|
|
|
|
|
|
|
|
SZER, Magyar híradó:
Változások a diplomáciai karban
"... valamennyi kormányváltozás után szinte
az első lépések közé tartozik a nagykövetek és azok közvetlen
munkatársainak leváltása, cseréje.
A demokratikus államokban nem is jelent különösebb hírt az
effélék bejelentése, de ahol bő négy évtizeden át prolongálódtak a
szokások, és a kinevezésekben nem szakmai szempontok játszottak
elsődleges szerepet, sokkal inkább a monolitikus egypártrendszerű
hatalomhoz való hűség, ott bizony a visszahívások lehetősége, ténye
pánikhangulatot teremt. Nem véletlenül.
A Budapesten május 24-ikén elfogadott és másnap nyilvánosságra
hozott döntés várható volt, hiszen az érintettek névsora a kormány
önvédelmét példázza. Nincs ebben semmiféle bosszú, törlesztés,
leckéztetés, csak és kizárólag az a Külügyminisztérium célja, hogy a
korábbi elkötelezettség helyett a demokratikus meggyőződés, valamint
az ország sorsa iránti felelősség legyen a posztok betölthetőségének
feltétele.
Most tekintsünk el attól, hogy valamennyi leváltott múltjával
foglalkozzunk, bár külön-külön is megérnének egy misét, mert amit
közülük némelyek műveltek arról érdemes, hasznos lenne beszélni. De
cselekedeteikben és a lépcsők taposásában rengeteg a hasonlóság
kezdve onnét, hogy javarészük a legendás moszkvai nemzetközi
kapcsolatok intézetében szerzett diplomát, ahol legfőképpen
újságírást, gazdasági ismereteket tanultak és két-három nyelvből
vizsgáztak"
|
|
|
|
|
|
|
Az érdekképviselet ellentmondásai
|
---------------------------------
München, 1990. június 2. (SZER, A munka világa, Hajnal László Gábor) - Hírek szerint mind több munkástanács alakul szerte az országban, és legfőbb feladatuknak azt tekintik, hogy ellenőrizzék a privatizálást. Nem feledkeznek meg az érdekvédelemről sem, hiszen a mindennapi kenyér gondja, az elbocsátás réme tízezreket fenyeget. Kérdés csupán az, hogy a demokratikus választások után, tehát napjainkban a legerősebbnek bizonyult hat párt közül kitől remélhetnek támogatást. A gyakorlat szerint ugyanis az óvatos rokonszenv-nyilvánításon kívül még igéretek formájában sem tapasztalható az iparban foglalkoztatottak védelme.
A tényeket kevésbé ismerőknek eszébe juthat a parlament. Ott bizonyára találhat hathatós segítséget a munkásság, mert a képviselők java részére mégis csak a kétkezi dolgozókra szavaztak. A második fordulában távol maradtak tömegének hallgatagsága megkérdőjelezi az iménti feltételezést.
A mandátumhoz jutottak közül sajnos nagyon kevesen vannak a munkásérdekekkel azonosítható honatyák. Ez persze nem a kormány vétke. Az MDF, kisgazda, kereszténypárti koalíció és fordítva: az SZDSZ, Fidesz, MSZP ellenzékbe szorult tagjai okkal hivatkozhatnak arra, hogy kérem, mi nyílt lapokkal toboroztuk híveinket, mi nem tehetünk arról, hogy kevés munkásképviselő került az Országggyűlésbe.
A létbizonytalansággal birkózunk, fizetéstől fizetésig tengődő, évtizedeken át szótlanságra korbácsolt réteg okkal kételkedik az érdekek védelmezőjeként jelentkezőkben, mert azok nem közülük kerültek ki. Ez a körülmény és természetesen az elmúlt évtizedek minden tapasztalata egyelőre óvatos némaságra késztette a munka világát. Ez a világ tart a politikai, gazdasági és igazgatási hatalmak összefonódásától és attól is, hogy a termelési szerkezet szükséges átalakításának árát a helytelen százezreknek kell megfizetniük, és sajnos vannak jelenségek, amelyek nem segítenek eloszlatni ezt a gyanakvást. (folyt.)
1990. június 2., szombat
|
Vissza »
Folytatásokkal »
|
|
|
|
|
|