|
|
|
|
- Külkereskedelmünk - 1. folyt.
|
Az ügy másik része az magyar szempontból, hogy Magyarország évek óta meddő többleteket halmoz fel a Szovjetunióval folytatott forgalmában, évről-évre többet ad el, mint amennyit vásárol. Tudjuk, hogy normális viszonyok közt mindenki erre törekszik, ez az előnyös. A KGST viszonylatában viszont ez nagyon káros. Azért káros, mert a hagyományos KGST forgalomban - ahol árut áruért cserélnek, tehát ahol fizetőeszközben, pénzben nem fizetnek - többlet naturális veszteséget jelent, egyszerűen azt jelenti, hogy Magyarországról több áru megy ki, mint amennyi bejön oda. Ezen természetesen nem segít az, hogy hiába van történetesen egy olyan forgalmi szektor, ahol pénzben kell fizetni - lásd hús, gabona -, ha a Szovjetunió nem fizet, vagy késedelmesen fizet. Ebben az esetben is a többlet ugyanolyan meddő többlet lesz, mint ami a hagyományos naturális KGST forgalomban halmozódik fel.
Van egy elvi megállapodás, miszerint át kell térni a keményvalutás elszámolásra az egész magyar-szovjet forgalomban és érdekes módon ezt a Szovjetunió forszírozza. A Szovjetunió támogatja elsősorban, és könnyű belátni miért. Mert itt a forgalom áruszerkezetére kell gondolni. A Szovjetunió elsősorban nyersanyagokat, energiahordozókat szállít Magyarországnak, olyan cikkeket, amelyekben kevés a feldolgozott emberi munka, melyekben nem lehet elrontani a nyersanyagot és az energiahordozót. Megüti éppen ezért a világpiaci színvonalat a legtöbb esetben - de a vasérc esetében például nem. Tehát el lehet érte kérni a teljes világpiaci árat.
Magyarország esetében viszont - Magyarország elsősorban feldolgozott termékeket szállít, gépeket, beruházási javakat, iparcikkeket - már nagy bajok vannak a minőséggel. Éppen azért, mert sok benne a feldolgozott emberi munka, nem ütk meg a világpiaci mércét. Csak leértékelt áron értékesíthető. Tehát itt a cserearányokban drámai eltolódás következhet be. (folyt.)
1990. május 29., kedd
|
Vissza »
Folytatásokkal »
|
|
|
|
|
|