 |
|
|
|
|
|
|
|
OS:
Az MSZP Szeged városi elnökségének nyilatkozata
" Történelmi tanulság, hogy csak akkor erős és független
nemzetünk, ha a velünk élő szerbek, románok, szlávok, németek és
mások és mi valamennyien demokratikus otthonra lelünk e hazában.
Elodázhatatlan kötelességünk az Európa-ház felépítése, elsőként
itthoni, köznapi dolgainkban, - hogy az Országház valóban legyen az
ország háza."
SZER, Világhíradó:
Románia a választások küszöbén
"A választóknak nem lesz könnyű dolguk vasárnap. Nemcsak azért,
mert 53 évig egypártrendszerű uralom volt Romániában, hanem azért
is, mert nem kevesebb, mint 82 párt indul a választáson. Ezek közül
37-nek a nevében szerepel a demokrácia, vagy a demokratikus szó. Van
Demokratikus Párt, de van Románia Demokratikus Pártja is. Ezeket
meg kell különböztetni a Nemzeti Demokratikus Párttól és a Szabad
Demokratikus Párttól.
A másik gyakran előforduló szó az egység."
|
|
|
|
|
|
 |
Főcím: Az alkotmánymódosítás a rendszerváltás után Írta: Dr.
Takács Albert - Állam- és Jogtudományi Intézet
|
Az alkotmánymódosítások a rendszerváltozás körüli politikai
csatározások egyik elsődleges eszközévé váltak. A "régi" alkotmány
toldozgatása, a napi politikai érdekeknek és erőviszonyoknak
alárendelt többszöri módosítása nem mélyítette az alkotmány és
általában a jog iránti bizalmat, holott ez az érzés az Európához
tartozást szimbolizáló jogállam mellőzhetetlen lélektani
összetevője. A márciusi-áprilisi választások nyomán összeült új
parlament lényeges kérdésekben ismét módosította az alkotmányt. Az
elfogadás módja és körülményei az alkotmányjogászok és a politika
iránt érdeklődők egy részében kétséget ébreszt, hogy vajon nem
pusztán pillanatnyi célszerűség áll-e az alkotmánymódosítás
hátterében? Vajon a mostani alkotmány-módosítás közelebb visz-e egy
hosszabb időre szóló, stabil alkotmány megteremtéséhez és
hatalomgyakorlási rendszer kialakításához, avagy a politikai
viszonyok változásaihoz holnap, holnapután ismét hozzá kell
igazítani az alkotmányt? Jelentheti-e a mostani alkotmánymódosítás
egy olyan korszak kezdetét, amelyben az alkotmányos rend mércét és
keretet ad a politikai erők és folyamatok számára?
Alcím: Az MDF és az SZDSZ váratlan egyezsége
A válaszhoz az alkotmány módosításának körülményei a "nem"-et és
az "igen"-t alátámasztó érveket egyaránt szolgáltatnak. Az
aktuálpolitikai érdekek gyanuja mindenekelőtt abból táplálkozhat,
hogy az alkotmánymódosítás lényege a két legerősebb parlamenti párt,
az MDF és az SZDSZ minden bizonnyal valamennyi kívülálló számára
VÁRATLAN POLITIKAI EGYEZSÉGE ALAPJÁN és annak megfelelően született
meg. Az újra szabályozott tárgykörök alapján ezzel szemben az az
érvelés látszik helyesnek, amely az alkotmánymódosítás
időtállóságának szándéka mellett szól. A módosított alkotmányban
szereplő új rendelkezések ÖSSZHANGBAN ÁLLANAK MINDKÉT PÁRTNAK A
PROGRAMJAIKBAN MEGHÍRDETETT ALKOTMÁNYOS ELVEKKEL. De talán még ennél
is fontosabb, hogy a módosított alkotmányba egy sor rugalmas, nagy
teherbírású és a változó politikai erőviszonyok között is
működőképes szabályozás került be, a stabil intézmények
megteremtésének igényével. /folyt./
1990. május 17., csütörtök 13:27
|
Vissza »
|
|
Az alkotmánymódosítás 2.
