|
|
|
|
Külkereskedelmünk
|
-----------------
München, 1990. május 29. (SZER, Magyar Híradó) - Korábban talán viccnek számított volna, hogy a nagy Szovjetunió eladósodott a kis Magyarországnál. Ma már azonban ismert tényként kezeli a kérdést a nemzetközi gazdasági élet. Úgy gondolom, az sem lepett meg már senkit, hogy az Agrimpex tegnap nemet mondott arra a szovjet kérésre, hogy fél évvel később fizethessenek most leszállítandó 300 ezer tonna gabonáért.
Vadász János, mi a hír jelentősége, vagy mi a hír érdekessége?
- Tulajdonképpen a második esetről van szó, hogy egy magyar külkereskedelmi vállalat felfüggeszti a szállításai egy részét a Szovjetunióba - az Agrimpex a második. A Terimpex volt az első. Elsőnek ők döntöttek úgy, hogy nem szállítanak több húst, mert a szovjet partner még nem fizetett a korábbi, illetve az idei szállításokért. Most ugyanez történt a gabonával.
Mi húzódik meg a háttérben? Tudni kell, hogy egy korábbi megállapodás szerint Magyarország és a Szovjetunió keményvalutában és világpiaci árakon elszámolva fizet egymásnak bizonyos kemény cikkekért, illetve azok szerződésben rögzített mennyiségeiért. Ide tartozik a szovjet kőolajszállítások megszabott hányada, a magyar marhahús, kukorica és a búzaexport ugyancsak meghatározott része.
Az ügy egyik oldala a Szovjetunió fizetési helyzetének az utóbbi hónapokban tapasztalható meglehetősen drámai romlása. Tudjuk azt, hogy a nemzetközi pénzvilág, a kereskedelmi partnerek hagyományosan évtizedekig nagyon jó fizetőnek tekintették a Szovjetuniót - jogosan -, mindig pontosan fizetett, és ennek megfelelően a fizetőképességét is nagyon pozitívan ítélték meg. Ez most változik. A Szovjetunió késedelmesen és akadozva fizet. Ez meglehetősen általános nemzetközi tapasztalat és ez is nyilván része, illetve következménye annak a gazdasági válságnak, amely a Szovjetunióban manapság egyre inkább kibontakozik. (folyt.)
1990. május 29., kedd
|
Vissza »
|
|
- Külkereskedelmünk - 2. folyt.
|
- Igen, a Szovjetunió keveset fizet a magyar feldolgozott termékekért, viszont megkövetelheti a teljes világpiaci árat a nyersanyagért és az energiahordozóért. Ez rövid távra Magyarországnak áldozat és káros, de hosszabb távra feltétlenül előnyös. Ilyen szempontból tulajdonképpen a Szovjetuniónak igaza van, illetve magyar szempontból is célszeű ezt elfogadni. mert csak így lehet ebből az ördögi körből kikerülni. Nem lehet berendezkedni arra tartósan továbbra is, hogy a magyar termékek azért mert rosszak és nem érik el a világpiaci szívonalat, majd elkelnek a szovjet piacon. Most már nem is fognak elkelni. De ha el is kelnének, tudjuk, hogy ez nem tett jót a magyar gazdaságnak, mert konzerválta a korszerűtlen termékeket, a korszerűtlen termékösszetételt.
- Lehet arról valamit mondani, hogy ezt az áldatlan állapotot milyen hosszú időre rögzítik a már érvényben lévő nemzetközi szerződések?
- Ezen az áldatlan állapoton tulajdonképpen nagyon gyorsan változtatni lehet, mert mint mondottam, a Szovjetunió a rövid távú szempontokat figyelembe véve nagyon szorgalmazza a dollár elszámolásra való áttérést, és szerintem Magyarországnak ezt hosszabb távra gondolva el kell fogadnia. +++
1990. május 29., kedd
|
Vissza »
|
|
|
|
|
|