|
|
|
|
|
|
|
|
OS:
A Magyar Közigazgatási Kamara állásfoglalása
"A Magyar Közigazgatási Kamara
szükségesnek tartja, hogy a jogállamiság és a helyi önkormányzatiság
kiterjesztése érdekében az Országgyűlés mielőbb alkossa meg - a
helyhatósági választásokról és a helyi önkormányzatokról szóló
törvényekkel összhangban - a közszolgálatról szóló törvényt.
"
SZER, Magyar híradó:
Újabb megújulás az MSZP soraiban?
"... nem
lett igazuk azoknak, akik azt mondták, hogy csupán címtáblát
mázoltak át. Nem, ez a párt más, más akkor is, ha tagjai, vezetői
ugyanazok, de mert ugyanazok, nekik sokkal jobban meg kell küzdeniük
hitelességükért, mint bármelyik más párt vezetőinek, tagságának.
Azok is tévedtek, akik úgy gondolták, hogy új, nagysikerű
tömegpárt lesz az MSZP. Voltak olyan, akik az októberi kongresszuson
azt mondták, százezer lesz három hónap alatt a taglétszám - máig
sincs annyi.
Mostanra világossá vált, hogy azoknak a feltehetően keveseknek
lett igazuk, akik tartózkodtak a szélsőséges elvárásoktól. A Magyar
Szocialista Párt sok mindent tett annak érdekében, hogy szakítson a
múlttal. Ez több tekintetben sikerült, máskor nem, és vannak olyan
területek, ahol meg sem próbálta."
|
|
|
|
|
|
|
- Szokatlan hatalomváltás - 1. folyt.
|
Ez több kényelmetlen, és néhány humoros helyzetet is létrehozott. Hadd meséljek el kettőt a humorosabbak közül. Mindkettőnek szenvedő alanya a Kisgazdapárt főtitkár-helyettese és a Parasztszövetség főtitkára: Gerbovits Jenő, aki - tárca nélküli miniszterként - a privatizációval, a földosztással, a parasztügyekkel foglalkozik.
Amikor először bemenet a Földművelődésügyi Minisztériumba, ahol irodái vannak, egy minisztériumi főosztályvezető volt vele. Gerbovitsot csak úgy engedte be az árgusszemű portás, hogy az általa már ismert főosztályvezető a miniszterre mutatva kijelentette: az úr velem van. Rá két napra pedig - mikor szolgálati gépkocsijára várt a minisztérium kocsiudvarán - odamentek hozzá és számonkérték: ki maga, és mit keres itt?... Mire a jó humoráról ismert államférfi szerényen csak ennyit mondott: "senki, csak egy szerény kis parasztminiszter". Az utána következő kínos bocsánatkérések özönéből csak az előálló AK rendszámú miniszteri Mercedes mentette ki.
Ez a történet is tipikus példája annak, hogy nemcsak új, közvetlenebb és emberibb stílusokat, európai politikát kell megszoknunk, hanem ehhez az új mentalitáshoz új arcok is járulnak. Láttam, amikor a mindig kalapban járó paraszminisztert vidéken két perc alatt parolázó tömeg vette körül. Bízhatunk benne, hogy őt is, és minisztertársait is rövid idő után ugyanolyan jól fogják ismerni a minisztériumokban-hivatalokban is: akár az utcán, vagy külföldön ismerik őket. +++
1990. június 10., vasárnap
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|