|
|
|
|
|
|
|
|
BBC, Késő esti panoráma:
A magyar koalíció kérdése
"- Vida Istvánt magyar történészkörökben sokan ismerik. Tudják,
hogy a háború utáni koalícónak, például a koalíciós időknek
szakértője, és könyvet írt a Kisgazdapártról, tehát behatóan
tanulmányozta ezt a pártot, amely ma is fontos szerepet játszik a
politikai életben.
Én arra szeretném élezni ezt a beszélgetést, hogy milyen
tanúságok vonhatók le a háború utáni koalíció viselkedéséből egészen
addig, amíg önmaga volt és nem hatottak azok az erők, amelyek a
felbomlásához, a tönkretételéhez vezettek. És ha akarod, akkor
élezzük ezt a beszélgetést a Kisgazdapártra is, annál is inkább,
mert a Kisgazdapárt az, amelyiknek a régi politikusai ma is
szerepelnek.
Egy táblázat fekszik előttünk az 1947-es, 1945-ös és a mai
koalícióról. A negyvenötös koalíción az látszik, hogy egy nagyon
erős balszárnya volt, jóformán nem volt közepe, és erős volt a
jobbszárnya is. A balszárnyon volt a Kommunista Párt - amit akkor
még Kommunista Pártnak hívtak -, a Szociáldemokrata Párt és a
Parasztpárt. És a jobbszárnyon mi volt?
- A Kisgazdapárt, a Demokrata Néppárt, illetve a Polgári
Demokrata Párt.
- És középen?
- Középen a Magyar Radikális Párt. "
|
|
|
|
|
|
|
Magyar kormánylista
|
-------------------
London, 1990. május 19. (BBC, Panoráma) - Magyarországnak a nemzeti felszabadulás és a demokratikus kormányzat felé vezető útján az első szabad választás után újabb fontos mérföldkő, az első kormány megalakulása egy szabad választás eredményeképpen.
Ezen a héten tették közzé az új kormány névsorát, és bár e kormánykinevezésekhez az Országgyűlés csak a következő napokban fogja megvitatni, nem valószínű, hogy a kormánylistát elvetné.
Ma a kerekasztal körül erről az új komrányról beszélünk. A vita résztvevői innen az angol rádió londoni stúdiójából két munkatársunk Iván Zoltán és Pártos Gábor, Budapestről pedig telefonon Tőkés Rudolf, a connecticuti egyetem politológia tanára.
Hadd kérdezzem először őt, Tőkés Rudolfot: - Tökéletesen tükrözi-e szerinted a kormánypárt összetétele az Országgyűlésben az erőviszonyokat?
- Erre nehéz azonnali igennel választ adni. Úgy vélem, hogy a Demokrata Fórum politikai túlsúlya - nem is mondom úgy, túlsúlya -, megfelelő súlya érzékelődik ebben a kormányban, és bizonyos szempontból túl is van biztosítva , de erről csak később beszélgetünk talán, amikor a miniszterelnök személye körüli három tárca nélküli miniszter van beosztva, ami továbbra is mondjuk erősíti a miniszterelnök pozícióját. Hogy azután ez mennyiben tükrözi a létező erőviszonyokat, hát ez filozófiai kérdés inkább, mint politikai. Amíg a köztársasági elnöknek a szerepe nem tisztázódik, akit ugye a másik párt, az SZDSZ delegált, ez úgy vélhető, hogy a kormányprogramra adott ellenzéki válaszoktól függ. És, ha azok józan, konstruktív válaszok lesznek, akkor a kormány beindulhat, és akkor ügymenetről fogunk majd beszélni. (folyt.)
1990. május 19., szombat
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
Magyar kormánylista - 1. folyt.
|
Hogy azután ez egyensúly kérdése, ez egy kicsit túl korai kérdés úgy vélem. De én személyesen nagyon, nagyon, nagyon kellemesen vagyok meglepve. Józanul, okosan, szakértői alapon összeválogatott kormány. Láttam a televíziós bejelentkezésüket, korai interjúikat. Ez egy nagyon szimpatikus társaság.
