Rendszerváltás és az MTI

	A magyar koalíció kérdése
London, 1990. május 19. (BBC, Késő esti panoráma) - A londoni egyetemen a második világháború utáni és a mostani magyar koalíció összehasonlításáról tartott előadást Vida István, a budapesti Történettudományi Intézet osztályvezetője. Vele beszélget Sárközi Mátyás: - Vida Istvánt magyar történészkörökben sokan ismerik. Tudják, hogy a háború utáni koalícónak, például a koalíciós időknek szakértője, és könyvet írt a Kisgazdapártról, tehát behatóan tanulmányozta ezt a pártot, amely ma is fontos szerepet játszik a politikai életben. Én arra szeretném élezni ezt a beszélgetést, hogy milyen tanúságok vonhatók le a háború utáni koalíció viselkedéséből egészen addig, amíg önmaga volt és nem hatottak azok az erők, amelyek a felbomlásához, a tönkretételéhez vezettek. És ha akarod, akkor élezzük ezt a beszélgetést a Kisgazdapártra is, annál is inkább, mert a Kisgazdapárt az, amelyiknek a régi politikusai ma is szerepelnek. Egy táblázat fekszik előttünk az 1947-es, 1945-ös és a mai koalícióról. A negyvenötös koalíción az látszik, hogy egy nagyon erős balszárnya volt, jóformán nem volt közepe, és erős volt a jobbszárnya is. A balszárnyon volt a Kommunista Párt - amit akkor még Kommunista Pártnak hívtak -, a Szociáldemokrata Párt és a Parasztpárt. És a jobbszárnyon mi volt? - A Kisgazdapárt, a Demokrata Néppárt, illetve a Polgári Demokrata Párt. - És középen? - Középen a Magyar Radikális Párt. (folyt.) 1990. május 19., szombat
Vissza »

	- A magyar koalíció kérdése - 1. folyt.
- 1947-ben ez úgy változott, hogy a politikai mezőnynek a baloldala maradt a három baloldali párttal. A jobboldal: létrejött a Magyar Függetlenségi Párt, a Demokrata Néppárt és a keresztényi tábor. - Slachta Margit. - Slachta Margit vezetésével, ugye, amely a Tíz parancsolat megvalósítását tűzte ki fő céljául. Középre került a Kisgazdapárt és a két kisebb párt, a Magyar Radikális Párt és a Polgári Demokrata Párt, s a kettő közé jött középre a Balogh Páter pártja. - Most mielőtt kitört a szabadság Magyarországon az emberek már számolgatták otthon, meg a kávéházi asztalokon, hogy miféle pártok fognak alakulni, s ezek a régi erők hogy tünnek fel ismét. Most az új táblázaton az a feltűnő, hogy nagyon erős a közép, és elég erős a jobb, és szinte nem létezik a bal, mert ott csak a szocialista párt van - persze az is egy kérdés, hogy mit nevezünk baloldalnak meg jobboldalnak. - Itt azért a táblázat a pártok egymáshoz való viszonya alapján készült. Tehát azt nézzük, hogy a két pólus között - tehát a szocialista párthoz képest - a másik oldalon melyik párt jelenti a másik pólust, így jön ki a kettő. De nem egy igazán hagyományos baloldal és egy hagyományos jobboldal azért ez még. Persze nagyon nehéz az összehasonlítás, hisz teljesen más történeti helyzetekről van szó. Mégis nagyon sok formális hasonlóság van, és az teszi a dolgot érdekessé, hogy a két pártstruktúra között mégis bizonyos fajta különbségek és hasonlóságok azért megfigyelhetők - bár természetesen a különbségek a dominánsak. (folyt.) 1990. május 19., szombat
Vissza »

	- A magyar koalíció kérdése - 2. folyt.
Mindenekelőtt, ami a leglényegesebb, hogy az elejéről kezdjük:. a negyvenöt utáni pártok még hagyományos osztálypártok, komoly társadalmi bázissal, világosan körülhatárolható társadalmi összetétellel. Tehát világos, hogy a munkáspártok zöme a munkásság, szegényparasztság körében rendelkeznek befolyással. Az összes többi társadalmi réteg gyakorlatilag a Kisgazdapárt mögé sorakozik fel. A kisebb pártok, városi polgárság, falusi kispolgárság körében, értelmiségi körökben szereztek befolyást. A mostani helyzetre az a jellemző, hogy a mostani pártok - elsősorban most persze a parlamentáris pártokról beszélek - igazából már nem osztálypártok. Tehát egyrészt nem meghatározott társadalmi réteg érdekeit képviselik, nem meghatározott társadalmi rétegből adódik a bázisuk, hanem szinte valamennyi társadalmi rétegből szereztek híveket. Tehát ilyen értelemben azt lehetne mondani, hogy ezek a pártok inkább ilyen választási pártok a mostani, mai formájukban. Hogy mivé fognak alakulni, ez egy későbbi kérdés. - Szerinted alakulni fognak, és például ott a középen bizonyos pártok egész struktúrájukban másokká fognak válni idővel? - Természetesen, mert ma már a következő sajátosság azért az, hogy a pártoknak kialakult szabályos belső struktúrájuk volt, belső hierarchiájuk volt - legalábbis a négy nagy pártnak negyvenöt után, a két munkáspárt, a parasztpárt, s a Kisgazdapártnak - országosan kiépített hálózattal, világos ideológiával, politikai programmal, tehát egy teljesen kész pártok voltak -, hogy ezt a kifejezést használjam. A mai helyzetre pedig azért az a jellemző - többek között a mai pártokra -, ami természetesen programjuk, programja valamennyi pártnak van. Az ideológiája már nem világos azért a pártoknak, itt már vannak összemosódások, és nagyon sok esetben szervezetileg nem épültek ki igazából - nagyon alacsony a taglétszámuk is. (folyt.) 1990. május 19., szombat
Vissza »

	- A magyar koalíció kérdése - 4. folyt.
Most ez egy egészséges politikai feledés alapját teremti meg. Tehát egy hosszabb távon ez lehetővé teszi, hogy egy kiegyensúlyzott fejlődés legyen mindaddig, amíg a belső társadalmi, szociális problémák ezt a bizonyos centrumot valamilyen formában föl nem robbantják. - Azt hiszem, ez az a derülátó prognózis, amellyel befejezhetjük ezt a beszélgetést. Köszönöm szépen Vida István. +++ 1990. május 19., szombat
Vissza »