 |
|
|
|
|
|
|
|
OS:
MSZOSZ nyilatkozat a SZOT vagyonról
"A MSZOSZ megbízottai, valamint a szövetséghez nem tartozó
jelenlévő szakszervezetek képviselői megállapodtak abban, hogy az
újonnan alakult, bejegyzett, működő és infrastruktúrával nem
rendelkező szakszervezetként működő érdekképviseletek, minimális
működési feltételeket valamennyi érintett szakszervezet
egyetértésével a későbbi vagyonelszámolás terhére - a magyar
szakszervezetek együttes vagyonából: - volt SZOT vagyon - kell
biztosítani."
BBC, Késő esti panoráma:
NATO a VSZ-ről
"Londoni
tudósítónk, Herold Brayle tudósítását olvassuk fel arról, hogy a
NATO most első ízben hivatalosan jelentette ki: a Varsói Szövetség
részéről többé nem fenyegeti veszély a Nyugatot. Hallgassák meg
jelentését:
- A NATO honvédelmi miniszterei egyetértettek abban, hogy ez így
van, és sürgették, hogy a szövetség dolgozzon ki alapvetően
megváltozott európai helyzetnek megfelelő stratégiát. A Szovjetunió
már nem számíthat a Varsói Szerződés tagállamaira, így a NATO-nak
egy esetleges támadás kezdete előtt jóval több felkészülési ideje
lenne, mint korábban."
|
|
|
|
|
|
 |
A magyar külpolitika lehetőségeiről
|
-----------------------------------
London, 1990. május 12. (BBC, Késő esti adás) - Munkatársunk
Szente Péter beszélget Fülöp Mihály diplomácia történésszel, külügyi
szakértővel.
- Fülöp Mihály urat, diplomáciatörténészt és külügyi szakértőt
kérdezem. A magyar belpolitika ezen a héten új korszakot kezdett. Mi
fogja most jellemezni a magyar külpolitikát ezentúl a következő
talán egy-másfél évben?
- A magyar külpolitikának egy központi feladata lesz a az
elkövetkező egy-másfél évben: Magyarország teljes függetlenségét és
szuverenitását helyre kell állítani ennek az új kormánynak. Mit
értek ezalatt? Két dolgot alapvetően. Az egyik, hogy 1991. június
30-ikáig el kell érni azt, hogy a szovjet csapatok Magyarország
területéről kivonuljanak.
A másik szintén egy függetlenség téma. Magyarországnak lábon
kell maradnia, ami azt jelenti, hogy nem kerülhetünk adósság
átütemezési helyzetbe, a fizetőképességünket fent kell tartani.
- Mi jelent itt nagyobb problémát? A szovjet csapatok kivonását
már letárgyylták és ez feltételezhetőleg meg fog történni. A
gazdasági probléma az talán majdnem, hogy azt mondanám
megoldhatatlanabbnak tünik. Márpedig egy ország függetlenségének
talán legnagyobbb akadálya, hogyha óriási külföldi adósságaival nem
tud megkűzdeni, hogyha külföldi segélyekres vagy legalábbis külföldi
kölcsönökre szorul, mint talán az, hogy még egy bizonyos és
megállapodásokban meghatározott ideig ott vannak a szovjet katonák.
- A szovjet katonák visszavonásának kérdése egyszerre két
belpolitikai helyzetet is érint. Én attól tartok, hogy ez a
csapatvisszavonás a szovjet belső hatalmi harc örvényébe kerülhet.
Számomra teljesen világos, hogy a szovjet katonák nem akarnak
Magyarország területéről kivonulni, és ez a vita, hogy hogyan
helyezik el a szovjet katonákat ez mindig feszültség fog ebben a
folyamatban okozni. (folyt.)
1990. május 12., szombat
|
Vissza »
|
|
- A magyar külpolitika - 1. folyt.
|
Teljesen világos, hogy ugye bármikor felvethető az az érv,
minthogy mostanában fel is vetik, hogy nagyon nehéz megszervezni a
visszavonuló tiszteknek a letelepítését és, hogy mennyi gondot okoz
ez a Szovjetunión belül. Ugyanakkor ez egy magyar belpolitikai vita
témája is, hiszen az új kormányra rendkívül nagy nyomás fog
nehezedni, nem csak az ellenzék részéről, hanem a kormányzó pártok
soraiból is arra, hogy minél előbb kivonja a csapatokat.