- Na most, a következő kérdéssel itt fordulok a körülöttem ülő kollégákhoz, mégpedig azzal kapcsolatban, hogy mik lesznek szerintetek a hivatalba lépő új kormány legelső tennivalói a gazdaság, a külpolitika és a belpolitika terén? Iván Zoltán
- Én azt hiszem, hogy mindenképpen a gazdaság talpraállításához kell ennek a kormánynak hozzáfognia, és ez nem elválasztható a belpolitikai feladatoktól. Tudniillik ahhoz, hogy egy radikális gazdasági váltás programját megvalósítsák rendkívül sok fontos belpolitikai tényezőt is figyelembe kell venniük. Tudnillik ugye a kormánynak a lehetséges mozgástere az eléggé behatárolható. Vagy a központi költségvetés lefaragásával kezdi meg a munkáját, ami nagyon rövid időn belül szerintem az egészségügyi, az oktatás, a szociálpolitika terén az intézményrendszer összeomlásához vezethetne. Vagy fennáll annak a lehetősége, hogy a nagyvállalatok megadóztatásával próbál ebből a gazdasági válságból kilábalni. Erre nem hiszem, hogy ez a kormány hajlandó lenne.
És ott van a másik lehetőség, hogy a lakosságra, a lakosság megterhelésével, egy inflációs politika követésével, a munkanélküliség elkerülése végett megpróbálja a terheket áttenni a lakosságra.
Tehát feltétlenül a gazdaságpolitikával kell kezdenie, melynek belpolitikai vonatkozásai is lesznek. (folyt.)
1990. május 19., szombat
|
Vissza »
|
|
- Magyar kormánylista - 2. folyt.
|
- Pártos Gábor, szerinted a kormánypárt, tehát az MDF és szövetségesei és az ellenzék között van-e lényeges filozófiai - ha úgy tetszik - és gyakorlati különbség a gazdasági problémák megközelítése terén?
- Én úgy látom, hogy igen. Valóban lényeges különbség van. Az SZDSZ az a sokkterápia, a gyorsan végrahajtott privatizálás, illetve reprivatizálásnak az egyik támogatója, illetve legfontosabb támogatója. Ugyanakkor az MDF inkább a fontolva haladásnak a politikáját hirdette - legalábbis eddig. Ugyanakkor az utóbbi hetekben, hónapokban Antall József - én úgy látom -, hogy azért egy kicsit az SZDSZ irányában próbált ellépni. Talán az MDF számára is nyilvánvalóvá vált, hogy nem lehet túlságosan húzni, halasztani a gazdasági előrelépés, illetve pályaváltás, pályaváltoztatásnak az ütemét.
Úgyhogy ez talán az egyik legérdekesebb kérdés, ami számomra, legalábbis innen én nem látom, hogy mennyire van eldöntve. Remélem, hogy napokon belül, különösen a kormányprogram meghirdetése után ez már nyilvánvalóbbá válik, hogy tulajdonképpen mennyire gyorsan fog ez a struktúraváltás végül is a gyakorlatban is végre végbemenni.
- Eddig ugye szóltunk legtöbbet a gazdaságpolitikáról. Iván Zoltán rámutatott, hogy ez teljesen elválaszthatatlan a belpolitikai irányvezetéstől. Eddig nem beszéltünk a külpolitikáról. Tőkés Rudolf, hozzád fordulnék azzal, hogy szerinted milyen gesztusokat vár egyrészt a Nyugat, másrészt a Szovjetunió az új magyar kormánytól annak érdekében, hogy mindkét fél biztosítva lássa a saját szempontjából, hogy ez egy egészséges, életképes és vele szemben barátságos kormányzat? (folyt.)
1990. május 19., szombat
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
- Magyar kormánylista - 3. folyt.
|
- Talán kezdem egy nem egészen triviális dologgal, de úgy vélem, hogy a miniszterelnök, illetőleg a külügyminiszternek első dolga az lesz, hogy valamilyen módon reagáljon a román választások eredményére, amennyiben az a magyar etnikumot érinti. Ez az első számú, kronológiailag probléma.
