|
|
|
|
|
|
|
|
OS:
Az MSZP Szeged városi elnökségének nyilatkozata
" Történelmi tanulság, hogy csak akkor erős és független
nemzetünk, ha a velünk élő szerbek, románok, szlávok, németek és
mások és mi valamennyien demokratikus otthonra lelünk e hazában.
Elodázhatatlan kötelességünk az Európa-ház felépítése, elsőként
itthoni, köznapi dolgainkban, - hogy az Országház valóban legyen az
ország háza."
SZER, Világhíradó:
Románia a választások küszöbén
"A választóknak nem lesz könnyű dolguk vasárnap. Nemcsak azért,
mert 53 évig egypártrendszerű uralom volt Romániában, hanem azért
is, mert nem kevesebb, mint 82 párt indul a választáson. Ezek közül
37-nek a nevében szerepel a demokrácia, vagy a demokratikus szó. Van
Demokratikus Párt, de van Románia Demokratikus Pártja is. Ezeket
meg kell különböztetni a Nemzeti Demokratikus Párttól és a Szabad
Demokratikus Párttól.
A másik gyakran előforduló szó az egység."
|
|
|
|
|
|
|
- Kitüntetések - 1. folyt.
|
Tisztelet tehát Csoóri Sándornak, Konrád Györgynek, Mészöly Miklósnak. De nem a Kossuth-díjért, hanem egész életművükért, a nehéz évtizedekben is mindvégig tiszta, emberi és erkölcsi magatartásukért. Példamutatásukon még a Kossuth-díj sem ronthat. És a közvélemény eléggé bölcs ahhoz, hogy ne tekintse nevük mellett szégyenfoltnak e bizony sajnos lejáratott díj emlegetését. Hiszen végül is a sok, máris névtelenségbe süllyedt pártszerző mellett mégiscsak ott voltak a sorban olyanok, mint Déry Tibor, Illyés Gyula, Németh László, Veöres Sándor.
De azért valami mégsem stimmel ebben az egészben. És nemcsak az, hogy ezek az írók nem a mostani hatalom emberei, díjazásukat - ha kell ilyen egyáltalán - a szabad választások utáni hatalomnak illett volna átengedni. Ezek a díjak a letűnőben lévő hatalom lelkiismeretének kellettek igazán. A legelegánsabb az lett volna, ha elvállalják: nem adunk díjat, mert nem tudunk kinek adni. Akiknek szeretnénk, azokat nem érdemeljük meg, akiket pedig megérdemelnénk, azokat szégyelljük - ez lett volna az igazán korrekt.
De hát nem tudták megállni, hogy ne adjanak azoknak, akiknek a szép tiszta nevét pedig ez a hatalom - az előző folyamatos jogutódja - bizony nem érdemli meg. És különben is: van valami visszás abban, hogy az az állam, amely mindenhová elérő kezével annyi mindent elvett az országtól és polgáraitól, anyagi javakat és erkölcsi értékeket egyaránt, az díjakkal - és a tetejébe még: rangsorolt díjakkal, mintha ő döntené el ki a legjobb, ki az utána következő legjobb -, ezekkel megsímogatja művészei és tudósai őszülő fejét. (folyt.)
1990. március 13., kedd
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|