Rendszerváltás és az MTI

	Akotmányerejű törvény helyett minősített törvény?
------------------------------------------------- London, 1990. május 12. (BBC, Panoráma) - Az MDF és az SZDSZ megállapodásának következményeként egészen hamarosan a magyar parlament elé kerül az a törvényjavaslat, mely húszra csökkentené az alkotmányerejű törvények számát. A magyar közvélemény meglehetős fenntartással fogadta a törvényjavaslat hírét. Vajon mennyire megalapozottak ezek a fenntartások? Erről kérdezte budapesti különtudósítónk: Szakonyi Péter, dr. Holló Andrást, az Alkotmánybíróság titkárát. - Ennek a tartózkodásnak tulajdonképpen két lényeges mozzanatát lehetne kiemelni. Az egyik politikai, a másik kifejezetten alkotmányjogi. A politikai fenntartások-tartózkodások elsősorban azzal kapcsolatosak, hogy ez a paktum nem a parlament színterén, hanem a politikai egyeztető tárgyalásokon - tehát a színfalak mögött köttetett. A másik az úgynevezett alkotmányjogi aggály: hogy az eddig úgynevezett magas értékű törvényhozási tárgyak, mint alkotmányerejű törvények kerültek az 1989-ik évi alkotmánymódosítás keretébe. Hogy ezek most megszűnnek, vagy legalábbis csökkennek - ez jelent bizonyos alkotmányjogi aggályt. Hogy most ez mennyire reális, mennyire nem, arra azért már most lehet viszonylag megnyugtató választ adni. Az egyik az, hogy igazából a nagyságrendi és fontos alkotmányozási tárgyak - amit most húszban határozott meg az SZDSZ-MDF-paktum - tulajdonképpen felölelik azokat a legfontosabb organikus törvényeket és azokat a legfontosabb alapjogokat, amelyek valóban olyan értékűek, hogy minősített törvényekként kerüljenek elfogadásra. Azért ezt a kifejezést használnom, hogy minősített törvény, mert tulajdonképpen az alkotmányerejű törvény ezzel az alkotmánymódosítással meg fog szünni. Mert a minősített törvény azt jelenti, hogy a jelenlévő képviselők - tehát a határozatképes parlament kétharmada - fog szavazni ilyen törvények tárgyában. Tehát nem a képviselők összessége. (folyt.) 1990. május 12., szombat
Vissza »

	- Dr. Holló András - 1. folyt.
A képviselők összességének kétharmada - a korábbi alkotmányerejűségi értékszint - az kizárólag az alkotmányozásra, és az alkotmánymódosításra lesz fenntartva. Tehát ilyen értelemben úgy érzem, hogy komoly nagyságrendű problémát nem jelentene. De továbbra is mondhatom, hogy az Alkotmánybíróság rendkívül fontosnak fogja tartani, hogy ezt a minősített törvényi többséget figyelje. Szóval mondhatjuk azt, hogy egyrészt a minősített törvény önmagában egy jelentős, fenntartott garanciális intézmény, másrészt az alkotmánybírósághoz fordulás állampolgári pozíciója változatlan. - Ha tehát az egyszerű állampolgár is akár úgy érzi, hogy egy törvény sérti a személyiségi jogait, vagy úgy véli, hogy alkotmányba ütköző: fordulhat az Alkotmánybírósághoz. Úgy vélem, ez egyből két tényezőt hangsúlyoz ki. Egyrészt azt, hogy nagyon megnő az Alkotmánybíróság szerepe, függetlenségének értéke. A másik pedig: úgy vélem, hogy elképzelhető az, hogy megakad, vagy lelassul a törvénykezési folyamat. - Két szakaszról van itt szó. Az egyik az úgynevezett előzetes kontroll - amikor maga a törvényhozási folyamat áll meg egy alkotmánybírósági vizsgálat miatt. Ilyenkor tulajdonképpen felfüggesztődik a törvényhozás folyamata. A másik: amikor kihirdeti a köztársasági elnök a törvényt, és a kihirdetett törvénynek az alkotmányosságát vitatja el adott esetben egy állampolgár, vagy az állampolgárok egy csoportja. Ebben az esetben az történik, hogy visszakerül tulajdonképpen a törvényhozás asztalára, illetőleg - az Alkotmánybíróság döntésének megfelelően - megsemmisítésre kerül egy adott törvény, vagy egy adott törvényi rendelkezés. - Úgy vélem, hogy az Alkotmány eddig méltatlanul háttérbe szorult a jogalkotási folyamatban. Az alsóbbrendű jogszabályok például sok esetben egyszerűen nem vettek tudomást arról, hogy Alkotmány létezik. Várható-e az, hogy szemléletbeli különbség következik be? (folyt.) 1990. május 12., szombat
Vissza »

	- Dr. Holló András - 2. folyt.
- Mindenképpen úgy érzem, hogy szemléletváltozás előtt állunk. Tehát maga az egész jogállami filozófia, ami az elmúlt évben komoly mértékben politikai programjává vált - mondhatjuk: szinte minden pártnak - és ezt igazolják az azóta megszületett jogszabályok is. Egy jogállami és alkotmányossági szemlélet van kialakulóban, és hogy azért, hogy ez a szemlélet valóban megerősödjék és ez a jogalkotásunkban is tükröződjék - ennek érdekében az Alkotmánybíróság rendkívül sokat tud tenni. Azt mondhatom, hogy kialakulóban van egy olyan tendencia - azáltal, hogy a parlament szerepe nagyon erőteljesen megnőtt, tehát a törvényhozási folyamatok megerősödnek - rendszeres törvényalkotási munka fog legközelebb zajlani a parlamentben. Ez azt jelenti, hogy egyre kevesebb lesz az úgynevett végrehajtási, operatív manőverező jogszabály, egyre több lesz a nagyobb nagyságrendű norma -, tehát a törvény - és ehhez képest, az alkotmányközeli jogalkotás erősödik meg. Mert tulajdonképpen kormányzati normákkal kell egy országot irányítani: törvénnyel és végrehajtási rendelettel - tehát kormányrendelettel. Felmerül tulajdonképpen a miniszteri rendelet szükségtelensége is. De ha fenntartjuk most a jelenlegi modellt, akkor is azt mondhatjuk, hogy már a végrehajtási rendelkezések szükségszerűen jobban odafigyelnek az Alkotmány tételeire. Mert ha egy Alkotmánybíróság léte, intézkedése erre predesztinálja tulajdonképpen az alacsonyabb szintű jogalkotó szervet: egyfajta védekezési pozíció,. S ha úgy tetszik: tudjuk hogy van egy alkotmányőrző szerv. Tehát amikor mi jogot alkotunk, akkor nekünk az alkotmányossági szempontokat - a saját érdekünkben - figyelembe kell vennünk. +++ 1990. május 12., szombat
Vissza »