Ami az adósságszolgálat kezelését illeti, itt Magyarországnak
úgy tünik erre az évre megvan az a lehetősége, hogy a legrosszabbat
vagy a katasztrófát, ami az én értelmezésem szerint az
adósság átütemezés elkerülje. Ahhoz azonban, hogy egyrészt talpon
maradjon, másrészt pedig a kibontakozási lehetőség megnyiljon,
legalább egy olyan hároméves, koherens,
konszisztens és következetes gazdaságpolitikai kormányprogramra van
szükség, amely elhitető erővel bír. Ez az elhitető erő azt is
jelenti, ez a hitelesség azt is jelenti, hogy ennek a
kormánynak el kellene érnie azt, hogy a Nemzetközi Valutaalappal
egy hároméves készenléti hitelmegállapodást kellene kötni
ahhoz, hogy biztos alapokra lehessen helyezni a magyar külső
pozicíók, a fizetési pozicíóknak kezelését.
- Egy pillanatra visszatérnék a szovjet csapatok kivonásának a
kérdésére. Ön szerint miért van az, hogy most újabb problémák
merülnek fel ezen a téren?
- Először is van egy hatalmi realitás, amit úgy lehet nevezni,
hogy amíg a Szovjetunió mint nagyhatalom ezt a térséget az
ellenőrzése alatt tartotta - és ez abból adódott, hogy a világ
legjelentősebb szárazföldi hatalmának a szomszédai vagyunk - addig
ebben a térségben stabilitás volt. Az én vélemény ennek pontosan az
ellenkezője, mert 1947 és 1990 közötti időszakban ez a szovjet
kelet-európai rend egyetlen egy nemzeti etnikai konfliktust sem
oldott meg. Egész egyszerűen a szönyeg alá söpört. (folyt.)
1990. május 12., szombat
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
- A magyar külpolitika lehetőségeiről - 2. folyt.
|
Akkor lehetett volna ezeket a problmákat megoldani, hogyha
mindegyik országban demokratikus jogállamok jöttek volna létre.
Pontosan ellenekzőleg a szovjet jelenlét akadályozta ezeknek a
problémáknak a megoldását, mint ahogy az ellenkező oldalon a
francia-német ellentétet legalábbis mérsékelni sikerült - hogyha
szerintem a lélekben igazán feloldani nem is lehet a demokratikus
jogállamoknak és egy európai közösségtudatnak sem.
A másik oldala ennek a kérdésnek kétségtelenül az, hogy van
Európának egy olyan régiója - s ez nagyjából a Szovjetunió, Románia,
Szerbia és Bulgária - ahol a politikai elmaradottság olyan éles
formákat ölt, hogy megjelentek szélsőjobboldali mozgalmak. Ebben az
értelemben például a szélsőjobboldali, radikális mozgalmak közé
sorolom a Pamjatyot éppen úgy, mint ahogy a Vatra Romaneasca-t, és
ez azt jelenti az én szememben, hogy - szemben a közhittel - itt
különbséget kell tennünk Lengyelország, Csehszlovákia és
Magyarország között. Másrészt ezen országok között - az utóbbiak
esetében - beszélhetünk arról, hogy a helyzet instabil, és az utóbbi
esetekben nagyon nagy a veszélye annak, hogy az úgynevezett
demokratikus átmenet erőszakos megoldásokkal megy végbe. Illetve a
politikai erőszak, az etnikumok ellen elkövetett erőszak a politikai
élet része lesz.
- Ebben az esetben ami nyilvánvalóan érinti Magyarországot is -
mert tudjuk, hogy ez hol következhet be legkönnyebben - mit tud a
magyar külpolitika tenni?
- A magyar külpolitikának nincsenek hatalmi eszközei arra, hogy
a szomszédai politikáját befolyásolja. Sem katonai, sem politikai,
sem gazdasági eszközünk nincs. Egyetlen egy lehetőségünk van: hogy
elvi alapokrka helyezzük a külpolitikánkat. Ez egyszerre jelenti
azt, hogy az emberi és kisebbségi jogokat belül példamutatóan kell
biztosítanunk - és erre alapozhatjuk - kifelé - a külpolitikánkat.
Ez mindenképpen feltétele annak, hogy hihetőek legyünk. (folyt.)
1990. május 12., szombat
|
Vissza »
|
|
- A magyar külpolitika lehetőségeiről - 3. folyt.
|
Másrészt pedig: én azt hiszem, hogy a magyar belső alkotmányos
fejlődéstől is nagyon sok függ - mert hiszen kifelé a nemzeti
érdekeket képviselni és érvényesíteni csak erős demokrácia tudja. Az
én felfogásom szerint egy kiegyensúlyozott és erős demokráciában
megvan mindennek a maga alkotmányos ellensúlya - természetesen a
parlamentnek is - és ehhez az is hozzátartozik, hogy a politikai
pártok között egy egyetértés jöjjön létre az alapvető külpolitikai
kérdésekben.