|
Az alkotmány mostani módosításának középpontjában a kormányzati
rendszer alapelemei: az országgyűlés, a köztársasági elnök és a
Minisztertanács működésének, illetve jogköreinek átalakítása áll. Az
új rendszer logikája arra a megfontolásra épül, hogy a többpárt-
rendszer bonyolult és változékony politikai viszonyainak
kifejezésére olyan kormányzati mechanizmus alkalmas, amelyet sokrétű
kapcsolatok fűznek össze, és amelynek politikai érzékenységét egyes
elemeinek nagyfokú önállósága biztosítja. Ez a kormányzati rendszer
akkor működőképes, ha a jogilag rendelkezésre álló hatalom arányosan
van elosztva. Az arányosság kivánatosnak tartott mértékét az
alkotmánymódosítás elsősorban azzal teremti meg, hogy a kormányzati
rendszeren belül a köztársasági elnök és a kormány jogkörét
szélesíti.
Alcím: A parlament új szerepe
Csak az államfői jogok és a kormány hatásköreinek bővülésével
összefüggésben állítható, hogy a módosított alkotmány szerinti
kormányzati rendszerben a parlament relatíve kisebb szerepet
játszik. A korábbi helyzethez képest a parlamenti jogkörök alig
módosultak, ám a kormányzás rendszerének szabályozásából mégis
kiolvashatá az az elv, hogy a PARLAMENT URALKODJON, DE NE
KORMÁNYOZZON. Tevékenységének ez a kerete az egész 1949 utáni
állapothoz képest fontos újdonság. A pártállami időszakában a
parlament nemcsak a törvényhozásnak volt a szerve, hanem a legfőbb
végrehajtás - azaz a kormányzás - jogai is megillették, mert az
akkori alkotmány szerint az államhatalom teljességét birtokolta. A
rendszerváltást közvetlenül megelőző időszakban pedig a politikai
kényszer hozta úgy, hogy a parlament a Minisztertanács mellett a
kormányzás mindennapi feladataival is foglalkozó szerv maradt. A
parlamentbe még be nem került, de jelentős politikai erőt a hátuk
mögött tudó pártok a parlamentre gyakorolt nyomással
érvényesíthették az állam működésével kapcsolatos érdekeiket. Ez
adott esetben nemcsak a törvényhozásra vonatkozott, hanem a
végrehajtásra is, amely alól a saját politikai támaszát vesztett
parlament nem vonhatta ki magát.
Az alkotmánymódosítással MOST EGYÉRTELMŰVÉ VÁLT A PARLAMENT
KORMÁNYZÁSI JOGAINAK LEÉPÍTÉSE. Az államügyek folyamatosságának
szervezése, ehhez a feltételek megteremtése nem a képviselőház dolga.
Jól illusztrálja a helyzetet, hogy a parlament a Minisztertanács
működésére nem gyakorolhat többé befolyást azzal, hogy a kormány
egyes tagjait megválasztja. /folyt/
1990. május 17., csütörtök 13:29
|
Vissza »
|
|
Az alkotmánymódosítás a rendszerváltás utján 3.
|
Szerepének súlypontja arra helyeződik, hogy utólag ellenőrzést
végez, a végrehajtással kapcsolatos konkrét jogosítványai azonban
nincsenek. Törvényhozó jogait az alkotmánymódosítás nem érintette.
Elvileg tehát A PARLAMENT TOVÁBBRA IS JOGOSULT BÁRMILYEN KÉRDÉSBEN
TÖRVÉNYT ALKOTNI. Az alkotmánymódosítás változtatott viszont a
törvényalkotás formaságain azzal, hogy az 1989-ben bevezetett ún.
alkotmányerejű törvények kategóriáját megszüntette. A csak az összes
képviselő kétharmadának szavazatával elfogadható alkotmányerejű
törvény ugyanis könnyen idézhetett volna elő olyan helyzetet,
amelyben valamilyen döntés egyáltalán nem született meg, mert
képviselők között az adott kérdésben ilyen mértékű egyetértés nem
teremthető meg. A módosított alkotmány is ismeri a minősített
többséggel elfogadandó törvények kategóriáját, de A KÉTHARMADOS
TÖBBSÉG MOST MÁR CSAK A JELENLEVŐ KÉPVISELŐKHÖZ VALÓ VISZONYÍTÁST
JELENTI.
