|
|
|
|
Elszámoltatás és az ország kiárusítása
|
--------------------------------------
München, 1990. április 2. (SZER, Kezdődik a nap, Hajnal László Gábor) - Az elszámoltatás kérdése az egyik legnehezebb feladata lesz az új magyar kormánynak. Ha rosszul oldja meg, ellenségeket szerez magának. Ha jól nyúl hozzá, növelheti népszerűségét. A kérdés - tudjuk - egyszerre időszerű és elevenbe vágó.
Az ismertebb állami és pártvezetők vagyonnyilatkozatai, illetve a "Miért érzik vétkesnek magukat?" érdeklődésre adott feleletek roppant elgondolkodtatóak, mert a hatalmon lévők közül senki nem vállalta, hogy valaha is résztvett pazarló döntések hoztatalában. Az ellen pedig mindannyian tiltakoztak, hogy jogtalan előnyökhöz jutva szerezték lakásukat, házukat, nyaralójukat, s vonatkozik ugyanez gyermekeikre, unokáikra, rokonaikra, barátaikra.
Kellene végre egy bölcs és feddhetetlen fórum, egy pontosan fogalmazott törvény az elszámoltatás kívánalmairól, lehetőségeiről. Persze bármilyen jogos is a felelősségrevonás igénye, indulatlevezető népítélet nem lehet a helyes megoldás, mert várható következményeire akad jónéhány elrettentő példa a budapesti Oktogontól Marosvásárhelyig.
"Tied az ország, magadnak építed " - hírdették bő négy évtizeden át, és ehhez - tudjuk - hozzátartozott az is, hogy "Lophatsz magyar, csak rajta ne fogjanak ". Vagyis ki-ki a lehetőségei szerint vette át megőrzésre azt, amihez a közös tulajdonból hozzáférhetett. Az annyit emlegetett közmegegyezés része volt a "nem tűnik el, csupán gazdát cserél" lehetőségek széles skálája. Néha persze a nagy nyilvánosság előtt felelősségre vontak jeles sportolókat csempészésért, tsz-elnököket jogtalan gazdasági tevékenységért, maszekokat adócsalásért, középszintű tisztségviselőket hivatali visszaélésért. (folyt.)
1990. április 2., hétfő
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
- Elszámoltatás és az ország kiárusítása - 1. folyt.
|
A nyolcvanas évek vége felé már magas rangú rendőrtiszteket, egyetemi tanárokat, megyei vezetőket és azt a miniszterelnök-helyettesként nyugalomba vonult tábornokot is odaállították, hogy mások - az ártatlanságukat végsőkig hangoztatók - időt nyerhessenek. Évtizedeken át az ügyeskedés, az élelmesség jelentett nagyobb megbecsülést, mint a tisztakezűség, hiszen aki nem lépett a pártba, saját előmenetele érdekében nem lett tagja neves vadásztársaságoknak, fennhangon hírdette bár a búza és a konkoly közötti különbséget, azt bizony nem erkölcsösnek, inkább élhetetlennek vélte, tartotta környezete.
Akinek vaj van a fején, ne menjen a napra - tartja a népi bölcsesség, és ha országos méretekben kezdenénk el most vakargatni a felszínt, hogy miből épültek a csodavillák, kerültek magántulajdonba miliókat érő telkek, honnét a drága, nyugaton vett műszaki árucikk, ékszer, szőrme, autó, maga Sherlock Holmes is elbizonytalanodna.
Különösen mostanában nagy a kuszaság, mert a gyarapodás forrásai között lelni a lóversenyt, a kártyát, az osztrák lottónyereményt, és a tegnapi vezérigazgatók ma kft-k, rt-k, vegyesvállalatok részvényeseiként, törvényesen védve árusíthatják ki a nemzet vagyonát, miközben a bevett gyakorlat szerint busás magánhaszonra tesznek szert.
A Reform március 16-iki számában nehezen cáfolható adatok közreadásával figyeleztetnek arra, hogy elkezdődött az ország kiárusítása. A már működő vagyonügynökség ugyan biztosítékot jelenthet a könnyelmű kótyavetyék ellen, ám tavaly még 600 millió dollárt vittek ki az országból osztalék címén - pontosan annyit, mint amennyi a folyó fizetési mérleg hiánya.
Hogy mi következik az egészből? Lehetne csökkenteni a nyilvánvalóan vétkesek magas nyugdíját, felelősségre vonni az összehúzott függöny mögött jó okkal rettegőket, kárpótolni a vétlen üldözötteket, szenvedőket. (folyt.)
1990. április 2., hétfő
|
Vissza »
|
|
- Elszámoltatás és az ország kiárusítása - 2. folyt.
|
Sok párt hírdeti ma a demokráciát és ígérgeti, hogy gátat vet a további tékozlásnak. Egy valami bizonyos: a most hatalomra kerülők igazságszolgáltatása csak akkor lesz, csak akkora lehet népszerű, ha nem politikai szempontok, félelmek alapján kiáltanak tolvajt, hanem elfogultság és részrehajlás nélkül csak az ország érdekeit figyelembe véve akarják és merik majd a névsort olvasni. És közben remélhetőleg arra is szakítanak maguknak időt, hogy nyílt, jogszerű eljárás keretében, ország-világ szeme láttára tisztázzák mindazok múltját, akik nemcsak gazdaságilag okoztak iszonyú kárt a nemzetnek, súlyos erkölcsi és pszichológiai teherrel megtetézve az új nemzedék előtt álló temérdek gondot, hatalmas feladatokat. +++
1990. április 2., hétfő
|
Vissza »
|
|
|
|
|
|