|
|
 |
|
 |
Alaptalan a Washington Post állítása
|
------------------------------------
London, 1990. május 8. (BBC, Késő esti Panoráma) - A hét végén
egyes amerikai lapokban olyan értelmű közlések láttak napvilágot,
hogy a kelet-európai országok némelyike homályos fegyverüzletekbe
bonyolódott volna. Ezekről is kérdezte budapesti különtudósítónk,
Szakonyi Péter a honvédelmi tárca szóvivőjét, Keleti György
ezredest.
Munkatársunk első kérdése úgy szólt, vajon Keleti ezredes
szerint milyen intézkedésekre lenne szükség, hogy a
fegyverkereskedelem körüli híreszteléseket egyszer s mindenkorra
eloszlassák.
- Nekem az az érzésem, hogy tulajdonképpen Magyarországon a
fegyverkereskedelemmel - ha egyáltalán lehet erről beszélni - minden
rendben van. Inkább a feltűnést az okozza, hogy az utóbbi időben
beszélünk olyan dolgokról, amiről korábban egy szót sem szóltunk, s
ami mint tabu téma, az emberek körében természetesen nagy
érdeklődést vált ki.
Természetesen a hét végén robbant a bomba, ami szerint a
Washington Post azt állította, hogy Magyarország is árusított
szovjet katonai technikai eszközöket az amerikai hírszerzés számára.
Ez alaptalan megállapítás. Ilyenre a jelenlegi katonai vezetés
tagjai közül senki nem emlékszik. Hivatalos formában, tehát
tudtukkal és az ő beleegyezésükkel semmi olyan kereskedelmi eljárás
nem folyt, amit a Washington Post állított.
Hogy mennyire így van, arra jó példa, hogy a tegnapi New York
Times már nem említette Magyarországot az ilyen országok között,
tehát már csak Csehszlovákiáról, az NDK-ról, Lengyelországról és
Romániáról beszélt. Hogy az ő esetükben igaz-e vagy sem, nem tudom,
ez az ő dolguk, hogy ezt megcáfolják, vagy emellett, vagy ez ellen
hozzanak fel bizonyítékokat. Tény, hogy Magyarország ilyen jellegű
árusításban, tehát ahol fegyvereket - szovjet fegyvereket - és a
legkorszerűbb technikát adta volna, ilyen nem volt. (folyt.)
1990. május 8., kedd
|
Vissza »
|
|
- Interjú Keleti Györggyel - 1. folyt.
|
- Ezredes úr
A fegyverkereskedelem minden ország számára nagyon
fontos. A nemzetbiztonsági hivatal vagy a honvédelmi minisztérium
ellenőrzi, és parlamenti ellenőrzés alatt is áll ez a tevékenység.
Ön szerint ez a tevékenység az elmúlt időszakban hasonló szigorú
kontroll alatt működött Magyarországon?
- Korábban született már egy kormányhatározat, amely a
fegyverkereskedelmet szabályozta, bár még egyszer szeretném
hozzátenni, hogy ez nem volt nagy volumenű, hiszen Magyarországon
hadiipar nem létezik. Kétségtelen, hogy vannak olyan gyárak, amelyek
hadi megrendelésre készítenek árucikkeket, de önálló iparágként,
mint hadiipar, ilyen Magyarországon nincs.
Ez a szigorítás, tehát ez a kormányrendelet, ami szabályozta a
fegyverexportot, egyesek szerint a világ legszigorúbb jogszabálya
volt, és az utóbbi hónapokban annyi enyhült ezen, hogy már nem kell
a Jászai Mari téren, tehát a volt MSZMP KB székházával is
jóváhagyatni ilyen export- vagy importterveket. Kizárólag a
Kereskedelmi Minisztérium és a megfelelő kormányzati szervek dolga
ennek a jóváhagyása.
Ami ennek a szabályait illeti, ebben természetesen vannak
nemzetközi szabályok is, amiket a magyar fél minden esetben
betartott. Ha mi szovjet licenc alapján gyártott vagy szovjet
gyártmányú fegyvert vagy harci technikát adtunk tovább, akkor a
szovjet féltől is megfelelő engedély kellett ehhez. Ha ez a
fegyverüzlet összejött, annak egyik feltétele volt az, hogy a
vevőtől kellett egy bizonyítvány, mint végfelhasználó bizonyítvány,
amivel igazolja, hogy ő nem adja tovább. (folyt.)
