|
|
|
|
|
|
|
|
OS:
Az MSZP Szeged városi elnökségének nyilatkozata
" Történelmi tanulság, hogy csak akkor erős és független
nemzetünk, ha a velünk élő szerbek, románok, szlávok, németek és
mások és mi valamennyien demokratikus otthonra lelünk e hazában.
Elodázhatatlan kötelességünk az Európa-ház felépítése, elsőként
itthoni, köznapi dolgainkban, - hogy az Országház valóban legyen az
ország háza."
SZER, Világhíradó:
Románia a választások küszöbén
"A választóknak nem lesz könnyű dolguk vasárnap. Nemcsak azért,
mert 53 évig egypártrendszerű uralom volt Romániában, hanem azért
is, mert nem kevesebb, mint 82 párt indul a választáson. Ezek közül
37-nek a nevében szerepel a demokrácia, vagy a demokratikus szó. Van
Demokratikus Párt, de van Románia Demokratikus Pártja is. Ezeket
meg kell különböztetni a Nemzeti Demokratikus Párttól és a Szabad
Demokratikus Párttól.
A másik gyakran előforduló szó az egység."
|
|
|
|
|
|
|
Közös célok a Duna és az Adria mentén (1.rész)
|
1990 május 17. csütörtök (MTI-Panoráma) - Nevet se könnyű
találni: az öt ország közül négyet összeköt a Duna, az ötödik
azonban a legjobb akarattal sem nevezhető Duna-mentinek. Igaz,
kettőnek közös tengere az Adria; legyen hát Adria-Duna? Ha már van
Alpok-Adria, miért ne lehetne, igaz, nem az elnevezés a lényeg,
hanem a tartalom. A tartalom, ami majdnem olyan bizonytalan: vajon
van-e reális esélye annak, hogy Ausztria, Csehszlovákia,
Jugoszlávia, Magyarország és Olaszország valamilyen regionális
alapon, mondjuk közép-európaiként gyakorlati együttmüködést
alakíthat ki?
Akik az előkészületekben résztvettek, nemcsak reményt látnak, hanem szinte biztosak a sikerben. Amikor Gianni de Michelis olasz külügyminiszter vagy egy éve felvázolta az elképzelés körvonalait, egyesek úgy érezték: Olaszországnak ezzel a lépéssel az a célja, hogy az NSZK kelet-európai jelenlétének túlsúlyát tompítsa, pontosabban, maga is megvesse a lábát ebben a térségben. Azóta persze jócskán felfordult a világ, s ma már senki nem hiszi, hogy az NSZK súlypontja Közép-Kelet-Európa Duna-menti országaiban van..
Emellett az is kiderült, hogy egymással közvetlenül, vagy csak közvetve határos országoknak bizony szép számmal vannak közös ügyeik, amelyek érdekében együtt igenis képesek gyakorlati lépéseket tenni. A környezetszennyezés terjedését nem akadályozza a az országhatár; az országutak, a vasútvonalak és a viziutak éppenhogy összekötni hivatottak az államokat és annak lakóit; a közép-európai etnikai és nyelvi keveredés folytán sok a közös vonás, érdeklődés, és érdek az oktatásban és kultúrában, s hogy minderről hogyan tájékoztatják az érintetteket, azt is lehet összehangolni.
Kiderült az is, hogy egy ilyen típusu regionális együttmüködésnek nyitottnak kell lennie a térség valamennnyi országa előtt, miközben nem biztos, hogy a puszta földrajzi közelség elegendő a sikeres kapcsolódáshoz. Lengyelország esetében ez bizonyosodott be; Csehszlovákia érdeklődése azonban éppen ezen a hétvégén, a külügyminiszterek bécsi majd pozsonyi találkozóján válik igazi ,,tagsággá,,.
Minden jel szerint most sikerült túllépni a kezdeti puhatolózások korszakán. Az érintkezési pontok, célok és lehetőségek keresése az úgynevezett koordinátorok hét közepén Budapesten megtartott értekezletén igazi javaslattá érlelődött: az egyes munkabizottságok konkrét ötleteket visznek - nem is annyira a mostani külügyminiszteri találkozóra, mint inkább az egy héttel később esedékes bécsi miniszterelnökhelyettesi értekezletre. (folyt)
1990. május 17., csütörtök 12:11
|
Vissza »
|
|
Közös célok a Duna és az Adria mentén (2. rész)
|
A tervek közül a leglátványosabbak kétségkívül a közlekedési munkabizottságban születtek. Vasútvonalak kiépítése és korszerüsítése, autópályák az öt ország kedvelt célvárosai között, s mindez nem csupón a tervezőasztalon, mert amint az a budapesti tanácskozáson kiderült: jól áll a finanszirozás ügye is, vannak már beruházók, akiknek köre nyilvánvalóan csak bővülni fog. Hasonlóan jó a helyzet a a kultúra és oktatás területén: közös posztgraduális képzés éppúgy szerepel a tervek között, mint egy közép-európai egyetem létesítése.
Az elképzelések a hétvégén kétségkivül az eddiginél nagyobb nyilvánosságot kapnak: nem csak azért, mert a bécsi találkozóról (természetesen) viziút vezet a következő helyszínre, Pozsonyba, s a hajóút kötetlen és látványos lehetőségeket biztosít a sajtónak a hírverése. Még ezt megelőzően,a bécsi programban egyórás nyilvános tévévita is szerepel, aminek közvetítésére már több ország bejelentkezett.
Akik az előkészületekben közvetlenül résztvevők bizakodása ellenére mégis kételkednek a sikerben, azok főként az ugyancsak közép-kelet-európai szokásnak tekinthető apróbb-nagyobb civakodásokra hivatkoznak. Mert mit szólnak a csehek, ha Pozsony központi szerepet vállal már csak a házigazda jogán is egy ilyen nemzetközi együttműködésben? S minek a korszerű vasútvonal, az autópálya, ha Jugoszlávia teljesíhetetlen feltételeket szab belépéskor azoknak a polgároknak, akiknek anyaországához elvben szoros regionális együttműködés fűzi? S nem lesz-e veszekedés abból, milyen nyelveken müködjön a közös egyetem, vagy a posztgraduális képzés?
Hogy az ellentmondások áthidalhatóak-e, az végülis talán a nyár közepére kiderül. Az i-re a pontot ugyanis Velencében, az érintett országok kormányfői és külüögyminiszterei teszik fel, végre olyan időpontban, - július 31-én és augusztus 1.-én - ami nekünk magyaroknak is megfelel. Eddig sajátos volt a helyzetünk: a találkozókon éppen távozó kormánytag képviselte Magyarországot, s az is kérdés, vajon az akkor már felesküdött új magyar kabinetből, amelyben nincs is miniszhterelnök-helyettesi poszt, ki ül egy asztalhoz a másik négy többi miniszterelnök-helyettessel május 27-én, Bécsben? +++
Szászi Júlia, MTI-Panoráma
1990. május 17., csütörtök 12:18
|
Vissza »
|
|
|
|
|
|