|
|
|
|
|
|
|
|
SZER, Magyar híradó:
Változások a diplomáciai karban
"... valamennyi kormányváltozás után szinte
az első lépések közé tartozik a nagykövetek és azok közvetlen
munkatársainak leváltása, cseréje.
A demokratikus államokban nem is jelent különösebb hírt az
effélék bejelentése, de ahol bő négy évtizeden át prolongálódtak a
szokások, és a kinevezésekben nem szakmai szempontok játszottak
elsődleges szerepet, sokkal inkább a monolitikus egypártrendszerű
hatalomhoz való hűség, ott bizony a visszahívások lehetősége, ténye
pánikhangulatot teremt. Nem véletlenül.
A Budapesten május 24-ikén elfogadott és másnap nyilvánosságra
hozott döntés várható volt, hiszen az érintettek névsora a kormány
önvédelmét példázza. Nincs ebben semmiféle bosszú, törlesztés,
leckéztetés, csak és kizárólag az a Külügyminisztérium célja, hogy a
korábbi elkötelezettség helyett a demokratikus meggyőződés, valamint
az ország sorsa iránti felelősség legyen a posztok betölthetőségének
feltétele.
Most tekintsünk el attól, hogy valamennyi leváltott múltjával
foglalkozzunk, bár külön-külön is megérnének egy misét, mert amit
közülük némelyek műveltek arról érdemes, hasznos lenne beszélni. De
cselekedeteikben és a lépcsők taposásában rengeteg a hasonlóság
kezdve onnét, hogy javarészük a legendás moszkvai nemzetközi
kapcsolatok intézetében szerzett diplomát, ahol legfőképpen
újságírást, gazdasági ismereteket tanultak és két-három nyelvből
vizsgáztak"
|
|
|
|
|
|
|
Mi várható a szakszervezeti kerekasztaltól?
|
-------------------------------------------
München, 1990. június 2. (SZER, A munka világa) - Miközben folytatódik a SZOT, vagy ahogy most nevezi magát, az MSZOSZ vagyoni körüli huzavona, és zajlik az üdültetési perpatvar, megkezdte munkáját a szakszervezeti kerekasztal, amelynek két résztvevőjével beszélgetett budapesti tudósítónk, Szilágyi Sándor:
- A sajtóból az embernek az a benyomása, hogy ez az első megbeszélés nagy optimizmusra ad okot. Bálint Attilát, a Magyar Szakszervezetek Országos Szövetségének szóvivőjét kérdezem, így van-e ez a valóságban is.
- Az optimizmus annyiban indokolt, hogy történelminek is nevezhető pillanat volt, amikor valamennyi, Magyarországon működő szakszervezet képviselői a szakszervezeti szövetségek képviselői és az autonóm szakszervezetek képviselői is, valamint a munkástanácsok képviselői egy asztalnál kezdtek megbeszélést arról, hogy mik is valójában a közös dolgok. Utána egy picit - bevallom - az én optimizmusom csökkent, hiszen előkerültek olyan motívumok, hogy csak feltételek megléte esetén van esély a tárgyalásoknak. A Magyar Szakszervezetek Országos Szövetsége viszont úgy ítéli meg, hogy mindenféle előzetes feltétel csak az időhúzást szolgálhatja abban a helyzetben, amikor a munkavállalók helyzete az országban egyre kilátástalanabb.
- Mik lettek volna ezek a feltételek?
- Feltételként tudom csak felfogni, hogy annak ellenére, miszerint 22-ikén kedden egy értekezleten megállapodás történt a Független Szakszervezetek Demokratikus Ligájával arról, hogy jogos az, hogy székházat kapjanak a szakszervezetek együttes vagyonából, ennek ellenére a független liga itt is elővette a székházkérdést a szakszervezeti kerekasztalnál. Aztán azt sem nagyon tudom másként értékelni, mint feltételezést, hogy volt olyan résztvevője a kerekasztalnak, aki úgy fogalmazott, itt végül is két csoportnak kell egymással szemben ülnie: az egyik a jó, a másik a rossz infrastruktúrával rendelkező szakszervezetek. (folyt.)
1990. június 2., szombat
|
Vissza »
Folytatásokkal »
|
|
|
|
|
|