A továbbiakban - azt hiszem - a kormány nyilvánvalóvá fogja tenni Nyugat-Európa, illetőleg atlantikus orientációját, mint elsőszámú külpolitikai prioritását, és ezzel egyidőben biztosítja a Szovjetuniót a további korrekt, kölcsönösen előnyös kapcsolatok megtartásának kívánásáról.
Úgyhogy ez a kettő így egyensúlyozva lesz, de egészen egyértelmű lesz a nyugati orientáció. Magyarul, Nyugat-Európa Észak-Amerikával együtt az új magyar külpolitikának a stratégiai prioritása. Ez minőségi változást jelent mindenféleképpen, s ezen kívül úgy vélem, hogy az európai integrációt egyre szorosabb kapcsolás nagyon élesen ki lesz hangsúlyozva, hiszen az Európai Közössségnek és Parlamentnek is manapság volt itt gyűlése. Szóval ez mindenféleképpen előtérben lesz ilyen szempontból, de szeretném hangsúlyozni, hogy a román választások, illetőleg azoknak a magyar etnikumokra való ráhatása, az mindenféleképpen elsőszámú kérdés lesz.
- Rátérve megint a belpolitikára. Mennyire kell ennek az új magyar kormánynak tartania a saját ellenzékétől? Mennyire ellenzék ez az ellenzék? Milyen lesz a várható stratégiája, és milyen lesz a várható tömegtámogatása? Iván Zoltán.
- Én azt hiszem, hogy az MDF és az SZDSZ megegyezése az Országgyűlésben lehetővé teszi majd a kormány működését. És ez egy arra utaló jel volt, hogy az SZDSZ valóban elő akarja segíteni az ország mihamarabbi kilábolását, és itt bizonyos pártpolitikai megfontolásokat félretéve hajlandó együttműködni ennek az új kormánynak az intézkedéseiben. (folyt.)
1990. május 19., szombat
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
- Magyar kormánylista - 4. folyt.
|
Na most, a problémát szerintem nem is annyira az ellenzék képezi, hanem az, hogy az új kormány képes lesz-e társadalmi támogatást szerezni a rendkívül népszerűtlennek tűnő intézkedések meghozatalához.
- Pártos Gábor, szerinted fennáll-e annak a veszélye, hogy a súlyosan legyőzött kommunista párt, ma az MSZMP maradványai, megpróbáljanak megszervezni egy ilyen társadalmi mozgalmat az új kormánynak ez ellen, ezek ellen a fájdalmas, radikális intézkedései ellen?
- Én ezt egy lehetséges lépésnek tartom, illetve kezdeményezésnek az ő részükről. De ennek a sikerét én semmilyen mértékben nem várom el. Az MSZMP bármilyen formájában annyira teljesen komprommitálta magát - ugye mégis azért négy évtizedes uralma alatt -, hogy semmi lehetőséget nem látok arra a közeljövőben, illetve az elkövetkező négy vagy öt évben valamilyen módon egy politikai bázist tudna magának felépíteni. Ugyanakkor ez a fajta politikai lépés, vagy ez a fajta - mondjuk - munkástömegek képviselete, amit jelenleg gyakorlatilag egyik politikai párt sem képvisel, ezt elképzelhető, hogy egy másik párt átveszi.
- Például az MSZP.
- MSZP, vagy például a szocdemek, az is elképzelhető. De még az is elképzelhető, habár más módon, más viszonyban, hogy mondjuk az SZDSZ balra nyit tulajdonképpen - nem ilyen módon, nem ilyen stílusban természetesen, de mégis baloldali irányba mozdul el.
- Igen, én is valószínűnek látom azt, hogy az SZDSZ-en belül meglévő, erősen baloldali irányultságú szárny valami módon felvállalja majd azt a szerepet, amelyik végül is egy vákumot hozott létre Magyarországon a politikai életben. (folyt.)
