Rendszerváltás és az MTI

	Mit tegyünk Erdélyért?
---------------------- Washington, 1990. március 20. (Amerika Hangja, Esti híradó) - A Magyar Köztársaság tiltakozott Romániánál a Marosvásárhelyen történt atrocitások miatt. A mikrofonnál kiküldött munkatársunk Skorka Anikó és Horn Gyula, a Magyar Köztársaság külügyminisztere: - Miniszter Úr Az erdélyi magyarság Európa legnagyobb kisebbsége, akit a legnagyobb támadások érnek. Mit tesz, vagy mit tervez tenni a magyar kormrány ebben az ügyben? - December végén, amikor Bukarestben jártam, elsőként a kollégáim közül, én ott megfogalmaztam, hogy új alapokra kell helyezni a magyar-román viszonyt. Ennek viszont feltétele az, hogy egy teljesen új politikára van szükség a magyarsággal kapcsolatban. Új politikára, amelynek a lényege, hogy maradéktalanul biztosítani kell a magyarság egyéni és kollektív jogainak a szavatolását Romániában, helyre kell állítani a Ceausescu-diktatúra által okozott mérhetetlen pusztulásokat, pusztításokat a kulturális életben, az oktatás és minden más területen. Biztosítani kell a magyarok önrendelkezését, beleértve azt is, hogy részt vehessenek a döntéshozatalban, a politika formálásában és természetesen azt, hogy teljesen szabaddá tegyék a Magyarország és Románia közötti érintkezést a nemzetiségek, így a magyarok számára. Meg kell mondanom, hogy bár ugye a román fél ezzel teljesen egyetértett, az új vezetés, december vége óta sajnos rendkívül kevés dolog történt. Igen lassú a folyamat, inkább hátráltatást, késlekedést tapasztalunk, mintsem cselekvést. És különösen az utóbbi hetekben rendkívüli módon felerősödtek a nacionalista hangok, nacionalista törekvések, sőt azt mutatják az események, hogy fasisztoid jelenségekre is sor került, és ezek csúcsosodtak ki a tegnapi marosvásárhelyi nagyon véres eseményekben, melynek többek között Sütő András és mások is áldozatai lettek, már legalábbis úgy, hogy súlyos sérüléseket szenvedtek. (folyt.) 1990. március 20., kedd
Vissza » A hírhez kapcsolódik »

	- Mit tegyünk Erdélyért? - 1. folyt.
Mi attól tartunk, hogy ezek tovább folytatódnak, annál is inkább, mert a hatalom - és ideértve a rendőrséget, a katonaságot - tétlenül szemlélte az eseményeket, nem avatkozott be, nem védte meg az állampolgárokat a nacionalista banditákkal szemben. Úgyhogy ebben a helyzetben mi egyrészt azt tettük, hogy üzenetet intéztünk a román vezetéshez, és követeltük az azonnali közbelépést, másfelől pedig fordultunk az ENSZ főtitkárához, Pérez de Cuéllar úrhoz, az ENSZ Emberi Jogi Bizottságához Genfben és a bécsi záródokumentumot aláíró 34 országhoz. Itt a nemzetközi közvélemény hivatalos tiltakozására van szükség, hogy ezeket a súlyos incidensek, atrocitások nem szélesedjenek tovább. - Miniszter Úr A neemzetközi közvélemény kellőképpen elítélte Ceausescut és mindazt, ami az ő szellemében történt, de ez mindeddig nem bizonyult nagy segítségnek. Mi van akkor, hogyha az ENSZ és a külföldi közvélemény nem segít? Akkor, mondjuk stratégiailag, taktikailag mit lép az ön Külügyminisztériuma? - Én úgy gondolom, hogy ez segít, mert az új Románia, vagy az új román vezetés nem hagyhatja figyelmen kívül a nemzetközi közvélemény nyomását, hiszen ha ezt megteszi, akkor Romániának nagyon keserves jövője lesz, hiszen nem tudja elfogadni a civilizált világ azt a vezetést, amely nem akadólyozza meg az ilyen atrocitásokat. Tehát a román vezetésnek, vagy szélesebben fogalmazva a román népnek is érdeke, hogy ezek megszűnjenek, és egy kiegyensúlyozott viszony legyen a nemzetiségekkel, különben súlyos károk keletkeznek az ország számára. Tehát én úgy ítélem meg, hogy ennek hatása lesz. Ugyanakkor meggyőződésem szerint további kezdeményezésekre is szükség van. - Például? (folyt.) 1990. március 20., kedd
Vissza »

	- Mit tegyünk Erdélyért? - 2. folyt.
- Például a nemzetiségek, az emberi jogok témájában nem csupán külügyminiszteri, netán kormányfői találkozókra kell hogy sor kerüljön, hiszen ez olyan ügy, amely nemcsak napjaink kérdése. Sok évtizedes maradványt, nagyon súlyos örökséget kell eltakarítani az útból, és ha végbement a hatalomváltás - márpedig végbe ment itt a közép-kelet-európai országokban -, ez a hatalomváltás nem lehet stabil a nacionalizmus talaján, hiszen ismeretes, hogy Szlovákiában is súlyos gondok vannak. Nem egyszerű az élet, sőt egyre bonyolultabbál válik Kárpátalján a magyarsággal összefüggésben. Én tartok attól, hogy másutt is felerősödnek a nacionalista jelenségek, márpedig Euurópa nem lehet stabil, hogyha Közép-Európában ilyen helyzet alakult ki. - Ön azt mondta, hogy esetleg kormányfői találkozóra is sor kerülhet. Vegyük úgy, hogy március 25-ike vízválasztó. Ez a kormány búcsút int az irodájának március 25-ikén. Na most, ha ezen a héten Németh Miklós miniszterelnök nem találkozik a román kormány vezetőjével, és a következő időszakban nem alakul ki stabil magyar kormány, vagy folynak a kormányalakítási tárgyalások, akkor ez hogyan lesz lehetséges? - Nézze Hát nem arról van szó, hogy a héten találkozzon a román kormányfővel, hiszen én már decemberben is megfogalmaztam Petre Romannak, hogy bármikor szívesen találkozik a kormányfő a román kollégájával. Mindezideig erre válasz nem érkezett. Én úgy ítélem meg, hogy bármilyen kormány is kerül március 25-ike után - hiszen akkor sor kerül a választások második forulóján a koalíciós tárgyalásokra - hatalomra Magyarországon, az nem a pártpolitikai érdekek alapján fogja kezelni, és nem is hiszem, hogy erről lenne szó, hanem az, hogy ez folyamatos feladat. Bármilyen pártállású vagy összetételű kormány lesz, itt a folyamatosság fennáll. +++ 1990. március 20., kedd
Vissza »