1990. május 8., kedd
|
Vissza »
|
|
- Interjú Keleti Györggyel - 2. folyt.
|
Természetesen voltak olyan magyar technikai eszközök, elsősorban
híradóeszközök és elektronikus berendezések, amelyek mint magyar
fejlesztés a mi hatáskörünkbe tartozott, mármint magyar hatáskörbe
tartozott. De ebben a kérdésben is elsősorban a gyártó vállalatok,
például a Videoton volt az, amelyik az értékesítést megszervezte, és
adta tovább ezeket a berendezéseket.
Nagyon lényegesnek tartom, hogy ezek egyike sem volt valójában
fegyver, hanem különleges híradó- vagy elektrotechnikai berendezés,
ami - jól tudjuk - annyiban különbözik csak a polgári rádió- vagy
egyéb berendezésektől, hogy speciálisabb körülmények között képes
működni, és olyan követelményeknek tesz eleget, amit csak a
hadseregben állítanak fel.
- A közelmúltban nagyarányú előrelépés történt a bécsi
haderőcsökkentési tárgyalásokon, s ennek következtében a Varsói
Szerződés országai jelentősen csökkenteni fogják haderejüket, így
például ha jól tudom, a páncélosok számát a felére csökkentik. Mi
lesz ezeknek a fegyvereknek a sorsa a jelenlegi felkorbácsolt
nemzetközi légkörben? Milyen biztosítékokat kérhet vagy követelhet
akár az Egyesült Államok, akár a NATO, hogy ezek a leszerelt
fegyverek nem kerülnek feszültséggócokba, tehát újbóli
felhasználásra?
- Először is való igaz, hogy a magyar honvédség a
létszámcsökkentés keretén belül meglehetősen nagy mennyiségű
fegyverzettől fog megszabadulni. Ez nemcsak harckocsikat fog
jelenteni, hanem rakétákat is, különböző tüzérségi eszközöket és
természetesen olyan kézifegyvereket is, amely a létszámcsökkentéssel
együtt fog járni, hogy ki kell vonni a hadereg állományából.
(folyt.)
1990. május 8., kedd
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
- Interjú Keleti Györggyel - 3. folyt.
|
Nekünk nagyon komoly gondot jelent, hogy mit csináljunk ezekkel
a fegyverekkel. Manapság nem nagy a kereslet irántuk, és azt is
hozzá szeretném tenni, hogy mivel ezek szovjet gyártmányú fegyverek,
így a táboron belül lenne a legjobb ezt értékesíteni, ahol azonos
típusú eszközök vannak már rendszerben. De minden VSZ-ország most
csökkenteni fog.
Gondoltuk, hogy a leszerelésnek ára van. Azt is tudjuk, hogy
megfelelő bizalom az, hogyha mi a kivont fegyvereket nem
raktározzuk, hanem megsemmisítjük, vagy valamilyen formában
megszabadulunk tőle, hiszen a szemben álló fél azt mondhatná, hogy:
ha raktárban van, bármikor elővehető.
Mi sajnos nem tudjuk eladni őket, egyetlenegy harckocsit sem
sikerült még például eladni azokból, amiket kivontunk. Egyrészt
azért nem, mert a gazdaság számára nem használható, hisz ez nem
olyan képességekkel rendelkezik, amire bárhol is szükség lenne.
Másrészt ez a nagyon szigorú minisztertanácsi rendelet tiltja, hogy
olyan övezetekben árusítsunk fegyvert, ahol valamilyen veszélyes góc
vagy valamilyen háborús tűzfészek van.
Ebből következően mi most arra készülünk, hogy ezeket a
harckocsikat összeszedjük, raktározzuk, természetesen úgy, hogy
megfosztjuk azoktól a képességüktől, ami fegyverré teszi őket. Tehát
kiszereljük a géppuskákat, a lövegtornyot beheggesztjük, és a
megfelelő eljárást elvégezzük. S ha ez nagy mennyiségben összejött,
akkor hozzálátunk ezeknek a kohóban történő beolvasztásra való
előkészítésére. Ez sem olcsó. (folyt.)
1990. május 8., kedd
|
Vissza »
|
|
- Interjú Keleti Györggyel - 4. folyt.
|
Egy harckocsinál számításaink szerint körülbelül 250 ezer
forintba kerül, amire olyan állapotba hozzuk - feldaraboljuk, hiszen
ez speciális feldarabolást jelent, mert maga az anyag is speciális
-, hogy be lehessen tenni a kohóba, és ki lehessen nyerni belőle
azokat az alapanyagokat, ami az ipar számára szükséges.
- Szakonyi Péter kérte mikrofon elé Keleti György ezredest, a
honvédelmi tárca szóvivőjét. +++
1990. május 8., kedd
|
Vissza »
|
|
|
|
|
|