Rendszerváltás és az MTI

	Egy interjú, két változat (1.rész)
Peking, 1990. május 25. péntek /MTI-Panoráma/ - Az Új Kina hírügynökség alapos késéssel, május 24-én hozta nyilvánossagra azt az interjút, amelyet az amerikai ABC televízió állomás május 2-án készített Csiang Cö-minnel, a Kínai Kommunista Párt Központi Bizottságának főtitkárával. A nyugati sajtó már jóval korábban közzétette a különben igen érdekes interjú szövegét. Éppen ezért meglepő, hogy az Új Kína által közölt változat lényegesen eltér az amerikaitól. Pekingi diplomáciai és sajtókörökben ezért okkal vetik fel a kérdést: ki merészeli átszerkeszteni, vagy ha úgy tetszik cenzúrázni a forma szerint Kína első számú vezetőjének a mondanivalóját? A válasz talán abban rejlik, amit Csiang Cö-min kifejtett az amerikai televíziónézők milliói előtt, de amiről a jelek szerint még mindig tilos Kínában beszélni. Arra a kérdésre ugyanis, hogy a legfontosabb döntésekben az övé-e az utolsó szá, Csiang Cö-min a következő választ adta: hadd fogalmazzak úgy, hogy Teng Hsziao-ping elvtárs mindig támogatja a munkánkat és sohasem avatkozik bele a mindennapos rutin-ügyek vitelébe. Ami a legfontosabb államügyeket illeti, időnként konzultálunk vele. A végső döntés azonban a mi dolgunk, s amint azt Teng Hsziao-ping elvtárs nyugdíjba vonulása előtt mondotta, az új vezetésnek kell vállalnia a teljes felelősséget a sikerekért és a kudarcokért egyaránt. Hiányzik az Új Kína változatából az interjú egy másik, nem kevésbe kényes része is. Kérdésre válaszolva Csiang Cö-min hangoztatta, egyáltalan nem érzi bizonytalannak a helyzetet, azaz nem tart attól, hogy elődjének, Csao Ce-jangnak a sorsára jut. Arról biztosította az amerikai riporternőt, hogy semmiképpen sem állítják bíróság elé Csao Ce-jangot, akit korábban a párt ügyének elárulásával vádoltak és távolítottak el a pártfőtitkári tisztségből. Mi több, a humoráról és kedélyességéről ismert Csiang Cö-min megkockáztatta annak kijelentését is, hogy valójában irigyli elődjét, aki ellentétben vele kialudhatja magát, nem terheli semmiféle hivatalos felelősség, azaz kényelmesen élhet - amint azt egy kínai szólás-mondás tartja, szabad, mint a madár. Mire a riporternő csatlakozva a pártfőtitkár morbid humorához, megjegyezte, hogy azért ő úgy véli, hogy Csao Ce-jang mindenektől függetlenül szívesen helyet cserélne Csiang Cö-minnel. (folyt.) 1990. május 25., péntek 14:02
Vissza »

	Egy interju, két változat (2.rész)
Majdnem , hogy kellemetlen helyzetbe hozta riportalanyát az amerikai újságírónő, amikor arról kérdezte, igaz-e, hogy a fia az egyesült államokbeli Pennsylvaniában, a Drexel egyetemen tanul? Csiang Cö-min szemmel láthatóan kelletlenül válaszolt igennel a kérdésre, s eközben nem tudott, vagy nem akart pontos választ adni arra, hogy milyen tárgyban készül fia a doktorátus elnyerésére az Egyesült Államokban, azaz a burzsoá liberalizmus fellegvárában. Megnyugtatta azonban a kérdezőt, bízik benne, hogy fiát nem fogja megfertőzni a burzsoá liberalizmus, mert különben is természettudományokkal foglalkozik. Ez az epizód is hiányzik az interjú kínai változatából. Feltehetően azért, mert azoknak a kínai diákoknak a szülei, akik képtelenek elérni, hogy gyermekük engedélyt kapjon a külföldi tanulásra, nyilván arra a helytelen következtetésre jutnának, hogy lám-lám, Kínában mindenki egyenlő, de vannak egyenlőbbek is. Sorolni lehetne még az egy interjú két változata közötti feltűnő eltéréseket, de nem érdemes. Ismerve a Kínai Kommunista Párt szigorú sajtóellenőrzési módszereit, szinte természetes, hogy a pártfőtitkár a külvilág felé szabadon mondhatja: semmiféle megbánást nem érez amiatt, hogy a kínai hadsereg tavaly júniusban tankok és más fegyverek bevetésével verte le a pekingi diákok a pártfőtitkári székben előtte lévő Csao Ce-jang által demokratikusnak és hazafiasnak minősített mozgalmát. S az sem érdemel külön említést, hogy az amerikai televízióban elhangzott változat szerint a tavaly júniusi összecsapáskor a pekingi lakosság és diákság 10.000 harckocsit és katonai járművet gyújtott fel, ezzel szemben a kínai változatban mindössze ezret. És termeszetesen miért tartozna a kínaiakra az, hogy a Teng Hsziao-ping által az új pártvezetés magvának nevezett Csiang Cö-min nem tudott érdemleges választ adni arra a kérdésre, hogy valójában hány ember halt meg a Tienanmen téri akcióban, hány diákot és lakost tartóztattak le, állítottak bíróság elé, ítéltek el, vagy végeztek ki. Utólag közölt ugyan néhány adatot, de azok nem vágnak egybe a korábban nyilvánosságra hozott hivatalos adatokkal, azaz méginkább megszépítik a helyzetet. Az egy interjú két változata elgondolkoztathatja azokat a kínaiakat, akik ismerik az Amerika Hangjában bejátszott eredeti szöveget is. Mint egy - a valódi hatalmi helyzettel tisztában lévő - kínai megjegyezte: bizony, ezért az interjúért Csiang Cö-min nem kap jó osztályzatot Teng Hsziao-pingtől. +++ Éliás Béla (Peking) MTI-Panoráma 1990. május 25., péntek 14:12
Vissza »