Egyébként az ilyen törvényekkel érintett szabályozási tárgyak
száma is csökkent. Ez nyilvánvalóan növeli a parlament döntési
képességét és döntési szabadságát, mert nem terheli lépten-nyomon a
kompromisszumkötés kényszere. Az új parlament a pártok képviseletére
és azok működésére épülő parlament. A parlament mozgásszabadsága
ezért mindenekelőtt és alapvetően azoknak a pártoknak az
akcióképességét szolgálja, amelyekből a Minisztertanács tagjai
kikerülnek. Ha erre nem volna lehetőség, megfelelő parlamenti
támogatás hiányában a kormány nem láthatná el feladatait, mert
bármikor fenyegetné a leszavazás vagy a bukás veszélye. A módosított
alkotmány kormányzati rendszerének tengelyében ezért a kormányt
alkotó pártok koalíciója - mint többség - és maga a kormány áll. A
KORMÁNYZATI MODELL TEHÁT A VALÓSÁGBAN ANNAK ELLENÉRE KÉTPÓLUSÚ, HOGY
HARMADIK ÖSSZETEVŐKÉNT A KÖZTÁRSASÁGI ELNÖK IS JELEN VAN BENNE.
Ezzel az összefüggéssel megmagyarázható, hogy az ALKOTMÁNYMÓDOSÍTÁS
A KORMÁNY POZÍCIÓJÁT JELENTŐSEN MEGERŐSÍTETTE.
Alcím: A kormány és a miniszterelnök egysége
A kormány hatalmának növekedésére mutat, hogy bizonyos keretek
között a parlamenttől való függetlenedése is elképzelhető az
alkotmánymódosítás alapján. A kormány ugyanis egyetlen szálon: a
miniszterelnök személyén keresztül kapcsolódik a parlamenthez. A
kormány tagjainak kiválasztására a képviselőknek közvetlen
befolyásuk nincs. A MINISZTERELNÖK SAJÁT POLITIKAI SZEMPONTJAI
SZERINT VESZI MAGA MELLÉ MINISZTERTÁRSAIT, s a válogatásban az a
szempont vezérli, hogy kellően erős parlamenti többséget tudhasson
az általa vezetett kormány mögött. /folyt./
1990. május 17., csütörtök 13:49
|
Vissza »
|
|
Az alkotmánymódosítás a rendszerváltás útján
|
A miniszterelnök tehát a kormányban nem primus inter pares -
első az egyenlők között -, hanem a kormány vezetője, aki nemcsak
meghatározhatja az egyes miniszterek tevékenységének fő politikai
irányait, de aki mindenki mást megelőzően igényt tarthat kormánya
tagjainak iránta való lojalitására. A KORMÁNYNAK EZ, A MINISZTERELNÖK
POLITIKÁJA KÖRÜL KIALAKULÓ EGYSÉGE OLYAN LEHETŐSÉG, AMELYET 1949
ÓTA A MOSTANI ALKOTMÁNY TEREMTETT MEG ELŐSZÖR, s amely egység
birtokában a kormány nemcsak hatékony partnere lehet a parlamentnek,
hanem alkalmanként erős ellenfele is.
Természetesen A KORMÁNY A PARLAMENT BIZALMÁBÓL KORMÁNYOZ. A
politikai bizalom azonban nem parcellázható fel az egyes
kormánytagok között, hanem azt a miniszterelnök testesíti meg. A
KORMÁNYTÓL VAGY BÁRMELY MINISZTERTŐL CSAK A MINISZTERELNÖK
MEGBUKTATÁSA ÚTJÁN LEHET A BIZALMAT MEGVONNI, a miniszterelnök
bukása azonban egyértelmű a kormány bukásával. A kormány
felelősségével kapcsolatos politikai rizikó meglehetősen nagy, ezért
a testület elég tág határok között biztonságban érezheti magát a
parlament politikai felelősségre vonásával szemben. Tovább növeli a
kormány biztonságát, hogy AZ ALKOTMÁNYMÓDOSÍTÁS A KORMÁNY BUKÁSÁHOZ
VEZETŐ BIZALMATLANSÁG KÉRDÉSÉT ÚN. KONSTRUKTÍV MÓDON SZABÁLYOZZA.
