Rendszerváltás és az MTI

	Parlamenti vitákról
München, 1989. március 4. (SZER, Hallgatók fóruma) - Ha a kormányon múlt volna - a sztálinista beidegződések szerint, ahogy Őry Csaba, a TDDSZ egyik vezetője mondja - rókaúton oldották volna meg a problémát, vagyis az apparátusok, az ÁBMH és a SZOT egymás között állapodik meg, és a parlamentben szokás szerint keresztülhajtják a törvényeket. A független szakszervezetek erőteljes és nemzetközi szakszervezetek részéről is támogatott fellépése következtében azonban immár odáig jutottunk, hogy sor került két, a maga nemében páratlan és korábban elképzelhetetlen találkozóra is. A független képviselők csoportja a Parlamentben vitatta meg a két törvénytervezetet, az ÁBMH-ban pedig azonos időpontban szintén erről a kérdésről konfrontálódtak a különböző nézetek, amelyhez persze az ellentábor képviselőit is meg kellett hívni. A vita után a jövő heti mérkőzés kimenetele háromesélyessé vált. A SZOT körülbelül hatodik állásfoglalását ismertette meg a közvéleménnyel, és lehet, hogy lesz egy következő is, amely maga is elveti a jogászok szerint teljesen abszurd és kidolgozatlan, a függetlenek véleménye szerint a társadalmi feszültségeket tovább növelő tervezetet, és leveszi azt a parlament napirendjéről. Őry Csabát, a TDDSZ országos választmánya tagját, aki részt vett az ÁBMH-ban tartott találkozón, arról kérdeztem, hogy miként ítéli meg a parlamenti mérkőzés esélyeit, amely persze bármi is történik, semmiképpen sem a magyar nép akaratát fogja kifejezni, ha netán közelebb is kerül ahhoz. Hisz a pártállam épp ezért próbálja ezzel a pártparlamenttel megszavaztatni egyeduralma átmentését. - Az az érvelés, amit a parlamenti bizottságokban újabban képvisel a kormányzat - nevezetesen mi ugyanazt gondoljuk, de épp az ellenkező lépéseket akarja ebből az alapállásból megtenni -, ez azt mutatja, hogy mintha a diplomáciai formák kialakulóban lennének, de a szándékok egyelőre változatlanok. Itt valóban nem sok időnk van. Itt bármikor elsöpörhetik az ÁBMH-t is, minket is és ezt az egész tárgyalásosdit, ami itt folyik. Hát ezért, legyünk őszinték, akárhogy is nézünk a konfliktusok és az emberek feje fölött. Optimista annyiban lennék: talán most sikerül elérni, hogy a parlament ezt így most ne szavazza meg, de nagyon komoly változásokra van szükség, hogy itt valóban konszolidációs lépések történjenek, és ennek egyelőre nem nagyon látom a jelét. Nem optimista vagyok, mérsékelten pesszimista. - A törvény hívei azzal érvelnek, hogy egy ilyen korlátozó sztrájktörvényt a gazdasági kibontakozás, a gazdasági reformok tesznek indokolttá, és rámutatnak arra is, hogy a túlzott üzemi demokrácia, széles körű szabadságjogok elriasztják a külföldi vállalkozókat is. Erről Forgách Pál, az országos választmány tagja nyilatkozott. - Ez az érv valóban elhangzik, de ezt számos egyéb érv cáfolja meg. Jellemző módon éppen tegnap a Jurta Színházban, ahová külföldi munkásszakszervezetek is elküldték képviselőiket, így a brit bányászok, az osztrák vasmunkások, ezek is egyértelműen kifejezésre juttatták: ők is minden rendelkezésre álló eszközzel tiltakoznának az ellen, hogy a külföldi beruházás olyan országban történjen, ahol a sztrájkjogot, alapvető emberi jogokat korlátoznak. Megszégyenítő a mi számunka, amit éppen ez az osztrák vasmunkás küldött mondott: most már a magyarországi állapotokat arra használják fel, hogy zsarolják az osztrák munkásokat. Az történik, hogyha bérkövetelésekhez folyamodnak, akkor a tulajdonosok azt mondják, ha nem vagytok megelégedve, áttelepítem az üzemet Magyarországra, ahol sokkal olcsóbb bérért, a sztrájkoktól mentesen fogok tudni dolgoztatni. Magyarországot lényegében a 10 évvel ezelőtti Dél-Koreával veszik azonos elbírálás alá. Ez nemcsak megszégyenítő a részünkre, de egyben, mint szakszervezetek számára is elfogadhatatlan, hogy Magyarországot a külföldi tőke vadászterületének tekintsék, ahol az alacsony bér és a jogfosztottság az egyetlen vonzerő, hogy a külföldi tőke beruházzon. - A jövő héten a parlament elé kerülő két jogilag abszurd szakszervezet és munkásellenes törvények kimenetelét illetően mi is azt mondhatjuk, amit Őry Csaba mondott: mérsékelten pesszimisták vagyunk, vagyis azt reméljük, hogy legalább leveszik ezeket a napirendről. +++ 1989. március 4., szombat
Vissza » A hírhez kapcsolódik »