"... valamennyi kormányváltozás után szinte az első lépések közé tartozik a nagykövetek és azok közvetlen munkatársainak leváltása, cseréje. A demokratikus államokban nem is jelent különösebb hírt az effélék bejelentése, de ahol bő négy évtizeden át prolongálódtak a szokások, és a kinevezésekben nem szakmai szempontok játszottak elsődleges szerepet, sokkal inkább a monolitikus egypártrendszerű hatalomhoz való hűség, ott bizony a visszahívások lehetősége, ténye pánikhangulatot teremt. Nem véletlenül. A Budapesten május 24-ikén elfogadott és másnap nyilvánosságra hozott döntés várható volt, hiszen az érintettek névsora a kormány önvédelmét példázza. Nincs ebben semmiféle bosszú, törlesztés, leckéztetés, csak és kizárólag az a Külügyminisztérium célja, hogy a korábbi elkötelezettség helyett a demokratikus meggyőződés, valamint az ország sorsa iránti felelősség legyen a posztok betölthetőségének feltétele. Most tekintsünk el attól, hogy valamennyi leváltott múltjával foglalkozzunk, bár külön-külön is megérnének egy misét, mert amit közülük némelyek műveltek arról érdemes, hasznos lenne beszélni. De cselekedeteikben és a lépcsők taposásában rengeteg a hasonlóság kezdve onnét, hogy javarészük a legendás moszkvai nemzetközi kapcsolatok intézetében szerzett diplomát, ahol legfőképpen újságírást, gazdasági ismereteket tanultak és két-három nyelvből vizsgáztak"