|
|
|
|
Milyen külföldi lapokat olvasnak a képviselők?
|
----------------------------------------------
München, 1990. május 9. (SZER, Magyar híradó) - A demokrácia működik és a Nyugat szeretni akarja Magyarországot. Ezt, mint Lengyel Szaniszló kommentárjában hallhatják, érdemes elhinni:
Isten őrizz, hogy a hazai honatyákkal vitába keveredjek, de eléggé meglepődtem, amikor azt hallottam a Kossuth rádióban, hogy "Több képviselő szerint a rólunk alkotott kép eléggé elsötétült a választási kampány miatt". A képet értelemszerűen külföldön alkották volna rólunk.
Nem tudom, hogy a rádió által említett képviselők milyen külföldi lapokat olvasnak, vagy kikkel beszéltek. Mint több mint negyedszázad óta Nyugaton élő és politikával foglalkozó magyar, soha ennyi rokonszenvet, megértést, elismerést nem tapasztaltam a magyar nép iránt, mint az elmúlt két évben, de főleg a választások óta.
Aki csak a kelet-közép-európai térség iránt érdeklődik, nem megy, nem mehet el szó nélkül a magyarországi békés átalakulás ténye és amellett, hogy több mint négy évtized kommunista uralma sem tudta kiölni a magyarokból a jogérzéket, az európai reflexeket. Elég csak a szomszédságunkban széttekinteni, hogy felfogjuk ennek a civilizált feltámadásnak a jelentőségét. A Nyugat - olybá tűnik - felfogja.
Az Európa Tanács éppen most olyan bizonyítványt állított ki a fiatal magyar demokráciáról, amelyre jó néhány szerencsésebb történelmű és földrajzi fekvésű ország is büszke lehetne.
Egymásnak adják a kilincset Budapesten a magas rangú látogatók is, az angol trónörökös pártól kezdve az ENSZ főtitkáráig. Mindez nem arról tanúskodik, mintha a Nyugat felhős homlokkal szemlélné a magyarországi fejleményeket. (folyt.)
1990. május 9., szerda
|
Vissza »
|
|
- Magyarország nyugati megítélése - 1. folyt.
|
Tudom, ettől nem csökken az államadósság összege, és nem lesznek magasabbak a nyugdíjak. Ám ez az általánosan kedvező megítélés - hangsúlyozom: a Nyugatról beszélek - politikai tényezővé és hatóerővé válik, amikor olyan kérdések kerülnek terítékre, mint a vízumkényszer eltörlése, magyarországi beruházások, vagy éppen az ország közös piaci tagsága.
Vélhetően pártpolitikai indítású önmarcangolással kár lenne azokat lebeszélni magunkról, akik szeretni akarnak bennünket. +++
1990. május 9., szerda
|
Vissza »
|
|
|
|
|
|