|
|
|
|
|
|
|
|
OS:
Állásfoglalás a szénbányászat helyzetével kapcsolatban
"A restriktív monetáris gazdaságpolitika
a bányászat egyéb súlyos problémáival együtt olyan helyzetet teremt,
amelyben a bányászok széles tömege állandó létbizonytalanságban él
és amely előrevetíti a tömeges munkanélküliséget, valamint a dolgozó
emberek elszegényedését. Ebben a helyzetben valamennyi baloldali
pártnak és a szakszervezetnek egységesen kell fellépniük a bányászat
helyzetének javítása érdekében.
"
BBC, Panoráma:
A szovjet zsidók kivándorlása
"Gorbacsov egy
sajtókonferencián - éles hangnemben ugyan - kijelentette, teljesen
elárasztják őt az arabok bírálatai. Ehhez hozzátette, amennyiben nem
kap biztosítékot Izraeltől, hogy az új bevándorlókat nem a megszállt
területeken telepítik le, akkor fontolóra kell vennie a zsidók
kiutazási engedélyeiről hozott korábbi döntését.
Felmerül a kérdés azonban, hogy mindez csupán retorikai fogás az
arab felháborodás lecsendesítésére, melyet Gorbacsov nem lesz képes,
vagy talán nem akar majd konkrét tettekkel alátámasztani.
Az ügyben a szovjet államfőnek mérlegre kell tennie az arab
világgal, illetve az Egyesült Államokkal fenntartott kapcsolatait. A
csúcstalálkozó egyik nagy eredménye a szovjet fél szempontjából az
Egyesült Államokkal kötött kereskedelmi egyezmény. James Baker
amerikai külügyminiszter habozás nélkül utalt arra, hogy az utóbbi
esetleg veszélybe kerülhet, ha a Szovjetunió gátat emel a
kivándorlásnak, és kijelentette, lehet, hogy Moszkva nem kapja meg a
legnagyobb kedvezményben részesülő ország státuszát, ha nem iktatják
törvénybe a kivándorlás jogát. "
|
|
|
|
|
|
|
Hogyan alakul a vajdasági magyarság helyzete? (1.rész)
|
Belgrád, 1990. június 4. (MTI-tud) - Az újvidéki Magyar Szó
közölte Ágoston András ,,Számadás,, című cikkét, amelyben a szerző a
hivatalosan mintegy 400.000 fős vajdasági magyar nemzeti kisebbség
helyzetét elemzi.
A cikkíró megállapítja: - A vajdasági magyarságnak nincs oka rá, hogy sajnálja az 1988 őszén lemondásra kényszerített, úgynevezett autonomiás tartományi vezetőséget, amely dogmatikus, a nemzeti tudatot eltipró ideológiájával, hideg következességgel és machiavellisztikus cinizmussal támadott rá minden bírálóra és minden kezdenyezésre, és sok kárt okozott nem csak a magyaroknak, hanem mindazoknak, akik a Vajdaságban éltek.
Ágoston Andras felveti a kérdést, hogy mit hozott azóta a magyaroknak a Szerb Köztársaság dominanciája? Így válaszol: - Szólásszabadságot mindenképpen. Az bizonyos, hogy a háború óta ilyen nyíltan, ilyen szókimondó őszinteséggel még nem beszélhettünk, vitatkozhattunk saját dolgainkról. Nem hozhattunk létre érdekvédelmi szervezetet sem és nem mozgosíthattunk ezreket egy kisebbségi ügyben szerkesztett petíció aláírására. Mindez azonban csak az érem egyik oldala. Beszélni már lehet a demokratizálódó országban és a Szerb Köztársaságban, demokratikusan szerveződni is, de ez nem elég. Meg kell vizsgálnunk, hogy a vitathatatlanul demokratikus folyamatok közepette, amelyek kedveztek a mozgolódásainknak, hogyan alakul a magyarság sorsa? Még konkrétabban, hogy van-e esély, hogy megteremtődnek a feltételek arra, hogy a kétségbeejtően gyors asszimilációs folyamatok lelassuljanak? Mi változott azon kívül, hogy megnőtt a magyarok azonosságtudata és kollektív tettvágya is? (folyt.)
1990. június 4., hétfő 17:08
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|