Rendszerváltás és az MTI

	Jelcin elnökké választása
------------------------- London, 1990. június 3. (BBC, Késő esti panoráma) - Irányzatok és események rovatunkban Katona Pál Borisz Jelcin elnökké választásánának jelentőségét elemzi. - Csak egy népszerű kormány hozhat népszerűtlen döntéseket. Ez a tétel ma már a Szovjetunióra is vonatkozik, mert a történelmi fejlődés és Gorbacsov merész kísérletezéseinek következtében ott sem lehet többé nyers erőszakkal a nép akaratának ellenére változásokat kierőszakolni, vagy mindenáron megőrizni a status quot. Borisz Jelcin megjelenésének - vagy mondjuk hódításának - jelentőségét abban látom, hogy a kelet-európai forradalom, persze más formában, átterjedt a Szovjetunióra: érvényesül a népakarat. Ha Jelcin nem kerül felszínre, Jelcin a bűverővel rendelkező demagóg, akkor félő, hogy a forradalmi jellegű népi elégedetlenség alulról tör ki, anarchiaszerűen és beláthatatlan következményekkel jár, polgárháborúval majd esetleg annak vérbefojtásával. Jelcin drámai előretörése ezt a veszélyt nem zárja ki, de enyhíti. Valamelyest mederben tartja azt az elégedetlenséget, mely egyébként tömegtüntetések és lázongások formájában lobbant volna fel. Gorbacsovot nézetem szerint nem az ultrakonzervatívok militáns ellenállása fenyegette, nem is a hadsereg esetleges palotaforradalma, hanem a nép: a fejvesztett tömeg. Ez a tömeg most vezetőhöz jutott, akiben bízik. Meglehet, hogy Jelcin sem tudja pontosan mit akar, neki sincs kialakult programja, mint ahogy talán Gorbacsovnak van. Gorbacsov azonban elvesztette minden népszerűségét és ezáltal - akár van pontos terve a jövőre, akár nincs -, részben vagy egészen megbénult. Ennek egyik jele, hogy áremelésekkel kezdődő piacgazdasági tervét pánikszerű vásárlások és áruhalmozás követte, és a moszkvai üzletekben csak moszkvaiaknak adtak el árut. (folyt.) 1990. június 3., vasárnap
Vissza »

	- Jelcin elnökké választása - 1. folyt.
Megtorlásként Moszkva környékéről nem szállítanak tejet és húst a fővárosba, a közép-ázsiai köztársaságok pedig nem engedik ki területükről a gyümölcsöt és a zöldségfélét - és mindez óriási áruhiány közepette. Refereadumot tartani a tervbe vett áremelésekről nézetem szerint kétségbeesett öngyilkosság lenne a kormány részéről. Jelcin is át akar térni a piacgazdálkodásra - nem tudni milyen módszerekkel és milyen ütemben -, de semmi esetre sem azonnali áremelésekkel kívánja kezdeni. Jelcinnek persze koránt sincs teljhatalma, voltaképpen egyelőre semmilyen effektív hatalma sincs, ami Gorbacsovéval összemérhető. De, mint az orosz tagköztársaság újdonsült elnökének, óriási potenciális hatalma van és szinte felmérhetetlen tömegbázisa. Ez az, amit Gorbacsov nem tudott kivívni magának, és ez az, ami arra késztet, hogy múlt időben beszéljek róla, pedig még nagyon is a helyén van. Alkotmányos hatalmával, mérhetetlen szívósságával és eltökéltségével, hogy egybetartsa a Szovjetuniót. Jelcin diadala óta azonban - amit Gorbacsov erőnek erejével igyekezett megakadályozni - Gorbacsovot a múlt emberének tekintem. - "Örök ellenfelem, aki szereti a félintézkedéseket és a féllépéseket." - Ezt mondotta Jelcin Gorbacsovról, aki Kanadából nem gratulált neki, amikor az orosz tagköztársaság elnökévé választották. Jelcin megválasztása után kijelentette, hogy társas viszonyt akar teremteni Gorbacsovval éspedig: - "Nem konfrontációból kiindulva, hanem tárgyilagos alapon, párbeszéd és tárgyalások révén". Gorbacsov a maga részéről Kanadában azt mondta az orosz tagköztársaság parlamenti döntéséről, hogy: (folyt.) 1990. június 3., vasárnap
Vissza »

	- Jelcin elnökké választása - 2. folyt.
- "Szükség lett volna az együttműködésre, a közös munkára, és ehelyett konfrontáció volt." - Így Gorbacsov, akinek kijelentéséhez csak azt teszem hozzá, hogy az is lesz: konfrontáció. Szerintem hiába mondja Jelcin, hogy fele úton elébe megy Gorbacsovnak, ha ő is megindul a közeledés útján. Ha szabad ezzel a kifejezéssel élnem, ez nem egyéb, mint maszlag. Szerintem közelharc lesz és én Jelcinre fogadok. Jelcin ugyanis tisztábban látja a történelmi irányzatot. Tudomásul veszi, hogy a Szovjetunióban hatalmasabbak a centrifugális irányzatok, mint a centripetális erők. Nincs kellő kohézió ahhoz, hogy az ország, mint unió jelenlegi formájában fennmaradjon. Lazább föderáció talán életképes lehet, ez azonban - úgy képzelem - Jelcin szerint a jövő zenéje. Neki most rövidtávú és középtávú tervei vannak. Szuverénné és függetlenné akarja tenni az orosz tagköztársaságot, az orosz nacionalizmus jegyében. Ez - talán mondanom sem kell - nem szecessziós törekvés. Moszkva nem szakadhat el Moszkvától. Az orosz tagköztársaság a Szovjetunió területének háromnegyede, és az unió lakosságának fele ott él. Nem csücsökről van szó, mint a balti államok esetében, hanem az ország szívéről és törzséről. Ennek akar Jelcin orosz jelleget adni úgy, hogy az orosz törvények legyenek alkotmányjogi előnyben a szovjet törvényekkel szemben és úgy, hogy az orosz terület természeti kincseivel együtt orosz, ne pedig szovjet köztulajdon legyen. Jelcin, úgy vélem arra törekszik, hogy az orosz tagköztársaság hatalmas állammá váljék, még mielőtt az unió esetleg szétbomlik. - "A mi uniónk csak akkor lehet hatalmas, ha a köztársaságok hatalmasak. Minél erősebbek a köztársaságok, annál erősebb az unió." - Így Jelcin. Az, amit mond, ugyanolyan maszlag, mint a békés párbeszéd Gorbacsovval, melyben keverik a tüzet a vízzel. Jelcin és Gorbacsov merőben az ellenkezőjét akarja annak, amit a másik hírdet. (folyt.) 1990. június 3., vasárnap
Vissza »

	- Jelcin elnökké választása - 3. folyt.
Gorbacsov - mint annak idején Lincoln Ábrahám - tűzzel-vassal egységben akarja tartani az uniót. Gorbacsov a szovjet ember, Jelcin az orosz, aki számol az unió széthullásával és próbálja megőrizni a háromnegyedét. Az orosz tagköztársaság elnöki széke az az archimedesi pont, ahonnan Jelcin, ha tervei sikerülnek, kimozdítja tengelyéből a szovjet világot. +++ 1990. június 3., vasárnap
Vissza »