Rendszerváltás és az MTI

	Ki képviseli a munkavállalókat?
------------------------------- München, 1990. május 28. (SZER, Magyar híradó) - Kasza László: - Gondolom, nemcsak a külső megfigyelőnek tűnik fel, hogy meglehetősen nagy szakszervezeti konjunktúra van Magyarországon. A hét végén is alakult két új szakszervezet, se szeri, se száma a független szakszervezeteknek. Azt hiszem, jogos a kérdés, hogy ennyi szakszervezettel valahogy nem öntik-e ki a vízzel a csecsemőt is, van-e olyan igazi szakszervezet, amely képviseli a munkavállalókat? Szilágyi Sándort kérdezem: - Ahhoz, hogy a gyereket meg tudjuk menteni, ahhoz előbb a koszos fürdővizet valóban ki kell önteni - és ez még éppen hogy csak elkezdődött. Tudniillik ugye első látásra úgy néz ki, mint hogyha túl sok volna a szakszervezet. Pontosabban túl sokféle - nyilván erre céloztál. Ugye vannak a régi állampárti szakszerverzetek utódai, az ágazati szakszervezetek, az önálló szakszerveztek, akkor a független szakszervezetek, valamint a szakszervezetként működő munkástanácsok. Ez valóban túl sok forma, de nagyon nagy különbség van közöttük - és ez az igazi kérdés: hogy ugyan miféle szakszervezetek is ezek? - Az alapkérdésem tulajdonképpen az, hogy ezek után ki képviseli a munkavállalókat, de megfordíthatom úgy is a kérdést, hogy mi haszna van ebből a sok szakszervezetből most a munkásnak? - Most nincs. Egyelőre - én azt gondolom - hogy túl sok haszna nincsen. Hogy ki képviseli a munkavállalókat, ez egy elég kényes kérdés. Mivel hogy a politikai akaratát a munkavállalóknak nem nagyon képviseli senki a parlamentben, nincsen karakteres munkáspárt például a parlamentben. A Magyar Szocialista Párt lehetne ilyen - és talán lesz is később - egyelőre azonban a jelek nem erre vallanak. (folyt.) 1990. május 28., hétfő
Vissza »

	- Ki képviseli a munkavállalókat? - 1. folyt.
Hogy az érdekeiket - tehát mint érdekképviseleti formát - melyik szakszervezeti formában fogják majdan megtalálni a munkavállalók - valóban úgy van, ahogy kérdezed: ez egy fél éven-egy éven belül el fog dőlni. Egyelőre még csak a körvonalak tisztázódásánál tartunk, én úgy látom. - Hogy tisztázódjanak ezek a körvonalak; mit lehet mondani, mi a nagyságrend a hivatalos szakszervezet és a független szakszervezetek között? - A jelen helyzet ugye úgy néz ki, hogy a Magyar Szakszervezetek Országos Szövetsége alá tartozó szakszervezetek mintegy 3 és félmillió munkavállalóról beszélnek. A független szakszervezetek pedig egy olyan 50 ezres nagyságrendet mondanak. Ez az, ami a taglétszámot illeti. Ha belegondolunk abba, hogy annak idején a Magyar Szocialista Munkáspárt hogyan olvadt le egy 800 ezres tömegről egy most 50 ezres normális, elfogadható pártnagyságra, valami hasonlónak kell majd bekövetkeznie az egykori SZOT alá tartozó szakszervezetekkel is. Csakhát ott nagyobb volt a jég. Nagyobb volt az az őslelet, amit körülvett ez a jéghegy - hogy úgymondjam - ezért is olvad lassabban le. - Na most ez a bejegesedés feltétlenül tapasztalható - gondolom - a vagyon kérdésében is, hiszen a régi szakszervezetek még minden vagyonnal rendelkeznek, amíg nagy könnyelműen le nem adtak kis morzsákat a független szakszervezeteknek. A független szakszervezetek viszont legfeljebb csak ülőhellyel tudják megkínálni a náluk jelentkező tagságot. (folyt.) 1990. május 28., hétfő
Vissza »

	- Ki képviseli a munkavállalókat? - 2. folyt.
- Ez így van, és megint - csakhogy az előző analógiához visszatérjek - ahogy a Magyar Szocialista Pártból csak akkor lehet majdan egy becsületes, tiszta párt, hogyha a vagyoni kérdéseket teljesen tisztázza, ugyanígy az egykori SZOT-szakszervezetek is csak akkor lesznek elfogadhatóak, hogyha ezt tökéletesen tisztázzák. Itt két felfogás van: a SZOT utódai, a szövetség alá tartozó szakszervezetek, csak az egykori SZOT-vagyonról hajlandók beszélni. A független szakszervezetek képviselői viszont az egész szakszervezeti mozgalom vagyonát szeretnék újraosztani. Én azt gondolom, hogy ez utóbbi álláspont a helytálló. - Szakszervezetekről manapság nem lehet beszélni anélkül, hogy az üdültetés gondjáról ne szóljunk legalább néhány szót. Mi a helyzet pillanatnyilag itt az üdültetés kérdésben? A kívülállónak egy kicsit az az érzése, hogy a régi szakszervezetek utolsó létjogosultsága még az, hogy az üdülőjegyeket szétosszák. - Így van - és ez az, amit az üdültetési főigazgatóság, pontosabban a főigazgató - próbált megtorpedózni. Neki az volt az elképzelése, hogy az egykori SZOT alá tartozó üdülővagyont, amely az összes szakszervezeti üdülővagyonnak körülbelül 18 százaléka, ezt állami felügyelet alá kellene helyezni - éppen azért, hogy ne lehessen privatizálni - és később egy részvénytársaságot létrehozni, amelyben a munkáltatók, a szakszervezetek és az állam közösen biztosítaná a munkavállalói jogon - s nem pedig szakszervezeti tagsági jogon - járó üdültetést. +++ 1990. május 28., hétfő
Vissza »