Rendszerváltás és az MTI

	Király Zoltánt nem sikerült hámba fogni Írta: Kékesi Katalin
Budapest, 1990. június 7. Csütörtök (MTI-Press) Az előző egypárti parlament fenegyereke hosszú időn át vitathatatlanul Király Zoltán szegedi képviselő volt. Tömören, egyértelműen megfogalmazott, s legtöbbször éles kritikai észrevételei provokációnak hatottak a szüntelen egyetértésre kényszerülő képviselőtársak körében. Az új parlamentben az MDF támogatásával független képviselőként választották meg. Azonban hamarosan szembe került a kormányzópárt frakciójával. Élesedő vitájuk az alkotmánymódosításra tett MDF javaslatnál érte el tetőpontját. - A tegnap parlamentjében nemegyszer hurrogás kísérte felszólalásait. Később a honatyák elcsendesedtek, sőt szavait esetenként tapssal jutalmazták. Az új parlament legutóbbi ülésén viszont képviselőtársai közbetapsolással jelezték, hogy elegük van a kemény "királyi" mondatokból. Hogy érinti e fogadtatás? - Számítottam rá. Ahogy korábban is számbavettem, hogy szavaim kiket érintenek kellemetlenül, netán sértenek, ezt most is épp így felmértem. A nemtetszés jelei nem zavarnak. - Jelen van ebben a mai parlamentben az a szellemi potenciál, amit az ország helyzete igényel? - Igen, jóllehet ez nem mindig derül ki a nyilvános szereplésekből. Ebben a parlamentben már sokkal több egyéniség van, bár nem mindenki nyilvánul meg, vagy épp nem elég színvonalasan. Persze felfedezhető a nyáj-szellem is. Mégis, lényegesen nagyobb a ténylegesen felkészült szakemberek és a valóságos személyiségek köre. Időnként valakit majd pajzsra emelnek, aztán ledobják onnan és más kerül a helyébe. A váltógazdaság itt is érvényesül. A legfelkészültebbnek a szabad demokratákat tartom, akik különös helyzetben vannak. Legutóbbi ülésünkön valódi kormánypárti előterjesztést tettek. Az MDF-SZDSZ megállapodás szűkíti mozgásterüket, gátolja, hogy valóságos énjüket és ismeretanyagukat adják. Az ellenzékről szólva elsőként az MSZP-t említeném, akiket láthatóan nyomaszt, hogy elhagyva az állampárti szerepet, kénytelenek ellenzékben lenni. Ez alapvetően defenzív, védekező magatartásukban nyilvánul meg, mégha korrekt és jó megállapításokat is tesznek. (folyt.) 1990. június 7., csütörtök 13:37
Vissza » A hírhez kapcsolódik »

	Király Zoltánt nem sikerült hámba fogni 2.
Akiket nem köt a múlt, semmiféle paktum, felszabadultan és sziporkázóan szellemesen szerepelnek, azok a fideszesek. Ráadásul szakszerűen is teszik a dolgukat. A függetleneknél is érvényesülhetne ez a szabadság, de mint csoport, még kialakulatlanok vagyunk, nem öltöttünk karakterisztikus formát. - Miért ült át az MDF-frakcióból közéjük? Az MDF legutóbbi közgyűlésén az önéhez sokban hasonló álláspontok is megfogalmazódtak. Vannak tehát elvbarátai. Nem siette el a döntést? Alcím: "Kilépésem kényszerű és sürgető volt" - Egyelőre nincsenek kész, kiforrott pártok, egy-egy pártban sokféle nézet jelenik meg és csap össze. Ezt mutatták a hétvégi párttanácskozások, az MDF-é is. Épp így a parlament sem öltött még végleges formát, ezért a túl magabiztos fellépések számomra kétes értékűek. Majd négy év múlva ítélhető meg - hacsak nem lesznek már korábban képviselőválasztások -, hogy mekkora valóságos tömeg van egy-egy párt mögött. A pártok megítéltetése jelenleg nem egyértelmű a polgárok részéről. Nyilvánvalóvá vált, hogy az MDF-en belül is vannak, akik nem rejtik véka alá eltérő gondolataikat, ellenvéleményüket. Akkor sem, ha ez felzúdulást vált ki. Az MDF parlamenti frakciójának nagy része azonban sokkal lojálisabb a vezetéshez, mint a tagsága. Ez számomra csak részben érthető, hiszen a képviselői tisztség nem kell azt jelentse, hogy úgy menjenek együtt a nyájjal, ahogy a pásztor tereli őket. A kilépésem az alkotmányvita közeledtével kényszerű és sürgető volt. Nem okozott olyan nagy lelki tusát, mintha a párt tagja lennék. Úgy tűnik, a függetlenség közelebb áll a habitusomhoz. Bár mintha a véleményemmel nem lennék egyedül, hiszen Bíró Zoltánnak a Hitelben megjelent eszmefuttatása javarészt egyezik az enyémmel, s ez megerősít véleményemben. - Csupán a meggyőződése vezette a közvetlen köztársasági elnökválasztásra tett javaslatában és az ennek érdekében indított képviselői aláírásgyűjtésében, vagy ennél többet akart? Netán a kissé apatikus közvéleményt is szeretné felrázni és közvetlenebbül bevonni a politikai döntésekbe? - Áttételes módon ez is szerepet játszott elhatározásomban. A mai amorf politikai helyzetben ezt a fontos jogintézményt is erősen befolyásolják az aktuálpolitikai érdekek, a napi politizálás kényszere. (folyt.) 1990. június 7., csütörtök 13:38
Vissza » A hírhez kapcsolódik »