1990. május 19., szombat
|
Vissza »
|
|
- Magyar kormánylista - 5. folyt.
|
Ugyanakkor itt megint figyelembe kell vennünk, hogy maga a kormánypárt is - szerintem - koalíciós párt, önmagán belül is. Tehát az MDF sem egy egységes párt, és azon belül is elképzelhető egyfajta ilyen jellegű nyitás.
- Ebből a szempontból az MDF egy kicsit emlékeztet a nagy angol pártokra, amelyek mind közmondásosan pártkoalíciót jelentenek önmagukon belül. Tőkés Rudolf, megint hozzádfordulnék azzal: ugye a kormánylistát vizsgálva azt látjuk, hogy az egy pénzügyminiszteri tárcán kívül, amelyet ugye párton kívüli, szóval független képviselő tölt be, minden fontos kabinet, poszt az MDF-nek jutott. Nem gondolod-e, hogy az MDF számára esetleg túlzott terhet jelent ez, olyankor, amikor az ország ennyire válságos gazdasági helyzetben van? Nem gondolod-e, hogy az MDF bizonyos fokig magára vállalja annak az ódiumát, hogy egy olyan helyzetben, amelyik már rossz, és esetleg még rosszabb lehet, a lakosság tömegeit magára bőszíti, nem lett volna-e helyesebb talán egy nagykoalícióval próbálkozni?
- Nagy hibát vét-e az, aki Antall Józsefet, mint politikust és államférfit alábecsüli? Tehát én úgy vélem, hogy a kormány gyakorlatilag az ő vállán nyugszik, az ő tekintélyén, az ő - ha úgy tetszik - karizmáján, a csendes, nyugodt erő politikai, mondjuk, modelljén, mely képes lesz-e az ország ügyeit vinni - legalábbis első megindulásból. Nemcsak az első száz napban, hanem az első hat hónapban.
Úgyhogy az SZDSZ - ha úgy tetszik - eladta a szüzességét ezzel a nagyon okos és bölcs, pragmatikus megoldással. De ugyanakkor ebből a vásárból az MDF járt jobban, mert megkapták a nagykoalíciót az SZDSZ kibicelése nélkül.
(folyt.)
1990. május 19., szombat
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
- Magyar kormánylista - 6. folyt.
|
- Én a magam részéről nagyon nehezen tudok megszabadulni attól a rossz érzéstől, úgy érzem, hogy ezen az első szabad választáson sokkal kevesebben éltek legfontosabb állampolgári jogukkal, a választás jogával, mint amennyien élhettek volna, vagy kellett volna élniük. És ezért úgy érzem, ez egyfajta általános csömört, politikával szembeni kiábrándultságot - ha úgy tetszik -, fásultságot jelent. Ez a fásultság, ez a befeléforduló önérdekekben gondolkodó atomizáltság nem ártalmas-e azok szempontjából, akiknek most kezébe került az ország sorsa? Pártos Gábor
- Dehogynem És ehhez azt fűzném hozzá: az eddigi kelet-európai választásokon - most akár Kelet-Németországról, Horvátországról, Szlovéniáról, illetve Romániáról is beszélünk, legalábbis igy várhatóan lesz a vasárnapi választásokon - a szavazók száma, illetve a résztvevők száma jóval magasabb, mint ami Magyarországon volt, különösen a második fordulós 45 százalékkal összehasonlítva. Most nem térnék ki ezeknek az okainak az elmagyarázására. Ez valóban azt a fajta veszélyt jelenti, hogy amire előbb utaltál már Laci, hogy valamilyen módon nehéz lesz ennek a kormánynak egy olyanfajta tömegtámogatást akkor is fenntartania, amikor a kemény gazdasági lépések bizony nehézségeket fognak jelenteni a munkanélküliek, nyugdíjasok és mások számára.
Tehát például az a fajta népszerűség, ami Lengyelországban a Mazowiecki-kormányt körülövezte a választás után, és azóta is, és amelyet továbbra is ennek a kormánynak sikerült megtartania az ottani, valóban sokkterápiás gazdasági lépések után, ezt a fajta tömegtámogatást ezt, szerintem, nem mondhatjuk el, hogy az MDF is élvezné, legalábbis nem ilyen fokon. (folyt.)
