|
|
|
|
|
|
|
|
OS:
Országgyülési képviselők nyilatkozata
"Ez a repülőtér jelenleg is alkalmas
arra, hogy területén a legnagyobb szállító repülőgépek is
leszállhassanak. Meggyőződésünk, hogy a kunmadarasi repülőtér
felújítása és tranzit létesítménnyé történő kiépítése gazdaságosabb
megoldást jelentene egy teljesen új létesítmény megvalósításánál.
Nyilatkozatunkkal felhívjuk a kormányzat figyelmét arra, hogy
majdani döntésekor mérlegelje azokat a kedvező lehetőségeket, melyek
már jelenleg is adottak e nagy jelentőségü beruházás
megvalósításához.
"
Amerika Hangja, Világhíradó:
Nyugatról hazatérő magyarok
"Enyhülést ad azonban
azok öröme, akik megérték és visszatérhettek: Varga Béla bátyám, aki
részt vehetett az új szabad magyar parlament megnyitásán, Király
Béla professzor, aki tagja lett a Nemzetgyűlésnek, Kővágó József,
Budapest volt polgármestere - beszélt a városi tanács ülésén -,
Szapári Gyuri, aki a Nemzetközi Valutaalap képviselőjeként
tartózkodik Budapesten, Lipták Béla, akivel együtt kezdtük emigráns
életünket; és szerveztük a világszövetséget. Most a magyar környezet
tisztaságáért verekszik odahaza."
|
|
|
|
|
|
|
Antiszemitizmus Magyarországon
|
------------------------------
Washington, 1990. május 23. (Amerika Hangja, Esti Világhíradó) - Magyarországi tudósítónk az ottani antiszemitizmus kérdését vizsgálja: Szénási Sándor jelentkezik Budapestről.
Van-e és mekkora az antiszemitizmus ma Magyarországon? Csupán láthatóvá vált, vagy nőtt is az utóbbi egy-két évben? Ha igen, mi segíti, mi támogatja ezt a primitív gyűlölködéshullámot, amelynek nyomai már a választási kampány során megjelentek Budapest házfalain.
Az SZDSZ képviselőjelöltjeinek arcképei, amelyekre dávidcsillagot rajzoltak, vagy ráírták nagybetűkkel: zsidó. Miért festenek sprayvel horogkereszteket a kis földalatti ablakaira, vidéki templomok falaira? Miért fajult el a szakszerevezetek januári tüntetése odáig, hogy a felbomlókból kiszakadó csoportok a televízió előtt követelték a zsidók távozását a tömegkommunikációból? Miért közöl az immár független balodali napilap, a Népszabadság egy - bár nem antiszemita, de - meglehetősen buta és elfogult cikket egy Z. Domokos György nevű újságíró tollából, aki arra kéri a zsidókat: a nagyobb bajok elkerülése érdekében korlátozzák részvételüket a magyar szellemi és politikai életben?
Az utóbbi cikk nyomán kavart vihar most is, 3 héttel a megjelenés után is tart. A félelem, a dolgok kibeszélése, a józanság és szenvedély kavarog azokban az írásokban, amelyek kivétel nélkül elutasítják Z. Domokos nézőpontját. A sajtó tehát, vagy méginkább a gondolkodó közvélemény jól vizsgázott ezekben a napokban. A kérdés azonban ettől még kérdés marad: mi szítja ezeket az indulatokat? (folyt.)
1990. május 23., szerda
|
Vissza »
|
|
- Antiszemitizmus Magyarországon - 1. folyt.
|
Néhány héttel ezelőtt Izraelben jártam, és többek között találkoztam Jehuda Don közgazdász professzorral, a tel-avivi Varilan Egyetem tanárával, aki egyébként a frissen megalakult Izraeli-Magyar Baráti Társaság egyik vezetője is.