	Király Zoltánt nem sikerült hámba fogni 3.
Keddi felszólalásomban azért is hangsúlyoztam, hogy az alkotmánymódosítást és ezen belül a köztársasági elnökválasztás mikéntjét ezek a motívumok nem határozhatják meg. Miután nem tudható, hogy a formálódó pártokon belül nem fog-e akár holnap egy másik irányzat felülkerekedni, esetleg olyan, amelyiknek e kérdésről egészen más lesz a véleménye, ezért fontos lenne a köztársasági elnökválasztás módjára egy stabil és hosszú távú formulát kialakítani. Ehhez pedig most elengedhetetlen a népakarat kinyilvánítása. Negyvenegy képviselői aláírás már összegyűlt, de a kisgazdáktól még nem kaptam vissza az ívet. Gyakorlatilag azonban már nem tulajdonítok olyan nagy fontosságot ennek az akciónak, hogy az indítvány benyújtásához szükséges ötven aláírást összegyűjtsem. Az a veszély fenyeget ugyanis, hogy a képviselők kétharmadának szavazatával megváltoztatható a népszavazásról szóló törvény is. Ezt megelőzendő, sürgetőbbnek tartom, hogy százezer állampolgár aláírása összegyűljön. Az Országgyűlés még ebben az esetben is dönthet úgy, hogy nem kötelező kiírni a népszavazást. - Pedig az előző rendszer parlamentjének talán ez volt a legdemokratikusabb törvényhozói gesztusa. Alcím: "A nép a pártok fölé emelné a köztársasági elnököt" - Én bizonyos tekintetben megértem azt a jogos félelmet, aggodalmat, ami a módosítási szándék mögött meghúzódik. Elképzelhető ugyanis, hogy a parlamenten kívül rekedt pártok, érdekszövetségek, ha nem tetszik nekik valami, visszaélnek a népszavazás intézményével. - Például obstruálhatják a Parlamentet... - Ez is elképzelhető. De a köztársaságielnök-választásról és az ország címeréről való döntés bizonyosan nem sorolható közéjük. Ezzel a javaslattal nem vonom kétségbe az Országgyűlés legitimitását, és semmiképpen nem szolgálok önös célt. Többször is kinyilvánítottam, hogy nem jelöltetem magam. Csupán azt állítom, hogy a polgárok jogosultak kijelölni az ország eme közjogi méltóságát viselő személyt. Joguk van igényelni ezt a közvetlen beleszólást az államéletbe. Félremagyarázás és csúsztatás e javaslat kapcsán az a kérdésfelvetés, hogy akkor ki lesz az ország első embere: a köztársasági elnök-e, vagy a miniszterelnök? Mindkettőt jogosítványai minősítik. A miniszterelnök a végrehajtó hatalom feje, ugyanakkor kellő súllyal bír a törvényhozó hatalom is. A köztársaság elnöke mintegy e két hatalom kiegyensúlyozására hivatott. Egy szűk jogosítványokkal rendelkező, gyenge köztársasági elnök is betöltheti szükség esetén e funkciót. (folyt.) 1990. június 7., csütörtök 13:39
Vissza » A hírhez kapcsolódik »

	Király Zoltánt nem sikerült hámba fogni 4.
Megakadályozhatja, hogy a kormány a parlament fölé nőjön, de fordítva se történjen meg. Egy közvetlenül választott elnöknek, akinek személyében is megtestesül a közakarat, nagyobb a prezstizse. Erőteljesebb pártatlanságot követelhetnek tőle és ehhez tágabb lehetőséget is biztosítanak számára. A parlament által választott elnök kétségtelenül kompromisszumokra kényszeríti a pártokat, de egyben erősen függne a pártpolitikától. A nép viszont mintegy a pártok és a politika fölé emelné a köztársaság elnökét. - Az utóbbi időkből két arca maradt meg emlékezetemben. Az egyik, amikor boldogan mosolyog az MDF választási győzelmét ünneplők között. A másik a frakcióból való kilépése előtti-utáni gondterhelt arca. Mivel nem tudott, nem tud megbékélni? - Lehet, hogy furcsán hangzik, de én ma is hiszek abban, hogy lehet tisztességesen politizálni. Ezt próbáltam korábban is, ez vezérelt most is. Ha legutóbb az MDF frakcióból állok föl mondandómmal, hogy nézett volna az ki? Én komolyan veszem azt, hogy az új demokratikusan választott kormány mögött fel kell sorakoznia egy biztos, egységes MDF parlamenti csoportnak. Nincs jogom megbontani ezt az egységet azzal, hogy onnan belülről bírálom Antall József stílusát, módszereit, vagy az MDF-SZDSZ megállapodást. Ez több mint bűn, ez hiba lenne. Azt tartottam tisztességesnek, hogy ellenvéleményemet már független képvielőként adjam elő. (MTI-Press) 1990. június 7., csütörtök 13:40
Vissza » A hírhez kapcsolódik »