1990. május 19., szombat
|
Vissza »
|
|
- Magyar kormánylista - 7. folyt.
|
- Ha szabad egy szót még ehhez hozzáfűzni a szavazási részvételről: én ezt teljesen normálisnak és helyesnek találom, ami történik, logikus Magyarországon. Mert ha belegondolunk, hogy egyrészt, ami történt március-áprilisban, az egy 23 hónapos folyamatnak a kulminációja volt, s nem pedig ilyen viharos két-három hónap, amit máshol láttunk Kelet-Európában.
Továbbá: az is úgy vélem igaz, hogy a Kádár-korszak utolsó két-három évében politikai passzivitás, az tökéletesen elfogadott magaviselet volt, egyfajta civil társadalom is létrejött, ami befelé irányult és inkább, mint nagy tömegtüntetések stb. irányában.
Én úgy látom, hogy a 65 százalék, az körülbelül a politikailag kompetens és érdeklődő magyar szavazók népességének a megfelelő százalékát jelenti. Ennél magasabb szavazási részvétel az tiltakozó szavazat lett volna, akkor bejött volna az MSZMP egészen biztosan, mint egy parlamenti párt befuthatott volna, feltehetőleg, a Szociáldemokrata Párt, és isten ments, még az Agrárszövetség is. És akkor aztán beszélhetnénk ilyen olasz stílusú kormányozhatatlanságról, meg 8-9-10 pártról. Így a 65 százalékos részvétel egy alapvető stabilitást biztosított.
- Röviden: elfogadom Tőkés Rudolf kijelentését, hogy például Horvátországban vagy Kelet-Németországban a változások viharos gyorsasággal történtek meg. De nem fogadom el ezt Lengyelországról vagy Szlovéniáról. Évek óta folyik a politikai rendszer erjedése, az alternatív mozgalmak szerveződése, az új pártok kialakulása. (folyt.)
1990. május 19., szombat
|
Vissza »
|
|
- Magyar kormánylista - 8. folyt.
|
A másik, amit röviden hozzátennék még: az az MDF népszerűsége, illetve, hogy milyen veszélyek fenyegetik ezt a népszerűséget a jövőben az által, hogy - ahogy Laci említetted -, a kormányban a legfontosabb pozíciókat, tárcákat MDF-miniszterek tartják. Én úgy vélem, hogy amikor mégis népszerűtlen, vagy kevésbé népszerű döntéseket kell a kormánynak hoznia, akkor Antall Józsefnek megvan azért az a politikai tudása, hogy ő mégis akkor a kormánynak a nagykoalíciós, illetve koalíciós jellegét fogja azért mégis előrehozni.
- Én még annyit szeretnék ezzel kapcsolatban megjegyezni, hogy azt hiszem ebben a rendkívül súlyos gazdasági válságban nagyon nehéz a koalíciós kormányzás. És főleg akkor nagyon nehéz a koalíciós kormányzás, ha a koalíciós partnerek között vannak bizonyos alapvető nézetkülönbségek. Na most, itt csak utalni kell arra, hogy azért a Független Kisgazdapárt sem egy egységes párt. Programjának bizonyos pontjai nem állnak összhangban az MDF programjával, és a kereszténydemokraták is - amelyek ugyanennek a koalíciónak egy kis részét alkotják - bizonyos szempontból nézetkülönbségek vannak köztük és az MDF között.
- Na most, ez viszont átvezet egy következő gyakorlati problémára. Az államhatalom több mint 40 éve kizárólagosan a kommunisták kezében volt. Mindenki mást megfosztott ez a rendszer attól a lehetőségtől, hogy a hatalom iskoláját kijárva - mint megalapozottabb demokráciákban szokásos - tapasztalt, gyakorlott politikus gyanánt ülhessen a miniszteri székbe.
Tőkés Rudolf, szerinted mekkora hátrányt jelenthet ez az új kormány egyes tagjai számára? (folyt.)
