|
|
|
|
A román-magyar kapcsolatokban lévő gyanakvás
|
--------------------------------------------
Washington, 1990. május 24. (Amerika Hangja) - Szénási Sándor a román-magyar kapcsolatokban tapasztalható gyanakvásról és uszításról beszél:
A román választásokon kiesett a Vatra Romaneasca szélsőnacionalista szervezet, ám kiestek a liberálisok is. Ők sem kapták meg a parlamentbe jutáshoz szükséges 4 százalékot. A romániai magyarok számára - de tegyük hozzá, az egész román társadalom számára - ez bizony szomorú hír még akkor is, ha a Romániai Magyar Demokrata Szövetség a második helyet szerezte meg a maga 7,5-8 százalékával. Ez ugyanis nem jelent sokat a Megmentési Front első győzelmével szemben, másrészt égetően hiányzik az a parlamenti erő, amelyre minden országban minden kisebbség támaszkodhat: a liberalizmus. A liberalizmus, amely azoknak az ideológiája, akik az által akarnak szabadok lenni, hogy másokat is felszabadítanak.
Hogy a román választások mennyire voltak manipuláltak, hogy durván, vagy finomabban voltak-e kontroll alatt, ez sajnos másodrendű kérdés. Elsősorban az vált láthatóvá, hogy a társadalmi fejlettség gyenge, az erőcsoportok fejletlenek, az ország nem eléggé tagolt, és ez a tény még Közép-Kelet-Európában is kivételnek számít.
Románia hatalmi-politikai szempontból egy tömb maradt. Ezt a tömböt nevezhetjük a magát átmentő volt kommunista elit tömbjének, de nevezhetjük az erőszakszerveztek és az államhivatalnokok, az államosított középrétegek konzervatív tömbjének is, amely láthatólag középen áll az ókonzervatív parasztnacionalizmus és a liberálisok között. (folyt.)
1990. május 24., csütörtök
|
Vissza »
|
|
- A román-magyar kapcsolatok - 1. folyt.
|
Ez a közép azonban mégsem közép. Iliescu elnököt és követőit erős szálak fűzik a Vatra Romaneascához. A liberálisokhoz, ha van is kapcsolatuk, kötődésük nincs. Mindezt azért érdemes végiggondolni, hogy belássuk: meglehetősen nagy a távolság Magyarország és Románia között. Románia - mint mondtam - egy túlsúlyos hatalom alatt marad, míg Magyarország legalább kétpólusú ország, az is volt az elmúlt száz évben. Kettős arcú. A liberalizmus majdnem olyan erős, mint a konzervatívizmus.
Mármost hogyan fogja ez a két ország megérteni azután, hogy sem ellentéteiket, sem ellentéteik elkenését, elhallgatását nem kenhetik most már pusztán a kommunista rezsimekre? A szocialista internacionalizmus széthullása ugyan kedvező lehetőség a valódi érdekek egyeztetésére és megbeszélésére, ám egyben szomorúan tárja fel, hogy itt nem 40 évről, nem Ceausescu rendszeréről van szó, és nem is Kádár János kollaboráns hallgatásáról, amelyet az erdélyi magyarok ügyében mindig is tanúsítottunk. Trianonról van szó, sőt a Trianon előtti időkről és mindenről, ami a most a Kelet-Európában feltámadt nemzeti mámorokban megtestesült. Trianon ezekben a napokban lesz 70 éves és sajnos az öregúr túlságosan is jó állapotban van, mondhatnám virgonc, beszél, hadonászik és szónokol.
A Szent Korona Társaság lapja legutóbbi számában már el is indítja a visszaemlékezések sorát. De máshol is olvasni olyan félmondatokat, amelyek azt kérdőjelezik meg: fenn kell-e tartani a mesterséges határokat a térségben, amelyben - például Moldáviára - már Ceausescu életében is alig burkoltan bejelentették a román igényt. És ha bejelentették, nem következnek-e ebből logikusan magyar igények is? (folyt.)
1990. május 24., csütörtök
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
- A román-magyar kapcsolatok - 2. folyt.
|
A célozgatók nem látszanak törődni azzal, hogy Moldáviában majd másfélmillió orosz is él, vagy hogy Erdélyben a magyarság csupán 30 százalék körül reprezentált. Egyelőre kevés embert látszik zavarni a hangnem is, amelyben a magyar és a román sajtó egymás ügyeivel foglalkozik. Nem is beszélve már a tudatos vagy félreértésekből származó csúsztatásokról.