- Ön szerint mennyire van meg ez a konszenzus akár a politikai
pártok között, akár a politikai pártokon belül?
- Ez a konszenzus az utóbbi hetekben - például a marosvásárhelyi
eseményekkel kapcsolatban - lényegében kialakult. Itt tényleg arról
van szó, hogy ezek a politikai pártok milyen érettséget - mert ez
egy politikai érettség kérdése - tanusítanak ezekben a kérdésekben.
Csak érett pártok képesek felelősségteljesen kifelé fellépni. Én azt
hiszem, hogy nyugodtan reménykedhetünk, hogy az elkövetkezendő
években - mert hiszen a demokrácia: tanulási folyamat - ez ki fog
alakulni.
- Ön szerint jól vizsgáztak a magyar politikusok, a magyar
politikai pártok ebben az időszakban?
- Én úgy látom, hogy ezeken a tényleg: méltóságteljes szabad
választásokon nem léptek fel, vagy nem kerültek a parlamentbe
szélsőséges erők. Nem került a parlamentbe olyan párt, amely uralná
a magyar politikai rendszert - ami ugye szakítás a magyar
hagyományokkal. És végül: nem került - mondjuk egy kivétellel -
úgynevezett történelmi- vagy nosztalgiapárt sem a parlamentbe.
- Az nyilvánvaló, hogy a régi szövetségi rendszer - mármint
Magyarország varsói szövetségbeli tagsága - ha formailag meg is
marad, ez csak egy formai valami: Magyarország de facto már nem
tartozik a szovjet szövetségi rendszerbe. Az is valószínű, hogy
egyelőre nincs arról szó, hogy belépjen a másik nagy szövetségi
rendszerbe: a NATO-ba. (folyt.)
1990. május 12., szombat
|
Vissza »
|
|
- A magyar külpolitika lehetőségeiről - 4. folyt.
|
De el tud-e képzelni kisebb szövetségi rendszereket Közép-
Kelet-Európában, amely a Magyarországhoz közel lévő szomszéd
országok között alakulna ki, és Magyarország esetleg csatlakozna
valamilyen kisebb szövetségi rendszerhez?
- Ez két kérdés. Az egyik a Szovjetunió kérdése - amellyel az új
magyar demokratikus rendszernek is baráti, jószomszédi viszonyt kell
kialakítania, hiszen egész egyszerűen a magyar államraison ezt
diktálja. Ez azonban nem szövetségi viszony. Az én véleményem
szerint ez azt jelenti, hogy mind a kétoldalú, mind a többoldalú
szövetségi szálakat elvágva, új elvi-jószomszédi alapokra kell
helyezni Magyarország és a Szovjetunió viszonyát.
A kisebb szomszédállamokkal való barátságnak pedig az a
feltétele, hogy ezek a szomszédállamok egyrészt demokratikus
jogállamokként működjenek, másrészt pedig tisztességesen bánjanak az
ott élő magyar kisebbségekkel.
- De a szomszédos országokkal való barátságon felül - én arra
gondoltam: lát-e Ön arra lehetőséget, valószínűséget, hogy kisebb
szövetségi rendszerek alakuljanak ki ebben a régióban? Hogy például
Magyarország, Csehszlovákia és Lengelország - ezt csak mint egy
lehetőséget hozom fel - egy szövetségi rendszert alkosson?
- Hát egy szövetségi rendszer kialakulásához az érdekek
egybeesése szükségeltetik - és ez pedig nincs meg az előbb említett
esetben
Én úgy látom, hogy persze ez a tengely kialakulhat - és
tulajdonképpen a szovjet politikának 1947 és 1989 között az egyik
döntő vonala volt, hogy egy Varsó-Prága-Budapest tengely
kialakulását megkadályozza úgy 1956-ban, mint 1968-ban - de ehhez
megint az kell, hogy egyrészt itt a helyzet gyökeresen megváltozzon,
hiszen Csehszlovákia és Magyarország jelen pillanatban - a Nyugat
irányában - versenytársak. Másrészt pedig azokat a kérdéseket,
amelyek a II. világháború után megoldatlanok maradtak, közösen
oldjuk meg. +++
1990. május 12., szombat
|
Vissza »
|
|
|
|
|
|