|
|
 |
|
 |
Kommentár a kivándorlásról
|
--------------------------
Bukarest, 1990. június 11. (Román Rádió, Láttuk, hallottuk,
elmondjuk) - Cikkezik a sajtó a menni vagy maradni kérdésről. Nap
mint nap kitelepülni szándékozó családokról hallani, egyre többen
ragozzák az igét: "Én megyek, te mész, mi megyünk, ti mentek, ők
maradnak". Ehhez az életbe vágó problémához fűz kommentárt Vitay
Ödön:
- Nincs nap, hogy ne hallanám valahonnan: ez vagy az kint
maradt, írt, telefonált, nemsokára viszi a családját is. Ha
rákérdezek, a hozzátartozók rendszerint sztereotíp választ adnak,
"azért maradt kint, mi meg azért megyünk utána, mert itt nagy a
bizonytalanság, aggaszt a gyerekek sorsa, jövője, ott minden
bizonnyal jobb lesz".
És mennek az emberek, igaz nem csupán magyarok, de most éppen a
magyarok, mennek amarra napnyugat felé, Európa felé, ahol nekik jobb
lesz. Marad gazdátlanul a gyári eszterga, hivatalban az íróasztal,
ellátatlanul, mert orvos nélkül száz meg száz beteg, tanító és tanár
nélkül a katedra. Mennek, szakadatlanul áradnak kifelé Európába,
merthogy ott jobb.
Ez lenne a mi utunk? - romániai erdélyi magyarok útja Európa
felé? Más utunk nincs, más utunk nem lehet?
Gondoljuk csak meg, milyen szörnyűséges érvágás ez rajtunk, nem
csupán a 2 millió valahány fős kis nemzetiségi közös ügyünkön, hanem
magán az országon, Románián, amely hazánk, szülő anyaföldünk,
elődeinktől örökölt, általuk mi értünk megmunkált, megérett és
megőrzött, reánk testált egyetlen kincsünk. Ember és nemzeti létünk
gyökereinek tartója, amelyet elhagyva tudom, érdemes, olyanok
leszünk a nagyvilágban, mint a félholtra kószáló bogáncs. (folyt.)
1990. június 11., hétfő
|
Vissza »
|
|
- Kommentár a kivándorlásról - 1. folyt.
|
Ezt az anyaföldet hagyjuk itt? Ezt, amely ezer év óta annyi
nemzedéket táplált és felnevelt? Hagyjuk itt, hogy Európába jussunk?
De hiszen ez a föld is Európában van, Európa része, Európához
tartozik, mint, mindannyian, akik itt élünk, úgy vagyunk emberek és
közben magyarok, románok, németek, szerbek, ukránok, szlovákok,
csehek, törökök, zsidók, görögök, bolgárok, cigányok, hogy egyben
európaiak is vagyunk. Születésünktől fogva Európa polgárai. Hogy nem
mindig teljes jogú polgárai, arról a történelem tehet.
Most pedig tehetünk érte, az európaiságunkért és jogaink teljes
birtoklásáért mi is végre valamit
Sokat tehetünk, de nem az
eltávozással, nem a megfutással, hanem éppen ellenkezőleg: a
maradással, a nehézségek legyűréséért való szívós harccal, hitünk
tudása és ereje szerint. Európa itt van, bennünk van, csak kivitte a
zsarnokság. Vissza kell tehát hoznunk magunkhoz azzal, hogy magunkat
hozzá felemeljük, magunkat és az országot ismét Európához méltóvá
tegyük. Ez a mi igazi utunk Európaszerte. Nem könnyű út és
szakaszról szakaszra haladva lehet bejárni, de ez a méltó út, mert
Európába hazánkkal egyetemben csak így juthatunk.
Amott Nyugaton új történelem formálódik. Amint azt az Európa
Tanács leszögezi, az út a nagy egységes emberi Európa. Ehhez kell
nekünk is felzárkóznunk. Kell, más lehetőségünk nincs, és ez jó, a
legjobb, de meg kell dolgoznunk érette. Nem megszaladni kell hát,
hanem ezt a nagyszerű munkát minden terhével, mérhetetlen
felelősségével vállalni, elvállalni és elvégezni. Így mondhatunk
végre egy nagyot, ahogyan Ady Endre fogalmazta: "mi magyarok és nem
magyarok, hogy ezer zsibbadt vágy erős akarattá érjen, és hazánk
valóban hazánk legyen és Európa valóban a mienk is legyen". (folyt.)
1990. június 11., hétfő
|
Vissza »
|
|
- Kommentár a kivándorlásról - 2. folyt.
|
Ugyancsak az Európa Tanács egyik dokumentuma összegezi miként
valósítható meg a nagy emberi Európa. Az emberi és ebbe
belefoglaltam a kisebbségi, egyéni és kollektív jogok
biztosításával, pluralista demokráciával és az életminőség, a jólét
szavatolásával. Ennyivel. De ezért megdolgozva, apait-anyait
beleadva, ahogyan azt mi magyarok mondani szoktuk. Hogy ezt
elérhessük, maradnunk kell. Maradnunk idehaza, és dolgoznunk kell,
céltudattal, lankadatlanul minden téren.
A nagy többség nem megy el. A nagy többség marad. Ezért az
emberi célért itt marad, mi több visszavárja az eltávozottakat. +++
1990. június 11., hétfő
|
Vissza »
|
|
|
|
|
|