tulajdonról (2. rész)
|
Majtényi Gábor, a Pénzügyminisztérium Zárolt Állami Vagyont Kezelő és Hasznosító Intézményének igazgatója kifejtette, hogy szervezetük nem vagyonügynökség, eredetileg arra jött létre, hogy a volt munkásőr-vagyonok felett rendelkezzen, illetve eladásukat koordinálja. Hangsúlyozta: hiányzik az állami vagyonrészek értékesítésének egységes szabályozása. Minden egyes esetet egyedileg bírálnak el, és ezért igen különböző szemléletű döntések születnek a konkrét eladások során. A jelenlegi áttekinthetetlen szabályok helyett központilag kellene meghatározni a kincstári vagyon körébe tartozó állami tulajdont. Központilag kellene arról is dönteni, hogy a kincstári vagyon milyen módon tehető termelővagyonná, a hasznosításukból származó bevételeket hogyan fektethetnék be újra. Ebből egyrészt az állami tulajdonban lévő ingatlanok állagát is meg lehetne óvni, másrészt az állam külső, illetve belső adósságát is csökkenteni lehetne. Hangsúlyozta továbbá, hogy a körülhatárolt jogi szabályok azért is szükségesek, mert tisztázni kell az Állami Vagyonügynökség és a Zárolt Állami Vagyont Kezelő és Hasznosító Intézmény szerepét, feladatait.
A tanácskozáson a szakértők számos olyan lehetőséget vetettek fel, hogy az állam a vagyonrészek eladása után is részvényesként, illetve vállalkozóként bent maradhat a vegyesvállalatokban, s az osztalékot, a különböző bevételeket az ingatlanok állagának megőrzésére, az adósságok csökkentésére fordíthatja. (MTI)
1990. június 12., kedd 19:36
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|