Don úr úgy fogalmazott: a magyar zsidóság most pontosan abban a helyzetben van, mint 70 évvel ezelőtt, a húszas évek elején, egy asszimilációs folyamat után, amelynek során lemondott nyelvéről, vallásáról, kultúrájáról. Megpróbált beolvadni a magyarságba, de a Trianon utáni éles konkurenciaharcban azonban az úri és konzervatív magyar középosztály pozícióit féltve, illetve új pozíciók után sóvárogva felélesztette a középkori antiszemita hagyományokat, újra megteremtette a "bűnös zsidó" gondolatát.
A fő hivatkozási pont persze a Tanácsköztársaságban játszott zsidószerep volt, és jellemző, hogy a vád a szocialista mozgalmakban való tömeges zsidó részvétel napjainkban visszatér, csakhogy most már az ötvenes évekről beszélnek: a Rákosi-féle uralomról, az ÁVH-ról, idegen hatalomról hangzanak el célozgatások. Magyarán: folyik a bűnbakkeresés.
Az antiszemitizmus ellen persze nem segítenek tények, nem segít a logika, ezt tudjuk, mert reménytelen lenne elmagyarázni, hogy Rákosiék nem zsidóként, hanem kommunistaként tették tönkre az országot; hogy a haláltáborokból visszatérő zsidó polgárokat szinte azonnal száműzték Hortobágyra; hogy Rákosi a sztálini orvosperek mintájára komoly előkészületekbe fogott, hogy Magyarországon megrendezzenek egy anticionista bírósági koméádiát.
Csak közbevetőleg jegyzem meg: nemrégiben Svájcban, Genfben találkoztam is az egyik akkori vádlottal, aki elmondta, hogy Sztálin halála után nem került ugyan sor a perre. A bebörtönzötteket azonban nem engedték szabadon, sorra elítélték őket azzal a váddal, hogy kölünböző vírusokkal akarták megfertőzni a dolgozó magyar népet. 1956-ban szabadultak a forradalom első napjaiban. (folyt.)
1990. május 23., szerda
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
- Antiszemitizmus Magyarországon - 2. folyt.
|
Most visszatérve Jehuda Don professzorhoz: ő úgy véli, a veszély jelei ismerhetők fel ma Magyarországon, egyébként összhangban azzal, ami a világ más részein is történik. A francia, olasz, svéd sírgyalázásokról van szó, de arról is, hogy a már demokrativista Argentinából is éppúgy érkeznek Izraelbe bevándorlók, mint Franciaországból, nem is beszélve a szovjet menekültek hadseregéről.
A magyar helyzetet általában egyformán ítéli meg az Izraelben élő majdnem 200 ezer magyar nyelvű zsidó, akinek többsége a holocaustot túlélt ember. Negyvenöt utáni bevándorolók, de sokan vannak, akik 1956-ban egy újabb antiszemita hullámtól tartva érkeztek a zsidó államba. Tapasztalataik tehát érhetően rosszak. Úgy gondolják - köztük egy 1948-ban bevándorló hajóval érkezett egykori nyomdász, ma már a kibuc-mozgalom legendás alakja, egyébként pedig nyugalmazott alezredes -, hogy éveken belül magyarok is jönnek majd Izraelbe.
Figyelemre méltó, hogy az izraeli rádió két hónappal ezelőtt napi fél órára növelte magyar adásidejét, javítván közben a meglehetősen hervadt program minőségén is. Azzal a szándékkal, hogy az izraeli lehetőségekről, a letelepülés bonyodalmairól az eddiginél színvonalasabban tájékoztassa a magyarországi hallgatókat.
Mindehhez hozzá kell tenni azonban, hogy az izraeli nézőpont és a magyar zsidóság véleménye két különböző dolog - a félelmeket illetően van persze egyetértés. Az antiszemitizmus hazai nyilvános megjelenése azonban korántsem tart még ott, hogy ne lenne kezelhető.
