|
|
 |
|
 |
Áremelés, vagy ... 2.
|
Óhatatlanul rontanák a minőséget, zsugorítanák a választékot.
Hasonlóképp járnának el a szolgáltatók - miért ne követelhetné
költségei megtérítését a kormánytól a Patyolat is? - és gyorsan
eljuthatnánk oda, az érdekelt vállalatokhoz, a kényelmes
igazgatókhoz, a központilag diktált árakhoz, bérekhez, gazdálkodási
feltételekhez, a központi utasításos vezetéshez szükséges hatalmas,
a gazdaság szereplőit ellenőrző apparátusokhoz, a nagyhatalmú
kiskirályokhoz, és az általános hiányhoz.
alc. A piacot nem lehet semmibe venni
Túl messzire szaladt a következtetés? Aligha. Egyetlen lényeges
visszalépés a piaci áraktól, a piaci viszonyoktól megállíthatatlan
folyamatot indítana el. Elegendő egyetlen régi féket - mondjuk a
húskészítmények százainak hatósági árát - visszaállítani, és a régi
reflexek, mechanizmusok, intézmények tömege lépne nyomban működésbe.
De akkor ki vagy mi védi meg a dolgozók millióit a gátlástalan
áremeléstől? Egy rendőri módszerekkel dolgozó árhatóságnál sokkal
eredményesebben védheti meg a gazdaság szereplőinek olyan kölcsönös
függése, amit összességében piacnak nevezünk. Mert a vállalatok is
függnek ám a lakosság millióitól
Ha az állampolgárok milliói nem
képesek megfizetni a vállalatok által szabadon alakított árakat,
akkor nyomban kiderül, hogy nem is olyan szabadak azok az árak.
Akkor, ha a vállalatok el akarják adni termékeiket, kénytelenek
alacsonyabb árakkal beérni, s ahhoz költségeiket innovációval,
ésszerűbb gazdálkodással, jobb szervezéssel lejjebb szorítani.
Amennyiben ezt nem teszik, lehúzhatják a redőnyt, és kenyér nélkül
maradnak munkások és igazgatók egyaránt.
Meglehet, sovány vígasz ez annak, aki már ma arra kényszerül,
hogy a megszokott húsz helyett tizenöt deka disznósajtot vigyen
haza. Mai érdeke valóban azt diktálná, hogy ne emeljék a disznósajt,
se semmilyen más termék árát. Ám azt is tudja, ha nem túl fiatal,
akkor meg is tapasztalta, hogy ez legkevésbé adminisztratív
beavatkozással, kormányzati utasítással érhető el. És ha olykor
vágyakozva tekint a bécsi vagy a frankfurti kirakatokra, akkor azzal
is tisztában van, hogy az ott látható árakat sem a hatóság diktálta;
hogy az ott látható gazdagságot sem egy központi utasításokra
hagyatkozó gazdaság teremtette meg. (folyt.)
1989. augusztus 31., csütörtök 13:18
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|