|
|
|
|
|
|
|
|
BBC, Késő esti panoráma:
A magyar koalíció kérdése
"- Vida Istvánt magyar történészkörökben sokan ismerik. Tudják,
hogy a háború utáni koalícónak, például a koalíciós időknek
szakértője, és könyvet írt a Kisgazdapártról, tehát behatóan
tanulmányozta ezt a pártot, amely ma is fontos szerepet játszik a
politikai életben.
Én arra szeretném élezni ezt a beszélgetést, hogy milyen
tanúságok vonhatók le a háború utáni koalíció viselkedéséből egészen
addig, amíg önmaga volt és nem hatottak azok az erők, amelyek a
felbomlásához, a tönkretételéhez vezettek. És ha akarod, akkor
élezzük ezt a beszélgetést a Kisgazdapártra is, annál is inkább,
mert a Kisgazdapárt az, amelyiknek a régi politikusai ma is
szerepelnek.
Egy táblázat fekszik előttünk az 1947-es, 1945-ös és a mai
koalícióról. A negyvenötös koalíción az látszik, hogy egy nagyon
erős balszárnya volt, jóformán nem volt közepe, és erős volt a
jobbszárnya is. A balszárnyon volt a Kommunista Párt - amit akkor
még Kommunista Pártnak hívtak -, a Szociáldemokrata Párt és a
Parasztpárt. És a jobbszárnyon mi volt?
- A Kisgazdapárt, a Demokrata Néppárt, illetve a Polgári
Demokrata Párt.
- És középen?
- Középen a Magyar Radikális Párt. "
|
|
|
|
|
|
|
- Mit várhatunk... - 1. folyt.
|
Úgy gondolom ezt vállalni kell nemcsak azért, mert mindennek megvan a maga ára, hanem azért is, mert egy erkölcsileg is rothadt rendszer után a fedhetetlenség fontosabb tőke, mint az a politikai gyakorlat, amely amúgy is elsajátítható.
Itt mindjárt hozzá kell tenni, hogy szakterületükön természetesen nem ismeretlenek az Antall-kormány tagjai - sőt, az inkább elméleti és gyakorlati területeken otthonos szakemberek keveréke is szerencsésnek mondható.
Azt, hogy ez a csapat mennyire homogén, mennyire képes az összjátékra, ma még lehetetlen megmondani. Csak az vehető biztosra, hogy Antall József saját pártjából olyanokat választott ki, akikről tudja, hogy lehet velük együtt dolgozni. Mivel koalíciós kormányról van szó, a partnerek természetesen maguk delegálták saját jelöltjeiket, őket azonban - koalíciós szokás szerint - a miniszterelnöknek el kellett fogadnia. A minimum az, hogy Antall József meg van győződve a harmonikus együttműködés feltételeiről.
Két fontos szervezeti változtatásra is érdemes felhívni a figyelmet. Az egyik, hogy a demokratikus hagyományoknak megfelelően végre civilek kerültek a honvédelmi és a belügyi tárca élére. Végleg és formailag is megszűnt ezzel a fegyveres testületek "állam az államban" jellege. Negyven év keserű tapasztalata mutatja, milyen következményekkel járhat, ha ezek az intézmények akár önálló politikát folytatnak, akár egyetlen politikai ideiológiai cél szolgálatába állnak.
A másik szervezeti változás a szak- és politikai államtitkárok intézményének bevezetése - pontosabban visszaállítása, hiszen a kommunista hatalomátvétel előtt ez már így volt. A módszer - tudjuk- bevált a parlamenti demokráciákban. (folyt.)
1990. május 17., csütörtök
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|