|
|
|
|
Szokatlan hatalomváltás
|
-----------------------
München, 1990. június 10. (SZER, Zene, szó) - Szokatlan hatalomváltás volt, ami most Magyarországon végbement. Szokatlan, hiszen a kommunista diktátorok nem szokták önszántukból kiengedni a hatalmat a kezükből. Szokatlan hatalomváltás után pedig szokatlan dolgok történnek a csúcson. Néhány példát Szekeres László budapesti külső munkatársunk is felsorol most következő gondolatmenetében:
- Ha a jövő történészei egyszer majd jelzőket keresnek jelen forrongó, átalakuló korunkra, talán "a nagy cserék időszaka" meghatározás lesz az egyik, amelyik fedi is a valóságot. Az utóbbi időszakban egyre többet cserélünk, egyre többen cserélnek.
Elsősorban arcot, álarcot, aztán mundért, majd végül tagsági könyvet. És akkor még nem is beszéltem azokról, akik álláspontjuk mellett állásukat is felcserélték egy újra, ahol - ejtőernyővel leereszkedve - meglehetősen jól fizető stallumokat foglaltak el maguknak.
Természetesen váltott, illetve vált az ország is. Ez az arculatváltás őszinte, és úgy érezzük: végleges. Ugyanakkor a demokratikus átmenet biztosításához, a zűrök elkerüléséhez feltétlenül szükséges, hogy ne egy lépésben váltsunk le mindenkit, az összes olyan tisztségviselőt, akik valamilyen szinten dolgoztak a pártállamban, másrészt pedig a szakapparátusokra továbbra is szükség van.
Miért váltanák le a minisztérium portását, vagy a gépírónőt? - hiszen ők ugyanolyan meg nem fizetett dolgozók, mint bárki más. Az új miniszterek, államtitkárok viszont ezt az apparátust többé-kevésbé örökölték, s nem mindegyikőjük volt arcról annyira ismert, hogy új munkahelyük első meglátogatásakor - hiszen többen csak kinevezésük után mentek oda először - azonnal felismerték volna őket. (folyt.)
1990. június 10., vasárnap
|
Vissza »
|
|
- Szokatlan hatalomváltás - 1. folyt.
|
Ez több kényelmetlen, és néhány humoros helyzetet is létrehozott. Hadd meséljek el kettőt a humorosabbak közül. Mindkettőnek szenvedő alanya a Kisgazdapárt főtitkár-helyettese és a Parasztszövetség főtitkára: Gerbovits Jenő, aki - tárca nélküli miniszterként - a privatizációval, a földosztással, a parasztügyekkel foglalkozik.
Amikor először bemenet a Földművelődésügyi Minisztériumba, ahol irodái vannak, egy minisztériumi főosztályvezető volt vele. Gerbovitsot csak úgy engedte be az árgusszemű portás, hogy az általa már ismert főosztályvezető a miniszterre mutatva kijelentette: az úr velem van. Rá két napra pedig - mikor szolgálati gépkocsijára várt a minisztérium kocsiudvarán - odamentek hozzá és számonkérték: ki maga, és mit keres itt?... Mire a jó humoráról ismert államférfi szerényen csak ennyit mondott: "senki, csak egy szerény kis parasztminiszter". Az utána következő kínos bocsánatkérések özönéből csak az előálló AK rendszámú miniszteri Mercedes mentette ki.
Ez a történet is tipikus példája annak, hogy nemcsak új, közvetlenebb és emberibb stílusokat, európai politikát kell megszoknunk, hanem ehhez az új mentalitáshoz új arcok is járulnak. Láttam, amikor a mindig kalapban járó paraszminisztert vidéken két perc alatt parolázó tömeg vette körül. Bízhatunk benne, hogy őt is, és minisztertársait is rövid idő után ugyanolyan jól fogják ismerni a minisztériumokban-hivatalokban is: akár az utcán, vagy külföldön ismerik őket. +++
1990. június 10., vasárnap
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|