Eszerint a miniszterelnököt - s személyén keresztül a kormányt -
bizalmatlansági úton csak akkor lehet megbuktatni, ha a parlament
egyszersmind az új miniszterelnök személyéről is dönteni tud. Ez a
megoldás elkerülhetővé teszi az alkotmányos válság olyan fajtáit,
amelyekben az országnak nincs kormánya, de a kormánymegbuktatásban
kifejezésre jutó felelősségrevonás politikai terheit is annyira
megnöveli, hogy a bukás inkább csak jelképes fenyegetést jelent a
miniszterelnök és kormánya számára.
Alcím: Milyen hatalommal rendelkezik az elnök?
Bár az államfői tisztség, a köztársasági elnök méltósága az
elmúlt év őszétől a politikai küzdelmek homlokterében állott, és az
azóta történt alkotmánymódosításokhoz képest a mostani módosítás
tartalmazza számára a legszélesebb jogkört, a köztársasági elnök
szerepe mégis a parlament és a kormány erőterében alakuló
kapcsolatoknak alárendelt. A kormányzati rendszert az
alkotmánymódosítás nem fejlesztette a valóságos hatalommegosztás
irányába, hanem megmaradt a parlamentalizmus keretei között.
Az alkotmány módosítása szerint A KÖZTÁRSASÁGI ELNÖKÖT AZ
ORSZÁGGYŰLÉS VÁLASZTJA. /folyt./
1990. május 17., csütörtök 14:01
|
Vissza »
|
|
Az alkotmánymódosítás a rendszerváltás útján 5.
|
Az elnök így minden személyes és hivatali függetlensége ellenére
mégiscsak inkább része annak a politikai klímának, amelyet az
országgyűlés hordoz, s személyét illetően a parlamenti pártok
hasonló elvek szerint állapodhatnak meg, mint a miniszterelnök
esetében. Az a tény, hogy a parlament működésének időtartamára, azaz
NÉGY ÉVRE VÁLASZTJA A KÖZTÁRSASÁG ELNÖKÉT, szintén arra enged
következtetni, hogy az elnök jogállását az alkotmánymódosítás elég
határozottan A PARLAMENT POLITIKAI ERŐVISZONYAIHOZ KÖTÖTTE.
Az alkotmánymódosítás szerint a köztársasági elnök jogkörét a
parlament és a kormány közötti közvetítés igényei alakítják. Ennek a
legmarkánsabb formáját jelenti, hogy az együttműködés lehetetlenné
válása esetén e helyzetnek a felszámolását elvégezheti; elnöki
jogkör a parlament feloszlatásának joga. Ha a köztársasági elnök
ezzel a lehetőséggel szabad belátása szerint vagy kevés megkötöttség
alapján élhet, akkor jelentős politikai hatalommal rendelkező
elnökről beszélhetünk. Az alkotmánymódosítás szerint AZ ELNÖK AKKOR
GYAKOROLHATJA A HÁZFELOSZLATÁS JOGÁT, HA AZ ORSZÁGGYŰLÉS EGY ÉVEN
BELÜL LEGALÁBB NÉGY ALKALOMMAL MEGVONTA A BIZALMAT A KORMÁNYTÓL vagy
ha a miniszterelnöknek javasolt személyt negyven napon belül nem
választja meg. Lényegében mindkét esetben arról van szó, hogy az
országgyűlés nem tud olyan kormányt felállítani, amellyel
eredményesen és folyamatosan együttműködhetne. Ilyenkor a parlament
feloszlatása utáni választásokon a választópolgároknak ismét - soron
kívüli - lehetőségük nyílik a parlament politikai összetételének
meghatározására. A köztársasági elnök tehát a parlament és a kormány
közötti kiegyenlített és harmónikus kapcsolat megteremtése érdekében
az újrakezdés lehetősége előtt is megnyithatja az utat. (MTI-Press)
A szerkesztőségek figyelmébe: a nagybetűs sorok - technikai
okokból - a kiemelést jelzik
1990. május 17., csütörtök 14:03
|
Vissza »
|
|
|
|
|
|