![](../img/spacer.gif) |
![](../img/spacer.gif) |
|
![](../img/spacer.gif) |
![](../img/spacer.gif) |
|
![](../img/spacer.gif) |
![](../img/spacer.gif) |
OS:
A Magyar Közigazgatási Kamara állásfoglalása
"A Magyar Közigazgatási Kamara
szükségesnek tartja, hogy a jogállamiság és a helyi önkormányzatiság
kiterjesztése érdekében az Országgyűlés mielőbb alkossa meg - a
helyhatósági választásokról és a helyi önkormányzatokról szóló
törvényekkel összhangban - a közszolgálatról szóló törvényt.
"
SZER, Magyar híradó:
Újabb megújulás az MSZP soraiban?
"... nem
lett igazuk azoknak, akik azt mondták, hogy csupán címtáblát
mázoltak át. Nem, ez a párt más, más akkor is, ha tagjai, vezetői
ugyanazok, de mert ugyanazok, nekik sokkal jobban meg kell küzdeniük
hitelességükért, mint bármelyik más párt vezetőinek, tagságának.
Azok is tévedtek, akik úgy gondolták, hogy új, nagysikerű
tömegpárt lesz az MSZP. Voltak olyan, akik az októberi kongresszuson
azt mondták, százezer lesz három hónap alatt a taglétszám - máig
sincs annyi.
Mostanra világossá vált, hogy azoknak a feltehetően keveseknek
lett igazuk, akik tartózkodtak a szélsőséges elvárásoktól. A Magyar
Szocialista Párt sok mindent tett annak érdekében, hogy szakítson a
múlttal. Ez több tekintetben sikerült, máskor nem, és vannak olyan
területek, ahol meg sem próbálta."
|
|
![](../img/spacer.gif) |
|
![](../img/spacer.gif) |
![](../img/spacer.gif) |
![](../img/1990_icon.gif) |
![](../img/spacer.gif)
Petru Dumitriu - az erdélyi magyarokról
|
![](../img/spacer.gif)
---------------------------------------
München, 1990. március 30. (SZER, Világhíradó) - Petru Dumitriu román írónak a párizsi Le Mondeban megjelent szenvedélyes írását Albert Pál ismerteti:
- Apám román volt, anyám erdélyi magyar. Amikor egymásra találtak, egyik sem beszélte a másiknak anyanyelvét - franciául szerették egymást" - ezzel a személyes vallomással kezdi "Erőt venni a barbárságon" című, szenvedően becsületes és nyíltszívű, nyílt levelét a párizsi Le Monde-ban, a francia földön élő román író, Petru Dumitriu, majd - a személyesből, a múltból a drámai jelenre térve - így folytatja: - Tapasztalatból tudom, hogy a románok és a magyarok között a barátság, a gyengédség, a szerelem létezhet.
Ősi ellenség volna ez a két nemzet? Ha úgy, akkor, mint a franciák és az angolok, a franciák és a németek? De hát a franciák, az angolok, a németek most éppen azt bizonyítják, hogy nincs olyan ősi ellenségeskedés, amit ne lehetne meghaladni. Ha pedig van, annak neve barbárság és ezen erőt kell venni.
A marosvásárhelyi gyilkos utcai jelentek, a Sütő András ellen elkövetett vad erőszak ezért tölti el borzadállyal Petru Dumitriut, aki egyenesen Sütő Andráshoz fordul most: - Több mint 30 évvel ezelőtt az Írószövetségben ismerkedtünk meg - írja és ha ma nem akadna más román író, akkor nekem kell kifejeznem rokonszenvemet és sajnálkozásomat.
Kedves Sütő András Én szégyenkezem azért, amit magukat románnak mondó emberek Önnel szemben elkövettek. Bocsásson meg nekünk, mindazoknak a románoknak, akik egy magyar honfitárssal szemben soha nem akarnának ilyen barbár tettet elkövetni. Jöjjön el a nap, amikor újra találkozhatunk, és legalább mi ketten békecsókot válthatunk. (folyt.)
1990. március 30., péntek
|
![](../img/spacer.gif)
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
![](../img/spacer.gif) |
|
|