|
|
 |
|
 |
Hová, merre ifjúság ?
|
München, 1989. július 16. (SZER, Zene-szó) - Szervusztok
A
mikrofonnál Antal János. Már régebb óta motoszkál bennem egy kérdés,
annak ellenére, hogy tudom: aligha lehet rá választ adni, legalábbis
egyelőre. A kérdés így hangzik: hová, merre ifjúság?
A most következő néhány mondat ezért legfeljebb ha kísérlet
lehet, amely az esélyeket, a lehetőségeket veheti számba, többre nem
válalkozhat. Már az is külön buktató ha az ifjúság gondjait
megpróbáljuk különválasztani a nemzet egészének gondjaitól. Éppen az
ellenkezőjét kell tennünk. Itt nemcsak arról van szó, hogy az elmúlt
években felvett hiteleket, a dollármilliárdokat a fiatalabb
generációnak kell majd visszafizetnie, hanem többről. Mégpedig
arról, hogy a mai magyar ifjúság lesz az örököse annak a
Magyarországnak, amelyet most - jóllehet az ő megkérdezése nélkül -
létrehoznak számára, és ez a Magyarország sokféle lehet.
Manapság a hazai lapok is gyakrabban cikkeznek egy esetleges
balratolódás veszélyéről, és ha ez így van, akkor nyilván többen
vélik úgy: ez a veszély valós veszély, amellyel számolni kell. Az,
hogy ez a lehetőség egyáltalán megfordul az emberek fejében -
napjaink reformjelszavaktól hangos Magyarországában - az nyilván
annak a következménye, hogy többen nem bíznak, nem hisznek Gorbacsov
sikerében, és kár lenne tagadni: egy moszkvai balos fordulat után a
magyar átmenetnek is drasztikusan csökkennének az esélyei.
Nem tudom, kell-e bizonygatni, hogy a posztsztálinista gyakorlat
visszatérésével a fiatalok veszítenék a legtöbbet. A válság
állandosulásával ugyanis az ifjabb nemzedék végérvényesen jövő
nélküli nemzedékké válna. Ha arra gondolunk, hogy a Szovjetunióban
egyre szaporodnak a gorbacsovi térvesztésre utaló baljós jelek,
akkor nem mehetünk el szó nélkül az előbbi feltételezés mellett.
Gorbacsov tevékenységét ugyanis már nemcsak a kiváltságait féltő
sztálinista hivatalnoksereg nézi ferde szemmel, hanem a másik
oldalról, a reformszárny felől is érik támadások, például a
radikális reformer hírében álló Borisz Jelcin részéről. (folyt.)
1989. július 16., vasárnap
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
- Hová - merre ifjúság? - 1. folyt.
|
Ehhez vegyük még hozzá a gazdasági gondokat, az életszinvonal
süllyedését, a nemzeti, nemzetiségi zavargásokat, vagy a most már
tömeges méreteket öltő sztrájkokat és máris komolyan kell vennünk
azokat, akik Gorbacsov trónjának megingásáról beszélnek. Ezek a
jelenségek ugyanis a birodalom széthullásának jeleiként is
értékelhetőek, és az ilyen helyzetekben könnyen előfordulhat, hogy
néhányan erős kéz után kiáltanak.
Éppen ezért a hazai fejleményeket elsősorban a moszkvai
változások tükrében kell szemlélni, annál is inkább, mert
Magyarországon is érzékelhető a széthullás folyamata, főleg, ami a
hazai gazdaságot illeti, de a politikai folyamatok sem árulkodnak
másról. Elég itt arra utalni, hogy a kommunistákat - legyenek azok
rendpártiak, vagy reformpártiak - már jó ideje a pártszakadás
mumusával ijesztegetik.
A munkásosztály hajdani bajnoka, élcsapata, vezető ereje tehát
komoly válságban van, és ez része az országban uralkodó általános
válságnak. Szinte fölösleges is kijelenteni, hogy ez a válság a
fiatalságot sújtja leginkább, hiszen a vele járó bizonytalanság
lehetetlenné teszi mind a közösségi, mind az egyéni jövőépítést. Nem
lehet tanulni, dolgozni, alkotni, gyermeket válalni akkor, amikor a
legalapvetőbb értékek is válságba kerültek. Ez egyformán érinti a
diákságot, a munkásfiatalokat, a mezőgazdaságban dolgozó fiatalokat
- hiszen ma már parasztfiatalságról aligha beszélhetünk -, de még a
válalkozó fiatalokat is.
Ennek, a már-már félelmetes méreteket öltő bizonytalanságnak az
a legnagyobb átka, hogy cél nélkülivé tesz minden igyekezetet és
lehetetlenné tesz minden tervezést. Ezt a képet még sötétebbé teszi
a kiterjedt érdekképviselet hiánya. A Fidesz tavalyi megjelenése
ugyan enyhítette ezt a hiányérzetet, de a Fidesz saját bevallása
szerint sem képes ellátni a fiatalság egészének képviseletét, sőt
nem is akarja, hiszen akkor épp a kommunista ifjúsági szervezetek
hibájába, a kizárólagosságra való törekvés hibájába esne. (folyt.)
1989. július 16., vasárnap
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
- Hová - merre ifjúság? - 2. folyt.
|
Ami a KISZ-t, illetve utódját, a Demiszt illeti
feltartóztathatatlannak tűnik a szervezet széthullása. Már a
névváltoztatás is arra utalt, hogy a KISZ eredeti formájában
életképtelen, a Demisz csődjét pedig éppen az jelenti, hogy
szervezeti rendjét erre az életképtelen formációra építette. A
Demisz vezetői úgy látszik, figyelmen kívül hagyták, hogy a
kommunisztikus eszmék - érthető okokból - ellenszenvessé váltak a
fiatalok körében.
Legjobban persze a gazdaság oldaláról szorít a cipő. A minden
eresztékében recsegő-ropogó gazdasági életben ugyanis - a pesti
szólás szerint - ma az a törvény, hogy nincs törvény. Ez a jelenség
első látszatra azt sugallná, hogy megnőttek a vállalkozók előtti
lehetőségek - és ez különösen a dinamikus fiatalság számára lenne
előnyös - de ez nincs így. A magyar gazdaságot ma a káosz igazgatja,
és mert ez így van, soha nem volt nagyobb szerepe a
megvesztegetésnek, a korrupciónak, a sógor-koma kapcsolatoknak. A
válalkozás - eltekintve a kivételektől - ma nem hozzáértés, ambíció
vagy befektethető tőke dolga, hanem a jó kapcsolatoké - és ennek
elsődleges oka a piaci gépezet hiánya.
Félő, hogy a piaci vagy kvázi piaci viszonyok megteremtése után
- legalábbis kezdetben - azoké lesz a főszerep, akik ma, e zavaros
helyzetben kihasználva kapcsolataikat, egyoldalú előnyökre tesznek
szert. Azok a fiatalok tehát, akik később - a becsületes piac
kialakulásával - vállalkozásba kezdenek, eleve lépéshátránnyal
indulnak. Éppen ezért a társadalmi szakakéd könnyen tovább
mélyülhet. Mondanom sem kell, hogy nem a fiatalság javára. +++
1989. július 16., vasárnap
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|