Nemrég a magyar sajtó azt közölte felháborodottan, hogy Romániában zöld csillaggal akarják megjelölni a magyarokat. Ami ugye ismerős emlékeket ébreszthet - más színű kiközösítéseket illetően. És ezt a hírt úgy adták ki, sőt úgy vette át egyik lap a másiktól, hogy nem ellenőrizte, igaz-e. Nos, nem volt igaz. Iróniának szánta az ötletet egy erdélyi újság.
Más hírek arról szólnak, hogy a határ mentén mérgezik a magyar sertésállományt. Ez ugyebár analóg azzal a romániai rémhírrel, hogy a forradalom napjaiban a magyarok segélyszállítmányaiban mérgezett volt a kenyér.
Megjelennek gyatra, sok esetben magánkiadású könyvecskék a romániai borzalmakról, ám a szerzők szándékait sok esetben nem a megértés vágya, hanem a bosszú, a minősítgetés, vagy a román nép teljes elítélése hatja át.
A másik oldalon - és ez az oldal sajnos lehet csehszlovák, esetleg szovjet is - olyan vélemények terjednek, hogy a kisebbségben élő magyarság összehangolt akciókban támadja a többségi nemzeteket, tehát létezik valamiféle magyar összeesküvés, amelynek célja az uralom megszerzése, mondjuk Dél-Szlovákiában. Ahol volt is tüntetés ezzel a jelszóval: ne engedjük, hogy elmagyarosítsák Dél-Szlovákiát. (folyt.)
1990. május 24., csütörtök
|
Vissza »
|
|
- A román-magyar kapcsolatok - 3. folyt.
|
De Kárpátalja ügyében is akad szovjet újság, amely összejátszást emlegetve arról cikkezett, hogy Magyarország úgymond hódításra készül.
Önkritikusan vizsgálva a dolgot természetesen vannak csoportocskák, amelyek hajlandók lennének minden szélsőségig elmenni, bár én úgy veszem észre, az ilyesfajta cikkeknek és könyveknek inkább üzleti céljuk van. Ami persze még nem mentség semmire.
A könyvkiadásban érdekeltek egy része egyszerűen úgy véli: irományait ezzel a hangvétellel fel tudja dobni, eladhatóvá tudják tenni. De félő, hogy ez a gátlástalan rájátszás a pénzre egy idő után majd közhangulatot teremt. Egyelőre ugyanis nincsen ilyen közhangulat. Olyanféle összejátszás sincs a külföldi vádak és a hazai szélsőségek között, hogy mindenben szerepet kapna az a több tízezer Romániából menekült magyar, akik most nagyon nehéz körülmények között élnek nálunk. Ha cinikusan akarnék fogalmazni: mivel ők többségükben nem élnek még középszinten sem, nekik aztán igazán nem lehet eladni a drága könyveket és a szélsőséges hangvételű brossúrákat.
Hogy a pénzkereső uszítás melyik oldalon meddig megy el, ahhoz az értelmes és jogos állami tiltásokon túl függvénye a két ország kapcsolatainak. Függvénye annak, hogy az Antall-kormány ellent tud-e állni a saját koalíciós partnerei között megtalálható szélsőségeseknek. És függvénye annak, hogy Iliescu országa gazdasági nehézségeiről el akarja-e terelni a figyelmet egy magyarellenes politikával. (folyt.)
1990. május 24., csütörtök
|
Vissza »
|
|
- A román-magyar kapcsolatok - 4. folyt.
|
Mindkét rendszer új, elvben minden lehetőség nyitott. Egy megoldásra azonban a beszámoló végén hadd hívjam fel a figyelmet. A mondat, amelyet idézek, tegnap hangzott el a magyar parlamentben, és Németh Zsolt, a Fidesz képviselője mondta: "A kisebbségek ügye nem Magyarország és nem Románia, nem Magyarország és nem Csehszlovákia ügye. Azok ügye, akik az adott területeken élnek. Hiszen végül is Erdély nem a magyaroké vagy a románoké, hanem az erdélyieké. A Felvidék a felvidékieké, a Vajdaság a vajdaságiaké."
Ez a gondolat, hogy nem országban, hanem térségben kellene gondolkodnunk, nem arányszámokban, hanem az érintett emberek törekvéseiben, szintén létező hang Magyarországon. Kimondták a szót, tehát van, de azt csak Isten tudja, mikor lesz az igéből valóság. +++
1990. május 24., csütörtök
|
Vissza »
|
|
|
|
|
|