|
|
|
|
Vita a szerbiai nyelvhasználati törvénytervezetről (1.rész)
|
Márkus Gyula, az MTI tudósítója jelenti:
Belgréd, 1990. méjus 7. (MTI-tud.) - Jugoszláviában
folytatódik a vita a szerb köztársasági nyelvhasználati törvény
tervezetéről, amelyet mind a vajdasági, mind a koszovói nemzetiségek
képviselői és újságjai határozottan bírálnak, mert számos területen
visszalépést jelent a titói kisebbségi politika elveihez képest.
Ugyanakkor a szerb népfront és orgánumai állást foglalnak a tervezet
,,újszerű elgondolásai,, mellett.
A Politika Ekspres című belgrádi napilap legutóbbi kommentárjában megállapította, hogy a törvénynek ,,meg kell tiltania a városok, falvak, utcák és más földrajzi fogalmak lefordítását,,, mert - úgymond - a név nyelvemlék, s gyakran meggyőzőbben tanúskodik egy nemzet múltjáról, mint bármi más. (A kommentátor figyelmen kívül hagyja, hogy a vajdasági város- és községnevek magyar elnevezése évszázadokkal régibb a mai szerb nevüknél).
Dr. Dragoljub Petrovics, a vajdasági népfront tartományi bizottságának elnökségi tagja nézetét így konkretizálta: mindez azt jelenti, hogy Urosevac nem lehet Ferizaj, Novi Sad nem lehet Újvidék, Srbobran pedig Szenttamás, s a Sumska utca Erdő utca.
A Politika Ekspres tamadta az Újvideki Magyar Szót, amely felhívta a figyelmet arra, hogy a jugoszláv alkotmány szavatolja az állampolgárok szabad nyelv- és íráshasznalátát, s feltette a kérdést: milyen szabadság az, amikor az állampolgár anyanyelve szellemében nem használhat bizonyos elnevezéseket? Petrovics professzor erre kérdéssel válaszolt: elképzelhető-e például, hogy Magyarországon Budapestnek bármilyen más neve legyen azon a hivatalos és nemzetközileg számon tartott néven kívül, hogy Budapest? (Szerbül egyébként Budapestet Budimpesta-nak hívják - a szerk.)
dr. Dragoljub Petrovics nehezményezi, hogy az újvidéki Magyar Szó ,,élvezi a magyar nemzetiség bizonyos köreinek támogatását,,, s kijelenti: Subotica hivatalosan nem lehet Szabadka, Mihaljo pedig Mihály, vagy Josip József.
Odáig mennek - mondja Petrovics professzor -, hogy tiszta kisebbségi iskolák megnyitása mellett kardoskodnak, noha egyetlen államban sem léteznek a hivatalos oktatási rendszer keretében ilyen iskolák... A szerbhorvát nyelv nem zárható ki a nemzetisegek nyelvén folyó oktatás egyetlen szintjéről sem. (folyt.)
1990. május 7., hétfő 08:28
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
Vita a szerbiai nyelvhasználati törvénytervezetről (2.rész)
|
Síkraszállok tehát a kisebbségi iskolák bizonyos ellenőrzésének bevezetéséért és azért, hogy ennek során meg kell határozni, mely tantárgyakat tanítják az ő nyelvükön, és melyeket szerbhorvát nyelven. A világban elképzelhetetlen olyan oktatási intézmények megszervezése, amelyekben kizárólag a nemzeti kisebbség nyelvén tanítanak. Budapesten például van szerbhorvát gimnázium, de ebben a középiskolában csak a szerbhorvát nyelvet, a történelmet és földrajzot tanítják szerbhorvát nyelven, az összes többi tantárgyat magyarul.
Petrovics professzor állítása szerint mindez Jugoszláviában ,,fordítva van,,. A tiszta kisebbségi iskolákra vonatkozó követeléseknek csak akkor van értelmük, ha a cél a gettó, a többiektkől való elzárkózás.
Az újvidéki Magyar Szó így válaszolt a Politika Ekspresnek és Dr. Dragoljub Petrovicsnak: az anyanyelvi oktatás megszervezése, foka civilizációs kérdés. Ennek értelmében a jugoszláv alkotmány kötelez az általános iskolai oktatásra és a törvénnyel összhangban lehetőséget ad a nemzetiségeknek az anyanyelvű oktatásra. Az oktatási törvény 15. szakasza rendelkezik arról, hogy amennyiben a nemzetiségi tanulók igénylik, megszervezik számukra anyanyelvükön is az általános iskolai oktatást. Most azonban egy új, a nyelvhasználati törvény kapcsán Dr. Dragoljub Petrovics, a Politika Ekspres hasábjain elvitatja az indítványokat, sőt olyan megoldásokat javasol, amelyek semmiképpen sem sorolhatók sem az egyenjogúság, sem a demokrácia fogalomkörébe. +++
1990. május 7., hétfő 08:33
|
Vissza »
|
|
|
|
|
|