|
|
|
|
|
|
|
|
SZER, Világhíradó:
Miért nincs kormányprogram Magyarországon?
"Orbán Viktor joggal állapította meg a parlament keddi ülésén,
hogy Antall József expozéja nem tekinthető kormányprogramnak.
Kezdetben alapelveket sorolt fel Antall, amelyeket el lehet fogadni
- de amelyekből konkrét tennivalók nem következnek.
Ezután tért volna át magára a programra, első fejezetként ember
és környezet viszonyára. Beszélt a halálozások számáról, arról, hogy
az idősek létbizoyntalanságban élnek, és milliónyi ember él a
létminimum alatt. A későbbiekben azonban egyetlen szóval sem tért ki
arra, hogy ezeken a bajokon hogyan akar a kormány segíteni. Hasonló
eljárást követett az egészségügy, a lakás és a művelődésügy
viszonylatában is.
Óhajok felsorolására szorítkozott a gazdasági fejezetben is, és
nem jelölte meg, hogy eszközök felhasználásával akarják ezeket az
óhajokat megvalósítani. Nagyobb baj ennél, hogy a felsorolt óhajok
egyrésze önmagában sem valósítható meg. Másrészük esetében a
megvalósításra irányuló törekvés bajt okozna, és a legnagyobb baj
az, hogy óhajok összeegyeztethetetlen egymással.
Az első óhaj szerint, a kormány a nemzetközi fizetési
kötelezettségek mindenkori teljes megtartása mellett arra törekszik,
hogy mihamarabb megállítsa az adósságtömeg gyarapodását.
A második óhaj szerint, kétéves átalakulás után évi 3-4
százalékos gazdasági növekedést kell elérni. Ez az óhaj
megvalósíthatatlan, és a megvalósítására irányuló törekvés
lehetetlenné teszi az első óhaj megvalósítását.
A harmadik óhaj szerint, egy éven belül megállítják az inflációt
és további két év alatt egy számjegyűre szorítják le. Nagyon jó
lenne ha ez megtörténnék, és ha csak önmagában nézzük, megvalósulása
nem is teljesen lehetetlen. Határozott megígérése azonban, nem
vehető komolyan, és semmi esetre sem egyeztethető össze az évi 3-4
százalékos növekedés ígéretével."
|
|
|
|
|
|
|
Az érdekvédelemről
|
------------------
München, 1990. május 19. (SZER, Munka világa) - Rácz Sándorral, a Központi Munkástanács koordinációs bizottságának közelmúltban megválasztott elnökével az érdekvédelemről, a privatizálás következményeiről és az elképzelésekről készített interjút budapesti tudósítónk, Tar Péter.
- A közelmúltban országos munkásgyűlésre szóló felhívások jelentek meg a sajtóban. A Munkástanács 1956-1990 elnevezésű akció céljairól, jelentőségeiről kérdezem most telefonon a felhívás aláíróját Rácz Sándort, az 1956-os Nagy Budapesti Központi Munkástanács elnökét.
- Két alkalommal tartottunk Budapesten országos munkás küldött értekezletet, tanácskozást: április 21-ikén és május 5-ikén . Az első alkalommal körülbelül 500 embert vett részt, a második alkalommal körülbelül 100 ember vett részt. Nekünk alapjában véve meg kell ismerkednünk a magyar munkásokban lévő gondolatokkal. Ez az újfajta politizálási lehetőség, amely most a magyar társadalomban megjelent, módot ad arra, és szükségessé is teszi, hogy a munkások próbálják megkeresi a saját helyüket a politikában, a társadalomban, és mindenütt, ahol csak lehet. Hangoztassák véleményüket, ezt szeretnénk elérni. Na most, ez egy természetes folyamat, hogy megjelentek a munkástanácsok, mert a szakszervezetek eddigi tevékenysége nagyon elbizonytalanodott, és ebben a kritikus átmenetben semmiféle munkásvédő szervezet nem működik a munkahelyeken, holott a privatizáció megindult, és mindenféle gyanús átmenetet hoznak létre. A még régi vezetők és a munkások egyre jobban féltik részben a munkahelyeiket, részben a jövőjüket. Ezért keresik a megoldást, hogy milyen szervezett formában tunának megjelenni akár a politikában, akár a társadalomban, hogy a saját munkahelyüket védjék meg maguknak, illetve milyen módon tudnánk bekapcsolódni, és hogyan tudnánk felmutatni a munkásérdekeket, hogyan tudnánk megjeleníteni. (folyt.)
1990. május 19., szombat
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|