Ebből a szempontból mondta nekem Varga László történész, a Történettudományi Intézet munkatársa: sokkal rosszabb lenne a helyzet, ha az SZDSZ nyerte volna meg a választásokat. Az a párt tehát, amelyet az antiszemiták szívesen neveznek zsidópártnak - tökéletesen értelmetlenül egyébként. (folyt.)
1990. május 23., szerda
|
Vissza »
|
|
- Antiszemitizmus Magyarországon - 3. folyt.
|
Az ország ugyanis elkerülhetetlen gazdasági megszorítások előtt áll. Tömeges munkanélküliség lesz, az árak nőnek, a szegénység terjed, a beáramló nyugati tőke az eddiginél sokkalta keményebb munkafeltételeket követel majd. Új munkastílust, nagyobb teljesítményt, amelyhez - mondjuk meg őszintén - a magyarok nem szoktak hozzá az elmúlt negyven évben. Az élet szigorodását pedig ismét és újra részben az úgynevezett külföldi zsidótőke, részben pedig a hazai szakemberek nyakába lehetett volna varrni - az SZDSZ győzelme esetén.
Ebből azonban az következne, hogy most a jobbközép térnyerésével az antiszemitizmus csökkenjen, időlegesen legalábbis eltűnjön. Ez azonban, mint látjuk, mégsem következett be. Részben a már említett bűnbakkeresés okán, részben pedig amiatt, amitől ezt az ügyet már nem is lehet pusztán zsidókérdésnek tekinteni.
A helyzet az, hogy az antiszemitizmus körül fellángoló harcokban nem egyszerűen zsidók vagy nem zsidók vesznek részt, hanem liberálisok és konzervatívok. A konzervatív magyar gondolkodás pedig állampárti, államnacionalista; szereti, ha felülről idomítják, idegenkedik az elitkultúrától, azt is mondhatnám: kulturálisan Európa-ellenes ; nem érti és nem szereti a modern zenét, képzőművészetet, múltba forduló és némiképpen XIX. századi módon romantikus hajlandóságú. A liberalizmus viszont nem a nemzetet tekinti minden értékek forrásának. Egy értékközpontú nemzettudatot képvisel, nem pedig egy nemzetközpontú értéktudatot.
Már most nyilvánvaló, hogy ebben a harcban a magyar zsidóság polgári értékeinél, hagyományainál, helyzeténél fogva - amelyet a hatvanas-hetvenes évek liberális Magyarországán némiképpen újra megerősíthetett - nyilvánvaló, hogy a liberális oldalon áll, nem kedveli a nemzeti frázisokat, és nyitott Európára. (folyt.)
1990. május 23., szerda
|
Vissza »
|
|
- Antiszemitizmus Magyarországon - 4. folyt.
|
Arra az Európára, amely - úgy tűnik nekem - ma ismét távolodik a kelet-európai régiótól. A nemzeti gondolat úgy merül fel ezeknek a népeknek a tudatában, mint egy igazából el sem süllyedt sziget, amelyet eddig csak felszínesen takart el a víz.
Románia és Magyarország kapcsolata ma már majdnem olyan rossz, ha nem rosszabb, mint a Ceausescu-érában. Állandók a viták a szlovákokkal. Szovjet lapok revizionistának bélyegzik Magyarországot, közben persze Csehszlovákiát is, azzal a váddal, hogy mindkét ország el akarja szakítani Kárpátalját.
Egyszóval a nacionalizmus kísértete járja be ezt a vidéket, megszabva a gondolkodás irányát és stílusát. Az antiszemitizmus úgy tűnik, ennek a fajta gondolkodásnak egyik veszedelmes mellékhatása. Akiket érint, azoknak persze fő baj, és azoknak is - akik szintén nincsenek kevesen -, akik úgy gondolják, mindenkinek félnie kell ott, ahol egyetlen ember is fél. +++
1990. május 23., szerda
|
Vissza »
|
|
|
|
|
|