|
|
|
|
- Gazdaszövetségek - 1. folyt.
|
S mi tornyosult a hasonlat ellenkező felén? Természetesen a nagytermelő, a nagyüzem, a korszerű, a nagyszerű, a leggyőzhetetlen, az új, az igazi, az egyetlen, a szocialista vívmány, a dicső. Hogy valaki egyszer is összevetette volna mindezt azzal, amit valóságnak nevezünk? Bizony, erre nem került sor eddig. Pedig mi is az igazság? Olyan, hogy kistermelő - ebben a bizonyos elnyűtt kifejezési formában megjelölve nincs is. Kistermelő úgy lehetséges csupán, mint a kisgazda -, kisgazda pedig sosem jelentett megcsúfolást, elmarasztalást. Kisgazda az, akinek kevesebb földje, kevesebb adója, de jó eszközei, nagy igyekezete van, s megél a maga lábán a maga munkájából. A kistermelő is megélt, mert agyondolgozta magát. Megélt -, de sok öröme nem volt benne. Másodrangú állampolgárnak kellett éreznie saját személyét, családtagjait egyaránt. Hiába termelt egyfőre kivetítve kétszer-háromszor annyi értéket, mint a tsz-dolgozó, hiába művelt meg ugyanakkora földterületet kétszer-háromszor eredményesebben, mint a nagyüzem - ő mégis és változatlanul kistermelő maradt. Pedig ami a befektetett munkát és a munka gyümölcsét illeti: akármelyik nagyüzemmel összevetve ő került volna ki győztesen. Ezért is vált olyan gyorsan általánosan elfogadottá a gazda, mint a kistermelőre sokkal inkább alkalmazható elnevezés. Ezért váltak a gazdák sokkal érzékenyebbé fölismert és elvállalt szerepükre - még akkor is, ha ennek a folyamatnak viszonylag csak az elején vannak. Ezért is nyilatkoznak-tiltakoznak gyakran élesebben, mint fogják majd tenni évek múlva, amikor már remélhetőleg konszolidálódnak a viszonyok, helyükre kerülnek az értékek, s ugyanígy helyüket veszítik a nem oda való dolgok, a nem arra a feladatra alkalmas emberek. (folyt.)
1989. október 29., vasárnap
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|