1990. május 19., szombat
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
- Magyar kormánylista - 9. folyt.
|
- Ez attól függ. Éppen nagyon érdekesnek tartom azt, hogy bizonyos minisztériumokban, mint például az Igazságügy Minisztériumban az új igazságügy miniszter már említette, hogy elődje korrekt ügyvitelének köszönhetően ott valóban már csak szakemberek vannak, akivel ő nagyon könnyen újra dialógust tud létrehozni. Egyéb minisztériumokban nem nehéz a helyzet, a Pénzügy- és Gazdasági Minisztériumban a legtöbb régi káder - ha úgy tetszik - már el is távozott a magánszektorba.
Problematikus lesz - úgy vélem - a kultusztárca, ahol az emberek nem transzferábilisek, és Andrásfalvy Bertalan barátomnak ott nagyon nehéz dolga lesz. És valóban nagy kihívás lesz a külügyi apparátus kézbevétele.
A hadügyi tárca megint egy más problémát jelent, de hát bízunk Für Lajos bölcsességében, hogy ez korrektül és gyorsan megoldható.
És én azt is gondolom, hogy a miniszterelnök úr személyes befolyása, illetőleg a tárca nélküli miniszterek bizonyos tűzoltói feladatokra való felhasználása szerepet fog játszani egy gyors működőképesség beindításában.
- Ezzel összefügg természetesen a köztisztviselői karnak a helyzete is. Magyarországon megintcsak az a helyzet, hogy a ki nem mondott - azt hiszem Magyarországon ez soha sem volt annyira pontosan meghatározó, mint mondjuk Lengyelországban -, de mégiscsak volt egy bizonyos nómenklatúra, és mégiscsak tudjuk azt, hogy a köztisztviselői kar legbefolyásosabb és legmagasabb, legbizalmasabb pozícióiba csak a párt, a kommunista párt szempontjából a lehető legmegbízhatóbb emberek kerültek. A ti véleményetek szerint szükséges-e és lehetséges-e egy óriási tisztogatás annak érdekében, hogy az új kormány miniszterei maguk mögött tudhassák a köztisztviselői kart? (folyt.)
1990. május 19., szombat
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
- Magyar kormánylista - 10. folyt.
|
- Én azt hiszem, osztom Tőkés Rudolfnak azt a nézetét, hogy a szakigazgatásból nagyon sokan már a változások előszele által megérintve kiváltak. Ez a Magyarországon népszerű fogalom az ejtőernyőzésről, ez valóban működött, és ez egy valós helyzet leírása volt. Ugyanakkor azt hiszem, az a fajta tisztogatás, amitől nagyon sokan féltek, hogy Magyarországon nem fog bekövetkezni, mégpedig éppen azért nem fog bekövetkezni, mert az ország működőképessége érdekében igenis szükség van a munkájukhoz értő, tisztességes emberekre.
Na most, nyilvánvaló, hogy az államapparátus felső szintjén, államtitkárokig lemenőleg ez a váltás meg fog történni. Ennek jelei láthatóak is, de azt hiszem, az államigazgatás alsóbb szintjein erre nem lesz szükség. Illetve a tanácsi apparátus megválasztása egy komoly problémát fog jelenteni majd ősszel az ország számára.
- Tőkés Rudolf, Te is így látod ezt?
- Teljes mértékben. Sőt, talán hadd tegyem még azt hozzá, hogy emlékszem Kis Jánosnak egy nagyon fontos kijelentésére, melyben ő azt mondta, hogy: Kérem, ha valaki kommunista párttag volt, az az égvilágon semmit nem jelent a jövőbeni alkalmazhatóság, vagy alkalmatossága szempontjából, mert egyszerű párttagokból százezrek voltak ebben az országban. És Ő a szabaddemokraták és a pártja nevében kiállt ezen emberek egzisztenciális biztonsága mellett. Ami egy bölcs és tényleg egy államférfiúi szintű kijelentés volt. Na, ez a gondolat osztva van mindenki által. Itt mindenki stabilitást akar, és azt hiszem, nagyon fontos észben tartani mind az ellenzéki pártok, mind a koalíciós pártok vezetőinek egymás közti dialógus, beszélőképességét, és gyakran személyes barátságát. (folyt.)
