Rendszerváltás és az MTI

	Beck Tamás nyilatkozata (2. rész)
A kereskedelmi miniszter úgy látja, hogy bár a Magyar Szabványügyi Hivatal szakemberei ,,naprakészek,, a szabványosítási munkálatokban, ebben a gyártó vállalatok még nem kellő partnerek. A gyártmányfejlesztéshez, termékszerkezet-váltáshoz természetesen mindenekelőtt pénzre van szükség, s ez az, aminek a vállalatok igencsak szűkében állnak. Pedig tulajdonképpen lenne miből finanszírozni a fejlesztéseket - mondotta Beck Tamás -, csakhogy ehhez jobban átgondolt kamatpolitikára lenne szükség. Belátható, hogy a vállalatok nem tudnak 25-30 százalékos kamatot fizetni, ezért nem is folyamodnak hitelért. Az NSZK-beli baden-württembergi, illetve a bajor 250-250 millió márkás keretből például a mai napig mindössze 3 milliót igényeltek a cégek, mert bár az MNB 8-10-12 százalékkal vette fel a pénzt, a hazai infláció miatt kétszer ekkora kamattal adja tovább. A működőtőke-bevonás megtorpant, a vagyonügynökség ugyanis még nem működik igazán, s a vállalatok részéről is érezhető némi félelem. Először a tulajdonviszonyokat kell tisztázni, s elérni azt: olyan szakemberek álljanak a vállalatok élén, akiket a külföldiek minden vonatkozásban - így vagyonjogilag is - egyenlő partnernek tekinthetnek. (A külföldi részvételű vegyesvállalatok működésének tapasztalatairól, s a javítás lehetséges módszereiről egyébként a Kereskedelmi Minisztérium előterjesztést készített a Minisztertanács részére, amit azonban az mindeddig nem tárgyalt meg.) A kereskedelmi miniszter összességében úgy érzi, hogy az új kereskedelmi vezetésre kedvező pozíciót hagyományoz, hiszen akár egymilliárd dollár aktívum is lehet a külkereskedelmi mérleg év végi egyenlege. S a sok tiltakozás ellenére úgy tűnik, hogy a radikális intézkedések meghozzák az eredményt: év végére a rubelelszámolású külkereskedelmi mérleg sem szolgál kellemetlen meglepetésekkel. (MTI) 1990. május 9., szerda 09:09
Vissza » Folytatásokkal »