1990. május 19., szombat
|
Vissza »
|
|
- Magyar kormánylista - 11. folyt.
|
Ez a kormány nemhogy egyszerűen csak legitim, mert szabadon lett választva, de annak is van tekintve az ország népe, a sajtó és mindenki által. Ez óriási stabilitási rezervoárt jelent a kormánynak.
- Hadd forduljak mind a hármotokhoz egyenként ugyanazzal a kérdéssel. És pedig a kérdés a következő: milyennek látjátok az új magyar kormány esélyeit arra, hogy a következő választáson - akármikor legyen is ez - a sikerekből táplálkozó általános népszerűség vértezetében léphessen újra sorompóba. Iván Zoltán
- Én bármilyen sok sikert kívánok ennek a kormánynak, ugyanakkor úgy érzem, hogy pontosan amiatt, hogy itt rendkívül népszerűtlen intézkedéseket kell meghoznia, még ha az ellenzék támogatásával is, sajnos nem hiszem, hogy ez a kormány rendkívül nagy népszerűségtől felvértezve állhat a következő választások elé. De ez azt hiszem, természetes dolog is, és ezzel tisztában vannak az MDF vezető politikusai is. Ugyanúgy az ellenzék is tisztában van ezzel, és azt hiszem a megszületett magyar demokráciának ezen a fázisán át kell mennie ahhoz, hogy egy erős, működőképes ország alakuljon ki.
- Gábor?
- Első reakcióm erre az lenne - gyáva módon -, hogy ne próbáljak most jósolni, mi lesz négy év múlva. De ugyanakkor azt a lehetőségét is meglátom ennek a dolognak, hogy az MDF most attól függetlenül, hogy mennyire sikeres, mennyire népszerű lépéseket tesz, mégis ennek a politikai szervezetnek van egy nagyon fontos tömegbázisa. És sokkal nagyobb, mint akármelyik más pártté. Ez a fajta tömegbázis, szerintem ennek egy nagyon nagy része nem valószínű, hogy átpártolna az ellenzékhez, vagy az ellenzék más részéhez. Esetleg a koalíción belül kicsit átcsoportosulhat, de ez sem nagyon valószínű. (folyt.)
1990. május 19., szombat
|
Vissza »
|
|
- Magyar kormánylista - 12. folyt.
|
- Tőkés Rudolf
- Én először azt mondanám, hogy a jelenlegi kormánykoalíció, az ellenzékkel, ez a kettősség nincsen kőbe vésve. Tehát én nem tartanám valószínűnek azt, hogy a következő hat hónapon belül az SZDSZ teljesen átalakul, főleg azért nem, mert az SZDSZ vidéki képviselői jogosan hatalmat követelnek a pártvezetésben, ami eddig nekik meg lett tagadva. Ebből különféle dolgok történhetnek, egészen a párt széteséséig, mint koherens folyam, mint egy koherens politikai erő.
Továbbá azt sem zárnám ki, hogy a Fidesz kíválóan kiképzett szakértőgárdát küldött be az Országgyűlésbe, azok közül többen szimpatizálnának bizonyos kormánypozíciókkal, és így az az állítólagosan egységesnek vélt ellenzéki tömb, az feloszlana bizonyos szempontból és valóban felelősséget vállalna bizonyos kormányintézkedésekért, ha másért nem, a patriotizmus vagy hazafiasság alapján.
És így, ebből kiindulva, lehet, hogy ez túl optimistának hangzik, én úgy vélem, hogy a hosszabb távon egy demokratikus koalíciós kormánynak mindig jó esélyei vannak. Hogy aztán az a Fórum lesz-e? Felhetően igen. De esetleg a koalíciós partnerek fognak változni, vagy több lesz belőlük, ez mind nem kizárható.
- Kedves hallgatóink Ezzel időnkből lassacskán kifogyván mai kerekasztal-vitánk végére értünk. +++
1990. május 19., szombat
|
Vissza »
|
|
|
|
|
|